– A NÉMET MODELL. E megoldás arra épül, hogy a magánberuházó a film elkészülte esetén az egész befektetést azonnal leírhatja, levonhatja adóalapjából, s ily módon egyéni szinten annak hozadéka – az adókedvezménynek köszönhetően – a valóságosnál magasabbnak mutatkozik majd. A filmes projekt bevételeiből előbb az esetleges hitelezőket kell kielégíteni, míg a kisbefektetők csak a producerrel együtt kerülnek sorra. A kisbefektető tehát az adókedvezmény ellenére is igen jelentős kockázatot vállal, ráadásul egy olyan projektben, melynek ellenőrzésére – éppen viszonylag kis tőkerésze miatt – gyakorlatilag semmi esélye nincs. A modell működőképességének feltétele, hogy az adott országban a filmpiacon legyen reális esély a film költségvetéséből még hiányzó, például a már megkapott támogatást kiegészítő tőke megtérülésére.
– A FRANCIA MODELL. E szisztéma alapja a Sofica nevezetű, jelentős adókedvezményekkel támogatott pénzügyi, befektetés-gyűjtési konstrukció. Az ennek keretében összegyűjtött, tartósan (hét-nyolc évig) lekötött tőke filmes produkciós vállalatok kisebbségi részesedésének vásárlására, vagy konkrét filmes projektekbe való tulajdonosi – tőkéstársként történő – beszállásra használható. Az ezen konstrukciókban szerzett egyes részesedéseknek nincs másodlagos piacuk. Az adókedvezménynek olyan mértékűnek kellett lennie, hogy a tartós befektetést vállaló befektetők jelentősen magasabb megtérülési rátát érhessenek el, mintha hasonló időre viszonylag likvid rövid távú kötvényekbe fektették volna pénzüket. Ezt a rendszert az ilyen befektetésekre vonatkozó, a névérték 92 és 100 százaléka között érvényesíthető visszavásárlási garancia is támogatja.
– AZ ÍR MODELL. Lényege egy speciális adókedvezmény, amelynek értelmében az Írországban történő filmgyártásba befektetni hajlandó magánszemélyek vagy vállalkozások – megfelelő feltételek fennállása és központi elismerése esetén – az ebbéli invesztíciójuk összegének 80 százalékát az adott évben leírhatják adójukból. Ez a lehetőség – ha az illető személy vagy vállalat azt saját adófizetési kötelezettségével nem tudja teljesen kihasználni – harmadik fél részére is étékesíthető. Az ilyen befektetések ír filmgyártási projektek rövid távú finanszírozására használhatók; a producer a film befejezése után rövid idővel egy, a befektetőtől kapott tőke nagyságánál általában alacsonyabb összeg visszatérítését vállalja (a szerződésben ugyanis a felhasznált adókedvezmény összegét is figyelembe veszik). A preferált projekteknek nem kell feltétlenül ír filmeknek vagy ír koprodukcióknak lenniük. Mindenképpen igazolniuk kell azonban, hogy közreműködésükkel – az írországi forgatási idő alatti kiadások, illetve a forgatás által teremtett helyi munkaalkalmak révén – a kincstár olyan pótlólagos egyéb adóbevételekre fog szert tenni, melyek semlegesítik a kedvezmény igénybevételéből fakadó adókiesést. A modell kétségtelen eredményessége mögött sajátos nyelvi (angol) és gazdasági (alacsony infláció) feltételek is meghúzódnak.
