Többé-kevésbé sikeres reorganizációs folyamatot tudhat maga mögött az ITC Kft. Az elmúlt években ugyanis – mondta el Salgói József ügyvezető igazgató – túljutott mélypontján a műszaki fejlesztési terület. Sikertelen volt viszont a szerkezetváltás azért, mert nem tudták befejezni: a tulajdonos Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM) tavaly szeptemberben, az adótartozások miatt, végelszámolást indított a társaságnál.
Az ITC Kft. az 1960-ban a Kohó- és Gépipari Minisztérium által alapított, akkor egyetlen gépipari K+F-fel foglalkozó Gépipari Technológiai Intézet, majd Ipari Technológiai Intézet jogutódja. A szervezet a kilencvenes éveket 120 millió forintos veszteséggel, piac nélkül, 440 fővel kezdte meg. 1993 januárjában a társasági törvény értelmében kft.-vé alakult, azonban a magas tőkenagyság és az azt felülmúló veszteség miatt negatív tőketartalékot jegyeztek be számára. Új tulajdonosa az Állami Vagyonkezelő Rt. lett, majd – a tavaly életbe lépett cégtörvény szerint – ismét minisztériumi tulajdonba került. Megrendelői között kis- és középvállalkozások szerepelnek.
A társaság fő profilját a gépgyártás-technológiák kutatása és fejlesztése jelentette, de más piacképes nem K+F tevékenységeket – például kis- és nagykereskedelem – is felvett működési körébe. A tőkehiány 1996-ra létrejött nem K+F profilok fejlődésének gátjává vált: nem tudtak anyagot vásárolni, s nem tudták az exportot bővíteni (a cég ekkor még jelentős kapcsolatot tartott fenn a volt szocialista országokkal, elsősorban a FÁK tagállamaival). Megkezdték egy IKIM mint tulajdonos által kezdeményezett reorganizációs program végrehajtását, melyhez a szükséges pénzt külső forrás igénybevétele nélkül teremtették elő. A szerkezetváltás lényege a nem K+F területek anyacégről történő leválasztása volt. A 120 fősre csökkent cég átalakulását 1996 elején az IKIM is jóváhagyta. Elkezdődött tehát az egyéb tevékenységek önálló kft.-kbe való csoportosítása: létrejöttek a többségi ITC-tulajdonban, kisebb részben dolgozói kézben lévő társaságok. Sorra leválasztották az öntészetet, a hegesztésoktatást, a hőkezelői műhelyet, melyek – vélekedett Salgói József – így, az állami köldökzsinórról leválva, tehermentesítve a piaci igényeknek jobban meg tudnak felelni.
A létrejött cégek indulásához magántőkére volt szükség, melyet a dolgozók vittek be a társaságokba. Más forrás híján az alkalmazottak saját nettó végkielégítésüket fordították erre a célra, s így többnyire 12-15 százalékos részesedést értek el. A tőke döntő részét az ITC szolgáltatta, mégpedig elsősorban az eszközök és a piacok átadásával. Az egyik legsikeresebb cégnek az ITC vezetői a műholdvevő parabolaantennák és szórakoztató technika gyártásával és kereskedelmével foglalkozó SatSystem Kft.-t tartják, amely minimális készpénzzel jött létre, és 15-20 fős csapatával teremtette meg versenyképességét (a csoport kereskedelmi bevétele ezáltal 1997-re 30 százalékkal bővült). Ma már minden kft. nyereséges, és további piacbővítésen dolgozik. Megkezdődött a nyugati piacok meghódítása is; jelenleg a közel 19 millió forintos exportbevétel nagy része Luxemburgból és Németországból származik.
A fokozatos létszámcsökkenés miatt munkaterületek szabadultak fel, s ez lehetőséget teremtett az üres helyiségek bérbeadására. A pályázó cégek közül szigorúan az ITC Kft. profiljának megfelelőeket választották ki. A kialakult technológiai centrum jelenleg 30 társaságot foglal magában, melyek profilja a gépiparhoz, számítástechnikához, minőségbiztosításhoz és még számos műszaki fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységhez kötődik.
Tavaly az ITC-nél már csak 70-en maradtak, akik mindössze két területtel: kutatással-fejlesztéssel és kivitelezéssel foglalkoztak. Utóbbi tevékenység megtartásánál a legfontosabb szempontnak a két lábon állást tartották, hiszen – hívta fel a figyelmet Somogyi Miklós – gépipari K+F nem létezik kivitelezői kapacitás nélkül, mivel a megtervezett eszközöket elő kell állítani és ki is kell próbálni. Kivitelezői csapatukat egészen addig megtarthatták, amíg tavaly augusztusban ki nem derült, hogy az elmúlt időszakot terhelő, s a folyamatosan nehezen fizethető adótartozások átütemezéséről az adóhivatallal nem tudnak megállapodni, s amiatt az APEH végrehajtást kezdeményezett. (Az adóságok 85-90 százaléka adó- és tb-tartozás volt; a maradékkal az önkormányzatnak és az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságnak tartoztak). Ekkor minimális alaptőkével új kft.-t alapítottak, amelyben kizárólag kivitelezői tevékenységüket kívánták tovább folytatni, ám az eszközöket a jelzálogteher miatt nem lehetett az új társaságba apportálni. Végül – külső forrás segítségével – az új kft. a végrehajtási eljárás során vásárolta meg a szükséges gépeket. Az új társak bevonása miatt ennek a cégnek a tulajdonosi szerkezete eltért a korábbiaktól, ugyanis az ITC-nek csak kisebbségi üzletrész jutott.
Mivel az ITC állami tulajdonban lévő társaság, fokozatosan megkezdődött a kft.-k privatizálása (elsőként az ITC Öntöde Kft.-t értékesítették). Az ütemezés annak lesz a függvénye, hogy a végelszámolás sikerül-e – vagyis folytatódik-e a reorganizáció, ami nyugodt körülményeket teremt a privatizációra -, vagy végrehajtásra kerül sor, és emiatt felgyorsul a cégek eladása. Az ITC vezetői szerint ténylegesen sikeres átalakításról akkor lehetne beszélni, ha az előbbi változat következne be.
Fémmikroszkópos vizsgálat az ITC-nél. A jövőt fürkészik
