Volt, nincs – mármint Phare-programból származó pénz a hazai kutatásra, fejlesztésre. Mint ismeretes, a program egy tavalyi brüsszeli döntés értelmében lényeges változáson megy keresztül (Figyelő, 1998/4. szám). Ennek első jelei már az idén megmutatkoznak, az Új orientáció néven közismertté vált intézkedéscsomagot azonban teljeskörűen csak jövőre alkalmazzák. Ennek jegyében 30 százalék intézményfejlesztésre, 70 százalék pedig beruházások támogatására jut majd. A források nagyobb koncentráltságát kitűző program tehát “leállította” a hazai K+F támogatását.
Amíg volt mit elosztani, addig a hazai végrehajtásért az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) felelt. Az elmúlt öt évben a Phare 25 millió ecu-vel segítette a magyar K+F-et. Ezek közül a legjelentősebbnek az 1993-ban indított technológiafejlesztési és minőségügyi (TDQM) program bizonyult. Ezen cél megvalósításához az unió 10 millió ecu-vel járult hozzá. Ilyen jellegű szubvencióban részesült többek között az a 61 vállalat, amelyek az ISO 9000-es vagy más, egyelőre kisebb körben elterjedt tanúsítványok elérést irányozták elő. Pályáztak és támogatásban részesültek olyan vállalatok is, amelyek már rendelkeztek az ISO 9000-es tanúsítvánnyal, de további fejlesztéseket terveztek. Ezek közé tartoztak azon élelmiszer-ipari cégek, amelyek magát a végterméket – és nem a gyártási folyamatot – látták el az úgynevezett HACCP cégérrel.
A program értékelését a Figyelővel ismertető Wagner Zsófia OMFB-tanácsos szerint csaknem valamennyi pályázó teljesítette a kitűzött célokat: egyetlen céggel sem kellett szerződést bontani a vállalt kötelezettségek elmulasztása miatt. A pályázat azt mutatta, hogy nagy igény mutatkozik a minőségbiztosítási rendszerek fejlesztésére. A Phare-program nyomán olyan kis- és közepes vállalkozások is fejlesztették ezen rendszerüket, amelyek számára a magas fajlagos költségek miatt ez önerőből igen megterhelő lett volna. A program révén megszerzett harmincegynéhány ISO 9000-es tanúsítás hozzávetőlegesen 5 százalékkal emelte az ilyennel rendelkező cégek számát.
Az általános pozitívumok ellenére néhány esetben negatív tendenciákkal is találkoztak a program lebonyolítói. Ilyen volt például, hogy a pályázók néhol nem tartották be a határidőket. Mindez azonban már a múlté, mert – mint Wagner Zsófia aláhúzta – jelenleg nincs kutatásra és fejlesztésre fordítható Phare-forrás, és a közeljövőben ilyen nem is várható.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az EU teljesen magára hagyja a magyar kutatókat. Kérdésünkre az OMFB-ben elmondták: jelenleg az úgynevezett EU-4 program keretében lehet pályázni Brüsszelbe, továbbá a Cost, valamint az Eureka program is kínál – elsősorban itthon kamatoztatható – lehetőségeket.
Az idén befejeződő EU-4-es keretprogram 13 területből áll. Ezek között a biotechnológiai kutatásokra kiírt pályázatoktól a különböző információtechnológiai fejlesztésekig sok minden megtalálható. A program fő jellemzője, hogy a kutatóknak több országból kell partnert találniuk. Mindez azt is jelenti, hogy a projekt azokat a kutatási területeket részesíti előnyben, amelyeknél vélelmezhető, hogy a határokon átívelő összefogással nagyobb eredményt lehet elérni, mint egy-egy országban külön-külön.
Az EU-4 főleg az unión kívüli államok kutatóit támogatja. A jelenleg egyeztetés alatt álló EU-5-ös program azonban a közösség ajtaján kopogtató országok tudósait már egyenlő elbánásban részesíti az uniós kutatókkal. Ez azt jelenti, hogy “keményebb lesz a terep” – fogalmazott az OMFB témáért felelős illetékese -, hozzátéve: az elnyert pályázati összegek azonban minden bizonnyal magasabbak lesznek. Az EU-5 részletkérdéseinek kimunkálása még hátravan, annyi azonban már bizonyos, hogy a februárban elfogadott határozat szerint négy területen – az élővilágról, az információs társadalomról, a fenntartható fejlődésről, valamint a környezet és az energia közötti kapcsolatról szóló témakörökben – lehet majd pályázni. Az EU továbbra is feltételül szabja azonban az országok közti kooperációt.
Ebből a szempontból hasonló a helyzet az egyébiránt más logikával működő Cost és Eureka programokkal (előbbi az alap-, míg utóbbi az alkalmazott kutatásokat támogatja). Itt is több ország tudósainak kell “összeállnia”, ha azt szeretnék, hogy programjukat jóváhagyják Brüsszelben. Ez azonban önmagában egyetlen ecu többletforrást sem jelent a kutatóknak, viszont az úgynevezett Eureka-, vagy Cost-státusz elnyerése szinte biztossá teszi, hogy hozzájutnak az itthoni forrásokhoz. A brüsszeli Eureka-bizottságnak egyébiránt az EU-tagországokon és hazánkon kívül tagja még Svájc, Norvégia, Szlovénia, Csehország, Lengyelország, Oroszország és Románia is.
