A Pannon GSM kezdettől fogva meglehetősen nagy népszerűségnek örvendett a honi felhasználók körében. Ebben – legalább is eleinte úgy tűnt – maguk a tulajdonosok sem hittek teljes meggyőződéssel. Emiatt időről időre módosítaniuk kellett korábbi költségvetési és üzleti terveiket. A 898-906, illetve a 943-951 megahertzes frekvenciasávot használó cég – dán, svéd, norvég, finn, holland és magyar – alapítóinak szinte hónapról hónapra azzal kellett szembesülniük, hogy a felkorbácsolt érdeklődés miatt megfeszített ütemben kell fejleszteniük.
Mindenki emlékszik arra az időszakra, amikor 1995 tavaszán, a Bokros-csomag intézkedéseinek hatására “bedugultak” a nemzetközi pénzforrások. Ez idő tájt indultak szolgáltatásaikkal a helyi vezetékes koncessziósok is, ám beruházásba fogni nagyon kevesen tudtak, mert nem jutottak kölcsönökhöz. A Pannon viszont ekkor kötött 115 millió dolláros – garancia nélküli – hitelszerződést fejlesztéseinek finanszírozására.
A bankárok láthatóan megbíztak a mobiltávközlési társaságban. Az eredmény: 1995 végén a Pannon-előfizetők már hazánk területének 55 százalékán használhatták készülékeiket, melyekkel a lakosság 75 százalékát lehetett elérni.
Az erőltetett menet tovább folytatódott. A következő év elején már világos volt, hogy a több mint 10 milliárd forintos alaptőke-emelés sem lesz elegendő a boldoguláshoz, így 1996 tavaszán újabb hitelmegállapodásra került sor. A 175 millió dollár értékű projekthitel akkoriban – és azóta is – a legjelentősebb összegű volt a közép- és kelet-európai térségben. Annak az évnek a végén már az ország lakosságának közel 99 százalékát érte el a cég szolgáltatásával. Időközben négy kapcsolóközpontot adtak át, hogy bírják a bázisállomások az iramot. A növekedés üteme olyan meggyőző volt, hogy 1996 őszén az Európai Befektetési Bank is “beszállt” a hitelezők körébe.
Mivel az előfizetők száma az esztendő során az 1995 végén mérthez képest több mint a kétszeresére nőtt, a beruházások folytatása érdekében ismét külső pénzügyi forráshoz kellett nyúlni. A Pannon szakértői a kötvénykibocsátást ajánlották. Az aukción 24 milliárd forint névértékű papírt kínáltak fel, amire összesen 30,5 milliárd névértékű ajánlat érkezett. A kötvények aztán hamarosan megjelentek a Budapesti Értéktőzsdén is. A kibocsátás olyan sikeres volt, hogy többlethozama hozzásegítette a céget a korábban felvett hitelek “olcsóbb” törlesztéséhez.
A társaság a hálózati bővülés mellett egyre több újfajta szolgáltatást vezetett be. Ilyen volt a Pannon Mobil Posta, vagy épp a vezetékes távközlésben már jól ismert zöld és kék szám. A romló hazai közbiztonság miatt is fontos újdonság, hogy a Pannon csatlakozott a GSM-szolgáltatók nemzetközi központi készülékazonosító adatbankjához (CEIR). Az összefogás eredményeképpen nem csak idehaza, de a külföldi szolgáltatók rendszerében is elnémíthatók a letiltott készülékek. A szisztéma arra szintén alkalmas, hogy a lopott vagy átkódolt, típusengedéllyel nem rendelkező mobilokat használhatatlanná tegye.
A cég 1997 őszén megkötötte az első 1800-as GSM-szerződést, az angol Orange céggel. Ekkor történt meg a vezérváltás is: Emri Gussi szerződése lejártával távozott, a vezérigazgatói tisztet György Miklós kapta.
A társaság rendre évi százmillió dollárt költ fejlesztésre, kapacitásbővítésre. Ugyanakkor egyre több energiát fordít például számítógépparkjának erősítésére, számlafeldolgozási rendszerének ésszerűsítésére. Mivel a 900-as frekvenciasávból (versenytársához, a Westelhez hasonlóan) a Pannon is csak kétszer 8 megahertzet használhat, a cégnek – ezen, avagy az 1800-as sávon – lassan fel kell készülni az esetleges további bővítésekre is.
