Szakértői becslések alapján az idén januárban liberalizált európai távközlésnek körülbelül egy évtizedre lesz szüksége valamennyi piaci korlát lebontásához. A korábban monopolhelyzetben lévő nagy nemzeti vállalatok azt gondolták, hogy vetélytársaikat kordában tudják tartani a helyi és az országos hálózatok összekapcsolási díjainak magasan tartásával. Már a piacnyitás első heteiben kiderült azonban, hogy ez nem megy. A még 70 százalékban állami kézben lévő Deutsche Telekomnak például a távolsági díjakat valószínűleg a korábbi felére kell csökkentenie, s a kétharmad részben állami tulajdonú France Telecom is hasonló lépésre kényszerül. Ezzel a problémával előbb-utóbb nyilván a honi főszereplőnek, a Matávnak is szembe kell majd néznie.
A magyar távközlésben teret nyert külföldi szereplők valamennyien valódi – olykor meglehetősen éles – versenyben mérettették meg magukat, s a kilencvenes években több milliárd dollárt invesztáltak a hazai távközlésbe. E tőke hozadéka, hogy míg az évtized elején 8, ma 31 vezetékes készülék jut száz lakosra, a mobiltelefonoknál pedig ez a mutató elérte a 6,5-es értéket. A Matáv külföldi tulajdonosaival kötött koncessziós szerződés ugyan kizárólagosságot engedélyezett a beszédátviteli szolgáltatásokban 2001 végéig, de cserébe évi legalább 15,5 százalékos mennyiségi növekedési ütemet írt elő, s számos minőségi követelményt fogalmazott meg, méghozzá szankciókkal megtámogatva. Az 1993 végi megállapodás 25 éves koncesszióra szólt, amit 12,5 évvel meg lehet hosszabbítani. A helyi koncessziósokkal 1994 májusától kötöttek szerződést, kizárólagosságot azonban ezek csak saját körzetükben élvezhetnek.
A főszereplő
A Matáv a vezetékes távközlésben meghatározó szerepet mondhat magáénak, hiszen az ország területének 75-80 százalékát tartja a kezében. Dominanciája érvényesül a versenyszférában is, hiszen az adatátvitelben, a különféle üzleti szolgáltatásokban piacvezető, míg a mobiltávközlésben ugyancsak egyértelmű fölényben van. A liberalizálódó távközlésben piaci veszteség tehát egyáltalán nem érte a céget.
A Matávban az állami tulajdonrész ma már mindössze 6,47 százalékos. Ennek hátterében a három lépcsőben megvalósított privatizáció áll. A MagyarCom – a Deutsche Telekom és az Ameritech konzorciuma – 1993-ban kisebbségi, majd 1995-ben többségi tulajdont szerzett a társaságban. A tavaly őszi, New-Yorkban és Budapesten egyidejűleg lezajlott tőzsdei megjelenés után külföldi intézményi befektetők jutottak részvényekhez, de a hazai kisbefektetők is élénken érdeklődnek a cégpapírok iránt.
Az országban működő 3,1 millió telefonállomásból 2,4 millió a Matávé. A várakozói lista 1994 végén még közel 700 ezres volt, ma már tulajdonképpen csak új jelentkezők várnak a sorukra. A vonalak 70 százaléka digitális technikára épül, ami már ma is minőségi szolgáltatást tesz lehetővé. A cég tavaly 56 százalékkal, 36 milliárd forintra tudta növelni nyereségét, miközben forgalma 29 százalékkal, 253,9 milliárd forintra emelkedett. A Credit Suisse First Boston szakértőinek becslése alapján az idén – a tőzsdei jelenlét miatt immáron dollárban mérve – 8,4 százalékos lesz a nyereségjavulás. Ez szerintük – a vezetékes távközlési szolgáltatások bővülése mellett – annak lesz köszönhető, hogy a mobiltelefon-ellátottság szintje a Matávnál az 1997 végi 7,0 százalékról 9,5 százalékra nő. A bevételek gyarapodását – szintén dollárban mérve – 47,8 százalékosra taksálják. Mindent egybevetve, a külföldi befektetők megjelenésüktől mostanáig évente közel félmilliárd dollárt költöttek a hálózat fejlesztésére. A beruházások értéke a következő időszakban is eléri majd az évi 450 millió dolláros szintet.
Helyi koncessziósok
Az ország 54 távközlési, úgynevezett primer körzete közül 18 a helyi szolgáltatók kezébe került 1994-ben. A Matáv vagyonának átadása – a felmerülő problémák tisztázatlansága miatt – erősen elhúzódott. Volt olyan körzet is – Békéscsaba és Orosháza környéke -, amelyet az új tulajdonosok csak 1995 végén vehettek át, és csak 1996-ban kezdhették meg a fejlesztéseket. A Bokros-csomag megjelenése után a külföldi befektetőknek szembesülniük kellett azzal, hogy a hálózatépítésre felvenni szándékozott kölcsönök kissé elapadtak, ami alapjaiban ingatta meg egy-két vállalkozó nemzetközi hitelképességét. (A finanszírozási problémák miatt a hírközlési tárca 1994 és 1997 között több alkalommal kényszerült a koncessziós szerződésekben foglaltakat módosítani; ezek jobbára a 25 százalék plusz egy szavazatnyi magyar természetes személyi tulajdoni hányadtól való eltérést jelentették.)
A helyi koncessziós körzetekben 13 társaság működik, hiszen 5 régió az országos koncessziós Matávhoz került. A fejlesztésekben eleinte mennyiségi, majd minőségi elmaradások mutatkoztak. Az ellenőrző szerepet betöltő hatóság, a Hírközlési Főfelügyelet összesen 240 millió forintnyi kötbérrel sújtotta a mulasztó társaságokat. A tavalyi év végére azonban a vállalásokat lényegében sikerült teljesíteni.
A Matáv után a helyi koncessziósok közül (a főbb paraméterekről lásd táblázatunkat) a második legnagyobb vezetékes szolgáltató a Matel/CG Sat csoport. A száz lakosra jutó telefonok száma náluk az év végére várhatóan 33-ra nő. A tulajdonosok nemrégiben úgy döntöttek, hogy az ezredfordulóig további 65 millió dollárt fordítanak fejlesztésekre. Egyre nagyobb erőket összpontosítottak az adatátvitelre, az üzleti kommunikációra. A négy körzetükben megjelentek a különféle ISDN-szolgáltatások, s hozzáférhetővé vált az Internet-hálózat is. Az idén a kábeltelevíziózásban ugyancsak előrelépés várható, de a tulajdonosok az 1800 megahertzes frekvencián majdan működő rádiótelefónia iránt is érdeklődést mutatnak.
A 98 százalékban az Alcatel nemzetközi vállalatcsoporthoz tartozó United Telecom Investmenthez (UTI) ugyancsak négy körzet tartozik. Közülük a Kisduna-Com – a hazai vezetékes szolgáltatók közül először és eddig egyetlenként – ISO 9002-es minősítést kapott. A vonalsűrűség tekintetében mindegyik körzetben az országos átlag körüli szintet sikerült elérni. A kék és a zöld számon kívül egyebek mellett az Audiotext és a Digifon említhetők, valamint az, hogy mindenhol hozzáférhetővé vált az Internet.
A leggyorsabb és ezért a leglátványosabb sikereket a döntően amerikai kézben lévő MonorTel érte el. Az 1996 eleje óta 100 százalékosan digitalizált hálózat segítségével gyakorlatilag mindenféle szolgáltatáshoz hozzájuthatnak az előfizetők. A kábeltelevíziós hálózat készültségi foka is 70 százalékos; az efféle szolgáltatásokat most csaknem 28 ezren veszik igénybe. Beruházásaikat idén 6 millió dollárral fejelik meg – ennek egyharmada épp a kábeltelevíziózás fejlesztését szolgálja.
Az Egyesült Államokban bejegyzett Hungarian Telephone and Cable Corporation (HTCC) vállalatcsoporthoz szintén négy körzet tartozik. Közülük kettőben 1995 elején, míg a másik kettőben egy évvel később kezdték el a szolgáltatást és a fejlesztést. A vonalsűrűség időközben ötszörösére nőtt. A kábeltelevíziózás terén egyelőre a gazdaságossági számításoknál tartanak. Az üzleti kommunikációs üzletág, az adatátvitel 1997 végéig a sárvári térségre korlátozódott, az idei fejlesztésekkel azonban igyekszik felzárkózni a többiekhez ez a koncessziós társaság is.
A körzetek közül a legkisebb, és korábban az egyik legrosszabbul ellátott az 50-50 százalékban holland és svájci tulajdonban lévő JászTelhez került. Az, hogy a vállalatvezetés csak 2001-re vár először nyereséget, jelzi: a következő esztendőkben is az előzőekhez hasonló befektetések várhatók a körzetben. Tavaly a bérelt vonali összeköttetések száma 80 százalékkal emelkedett, s az idén már elérhetőek lesznek az ISDN, a kék és zöld belföldi, valamint a zöld nemzetközi hívószámok is.
Az 50 százalékban Matáv, 50 százalékban pedig izraeli-holland tulajdonú Emitel 1994 vége óta szolgáltat; a hozzá tartozó területeken lényegében valamennyi korszerű lakossági, illetve üzleti szolgáltatás elérhető.
Mobilosok
A vezetékes távközlésnél is dinamikusabban fejlődik hazánkban a mobilszolgáltatás. Elsőként az analóg technikával, a 450 megahertzes rádiófrekvencián dolgozó Westel Rádiótelefon Kft. jelent meg a piacon, 1991-ben. A társaságot a 900-as frekvencián digitális GSM-technikára építő két cég, a Westel 900 és a Pannon GSM követte 1994-ben. A három vállalat ma már az ország területének jóval több mint 90 százalékán elérhető szolgáltatást nyújt. Tavaly ősz óta már nemcsak a GSM-es társaságok, hanem a Westel Kft. is képes a roaming-szolgáltatásra, vagyis a készülékeket külföldön is lehet használni.
Összességében jelenleg mintegy 700 ezer előfizetője van a mobiltelefóniának. A Pannon GSM lassacskán behozza azt a hálózatépítésben elszenvedett hátrányát, amely a nem kellően körültekintő tenderkiírásból származott. Arról van szó, hogy a Westel 900 már az induláskor nagyban támaszkodhatott testvérvállalata adóhálózatára, így kezdetben a Pannonnál jóval nagyobb előfizetői tábort sikerült magához vonzania, s ezt az előnyt a mai napig megőrizte. Ez a hendikep okolható azért, hogy a Pannon először csupán tavaly tudott nyereséget felmutatni. Tulajdonosi struktúrája ugyan változott az elmúlt évek során, ám a fontosabb befektetők jellemzően skandináv és holland cégek maradtak.
A GSM-társaságok ősztől a műholdas kommunikációba is bekapcsolódnak, hiszen mindkét cég aláírta a szerződést az összeköttetést lehetővé tevő Irídium LLC nevű vállalkozással. A Pannon GSM és a Westel 900 mindenképpen be kíván kapcsolódni a közeljövőben induló 1800 megahertzes új szolgáltatásba is. Hogy lesz-e harmadik vetélytársuk, az kormánydöntés kérdése. Erre a babérra pályázik az elmúlt évben a távközlésben előrenyomuló Antenna Hungária Rt. is. A WTO-szerződés aláírásával hazánk vállalta, hogy az idén megteszi a lépéseket az új szolgáltatás beindítására. Kérdés azonban, hogy tenderen mérkőznek-e meg egymással a kormányzati és egyéb jelöltek, vagy versenyen kívül adnak majd engedélyt, esetleg engedélyeket a szolgáltatásra.
Személyhívósok és műholdasok
Szólni kell a távközlés kevésbé látványos és kevésbé sikeres területéről, a személyhívó társaságok tevékenységéről is. Ma már egyértelmű, hogy elhibázott lépés volt kiírni azt a tendert, amellyel Magyarország kapcsolódhatott a Nyugat-Európában is új és elterjedtnek egyáltalán nem mondható Ermes-rendszerhez. A régi, Pocsag nevezetű szisztémában működő, regionálisnak mondott Operátor Hungáriát népszerűségében még csak meg sem közelítette a két új, országos koncessziós társaság, az EasyCall és az Eurohívó. És ez nem igazán rajtuk múlott. Ma az e szolgáltatást igénybe vevők száma összesen 30 ezernyi, s ennek körülbelül kétharmada az Operátor előfizetője. Pedig a szakértők szerint a kommunikációs kezdeményezések kétharmada egyirányúsítható, tehát a személyhívók működési terepére terelhető. Meglehet, hogy e vélemény megalapozott, ám a potenciális fogyasztók a jelek szerint másként gondolkodnak.
Az előbbiekétől némileg eltérő, mégis ebbe a körbe tartozó műfaj a műholdas távközlésé. Az úgynevezett VSAT-társaságok (Very Small Aperture Terminal, igen kis antennaméretű állomás) köre szűk, ám tevékenységük hasznát egyre többen – elsősorban a bankvilág, s közvetve a magyar lakosság mind nagyobb hányada – élvezik. A műholdas kommunikáció teszi egyebek mellett lehetővé a bank- és a hitelkártya-rendszer működését, de ez a legalkalmasabb technika a tőzsdei és pénzügyi információk optimális célbajuttatására is. A piacon négy cég osztozik. A GTS Hungary a közép- és kelet-európai térség legnagyobb földi állomását működteti Budaörsön, s ezzel a kontinens hatodik legnagyobb szolgáltatójává vált. Legjelentősebb ügyfele a Szerencsejáték Rt. A BankNet a vállalati belső telefonhálózatok műholdas rendszerű, tehát házi központ nélküli üzemeltetésében jár az élen. Az Antenna Hungária többségi tulajdonában lévő HungaroDigiTel azzal került nyerő pozícióba, hogy olyan ügyfeleket szerzett magának, mint az OTP. Végül a Matáv az integrált rendszerekben számít a legjobbnak.
Mindent egybevetve, túlzás nélkül állítható, hogy a kilencvenes évek egyik leggyorsabban fejlődő, legtöbb befektetést felmutató és legeredményesebb ágazata a telefónia. A jövő alakulásába azonban a politika még jócskán beleszólhat, már ami az alternatív szolgáltatás lehetőségeinek kibővítését illeti. S miután például a kormányzati és polgári – úgynevezett készenléti – szervezetek távközlési piacát 50-70 milliárd forint értékűre becsülik, nem kis falatokról van szó. Az 1800-as GSM-tender kiírása, vagy ki nem írása is sok mindent eldönthet. A távközlési piacon mozgó cégek versenyvágya azonban olyan erős, hogy könnyen elsöpörheti a taktikázó politikusok szándékait. A versengés igazi nyertesei pedig az előfizetők lehetnek.
