Előzetes adatok alapján a külföldi tulajdonosok részesedése a társasági formában működő összes hazai vállalkozás jegyzett tőkéjéből tavaly már megközelítette a 33 százalékot. Ha pedig a külföldi érdekeltségű cégek jegyzett tőkéjének súlyát vizsgáljuk az összes vállalkozáson belül, akkor a részarány már a 45 százalékot is meghaladja. A vegyes vállalkozásokon belül a magyar és a külföldi tulajdonosok közötti megoszlási arány eltolódása is igen látványos: míg 1995-ben utóbbiak “csak” 64 százalékot, addig az elmúlt évben már 74 százalékot képviseltek. A tendencia visszafordíthatatlannak tűnik.
A vizsgált befektetői kör átalakulóban van. Az évtized első három esztendejében a külföldi invesztíciókban arányosan vett részt az állami és a magántőke. A következő két-három évben a szakmai befektetők kerültek túlsúlyba, a legutóbbi időszakban viszont a pénzügyi befektetők szerepvállalása, illetve tulajdoni részaránya nőtt meg. Becslések szerint immár a tőzsde közkézen lévő részvénykapitalizációjának 70-75 százaléka van külföldieknél. Szintén markáns változás, hogy míg a korábbi beruházási ciklusban a külföldiek a kevésbé tőkeigényes és az iparnál gyorsabb megtérülést ígérő kereskedelmet, valamint a szolgáltatási területeket részesítették előnyben, addig ma már a termelő szféra – mindenekelőtt a feldolgozóipar – iránt mutatkozik nagyobb érdeklődés.
Az 1996-ban ténylegesen működő 26 ezer “vegyes” – részben vagy egészben külföldi tulajdonú – vállalkozás háromnegyede a kisebb alaptőke-kötelezettséggel járó és rugalmasabb korlátolt felelősségű társaságokból állt, miközben a részvénytársaságok aránya csupán 7,2 százalékot tett ki. A vállalkozások számának mennyiségi növekedése és gazdálkodási forma szerinti átalakulása mögött érezni lehet az optimális szervezeti forma keresését, ami egyidejűleg jelenti a termelési, illetve irányítási folyamatok racionalizálását, valamint a közgazdasági környezet által kínált piaci előnyök rugalmas kihasználását. Napjaink figyelemre méltó új jelensége a külföldieknél széles körben érzékelhető egyesülési törekvés.
Az idegen tulajdonú kör foglalkoztatotti létszáma 1992 és 1995 között évi 3-4 százalékkal csökkent, ám ekkor a trend megfordult, s az 1996-ban mért 568 ezer fős összlétszám mögött már 4,5 százalékos növekedés húzódott meg. Az átlaglétszám 22 fő; bizonyára a jelzett fúziós folyamat is közrejátszik abban, hogy a vegyes tulajdonú társaságok átlaglétszáma több mint kétszer, saját tőkeértéke pedig majd háromszor nagyobb a hazai társas vállalkozások átlagánál.
Az efféle gazdálkodó szervezetek jellemzően a fővárosban és agglomerációjában, az ország nyugati és északi megyéiben, valamint a Duna egyes térségeiben működnek. Gazdasági jellemzőik az elmúlt három évben általában egyazon íven mozogtak az országéval, de a teljesítménybővülés üteme e szférában mintegy másfélszerese volt az átlagnak. A nettó árbevétel növekedése 36-38 százalékos, ezen belül a már korábban is magas részarányú exportértékesítés 40-42 százalékos bővülést mutatott.
A külföldi cégek egyidejűleg figyelnek a belső és a nemzetközi piac lehetőségeire; árbevételük növekvő hányada (1996-ban közel egyharmada) realizálódik nemzetközi piacokon. Erre a körülményre talán a magyar gazdaság új növekedési pályára állását követően is biztonsággal lehet majd építeni.
A tőkearányosan 31,5 százalékos tulajdoni arányt képviselő külföldi érdekeltségű vállalkozások adták 1996-ban a GDP 57,1 százalékát; szerepük tehát meghatározó volt, bár túlsúlyuk – a hazai cégek javuló teljesítményének köszönhetően – valamelyest mérséklődött. Két éve az üzemi (üzleti) eredmény 41-42 százalékát produkálták; adózás előtti nyereségük 481 milliárd forint volt (ez 53 százaléka a hazai társaságok által elért eredménynek), míg adózás előtti veszteségük 206 milliárd forintot tett ki (ez 40 százalékos részesedésnek felelt meg).
Az összes társas vállalkozás adózott eredménye a pozitív eredményű cégek 772,6 milliárd forint nyeresége és a veszteségesek 511,5 milliárdos “eredménye” ismeretében minősíthető. A fenti profit 85 százaléka a külföldi érdekeltségű vállalkozásokhoz kötődött (1995-ben ez az arány 98 százalékos volt). A lényegen nem sokat változtat, de megjegyzendő: a fenti kiugró részesedésekben nyilván szerepe van a külföldieknek nyújtott adókedvezményeknek is, melyek értéke tavalyelőtt mintegy 36 milliárd forint volt.
A gazdálkodási eredmények legutóbbi évekre jellemző javulása megteremtette az elvi alapját, illetve a pénzügyi fedezetét a korábbi éveknél magasabb osztalék és részesedés fizetésének. Ám miközben a vállalkozások adózás utáni összevont eredménye több mint két és félszeresére bővült, addig a pozitív eredményt elért vállalkozások által kifizetett osztalék és részesedések értéke alig másfélszeresére nőtt. Kijelenthető tehát, hogy a társas vállalkozások – a gazdaságpolitika elvárásának megfelelően, de saját érdekeiket is szolgálva – eredményük növekvő hányadát forgatják vissza a gazdaság működési feltételeinek javítására.
Árbevétel-arányos jövedelmezőségi mutatóik többségében megfelelnek a hazaiak jellemzőinek, bár értékük – nemzetgazdasági ágaktól függően – mintegy másfélszeresen meghaladja azt. A tőkearányos jövedelmezőség mérőszámai – az új beruházási hullám jelenségei és a hosszabb megtérülés következtében – ma még csak fenntartással kezelhetők, de figyelemre méltó sajátosságok azért vannak. A külföldi érdekeltségű vállalkozások tőkearányos nyeresége a legalacsonyabb az építőiparban, s legmagasabb az egyéb szolgáltatási ágazatban. Több mint figyelemre méltó, hogy az ipari (ezen belül feldolgozóipari) ágazatban meghatározó szerepet játszó külföldiek eme mutatója az iparban 9,2 százalék; ez – a jobb gazdálkodásnak és az átmeneti adókedvezményeknek köszönhetően – majd kétszerese a hazai vállalkozások átlagának.
Az 1996-os mérlegek és bevallások, hosszú idő után először, érzékelhetően jelzik, hogy megállt a vállalkozások vagyonának csökkenése, sőt – az újakba vitt vagyonnal, az alaptőke-emelésekkel és a nyereség visszaforgatásával – a mérlegfőösszeg értéke jelentős, 21 százalékos növekedést mutat. Általános tendencia a befektetett eszközök részesedési arányának, illetve az egyes vállalkozásokra jellemző fajlagos értékek csökkenése, s ennek mintegy ellentételezéseként a forgóeszközök gyors ütemű növekedése. Ezzel szemben a külföldi érdekeltségű vállalkozásoknál a befektetett eszközök aránya és összértéke tovább növekvő, vagyis e szférában kisebb forgóeszköz-állománnyal folyik a termelés.
Az 1996. évi működés eredményeként a gazdaság egészében a vállalkozások saját tőkéje 839 milliárd forinttal nőtt, ezt azonban nagyságrenddel meghaladta a kötelezettség-állomány 2152 milliárdos változása. A teljes tőkenövekményből a külföldi körre 416,6 milliárd jutott, mely a pótlólagos befektetésekből, az átalakulásokkal összefüggő vagyonátértékelésekből, illetve a nyereség “visszaforgatásából” származott. A saját tőke bővülése abszolút érték alapján a korlátolt felelősségű társaságoknál (404 milliárd forint) és a részvénytársaságoknál (384 milliárd) volt a legnagyobb.
Mindent egybevetve elmondható, hogy a külföldi érdekeltségű cégek tényleges tulajdoni részesedésüknél nagyobb arányban hatnak a gazdaság működésére. Emellett nem elhanyagolható közvetett szerepük sem, tekintve, hogy megrendeléseikkel jelentősen befolyásolják a honi piaci lehetőségeket. A magyarországi vállalkozásokon belüli különböző részesedési arányok (lásd táblázatunkat) önmagukban nem, de az összefüggések figyelembevételével már alkalmasak következtetések levonására. Ilyen lehet például, hogy a részben vagy egészben külföldi kézben lévő társaságok teljesítményei az átlagosnál gyorsabban növekednek, költséggazdálkodási gyakorlatuk szigorúbb, s ennek – valamint az állam által biztosított kedvezményeknek – köszönhetően eredményességük is jobb. Mindez mérhetően is megjelenik saját vagyonuk gyarapodásában.
A jövőben mindenképpen nagyobb figyelmet kell fordítani arra, hogy a mainál tisztábban lássuk a világpiacon otthonosan mozgó multinacionális vállalatok szándékait és módszereit, mert a speciális magyar érdekeket csak így lehet egyértelműen megfogalmazni és érvényre juttatni.
(A szerző az Arthur Andersen and Co. Kft. pénzügyi-gazdasági tanácsadója)
