Ha az állam meg akarja tartani a céget, akkor miért kezeli a magánvállalatokkal azonos helyzetben lévőként, s ha már így tesz, akkor miért nem ad ehhez elegendő pénzt?
Ezekre a kérdésekre nyilván nem nekem kell megadnom a választ. Tény viszont, hogy ebben a szituációban nem könnyű piacszerűen működtetni a társaságot. Pedig valamilyen piaci megoldásra biztosan szükség lesz, hiszen terveink szerint az alaptevékenységünkből származó bevételek szintje a mai 71 százalékról néhány éven belül 40 százalék alá süllyed. A többit gyakorlatilag a távközlés hozná – 2002-től, a hazai távközlés felszabadításának időpontjától. A változásokra készített stratégiánk részleteit március végéig kell kidolgoznunk. Ha ezt minden érdekelt állami szervezet jóváhagyja, akkor sor kerülhet a beígért 3,5 milliárdos alaptőke-emelésre.
Ön a cégelnökkel közösen lobbyzik a műsorszórásnál jövedelmezőbb távközlésért, miközben irányítása alatt a társaság rendre megduplázza a nyereségét. Miért inog meg mégis időről időre a széke?
Egy olyan tulajdonossal, akinek a reakciói nemcsak a tulajdonosi érdekeitől függenek, nem könnyű szót értenie a piaci viszonyok között élő vállalatvezetőnek.
Arra utal, hogy a tavalyi közgyűlésen elhangzott: megvonják prémiumának egy részét, mert a Magyar Rádió és a Magyar Televízió 1993 óta felgyülemlett adósságát tulajdonosi jóváhagyás nélkül meghirdette és értékesítette?
Nem erre, hanem a gazdasági és egyéb érdekek keveredésére gondoltam. Amit felvetett, más jellegű problémát takar. A rádió és a tévé hitelezése 1993 és 1997 között azt jelentette, hogy az állam helyett cégünk finanszírozta a műsorszórás egy részét: mi vettünk fel kölcsönt, s a kamatokra az azóta eltelt időben évente majdnem egymilliárd forintot költöttünk. Azt gondolom, hogy a közszolgálati média működtetése helyett értelmesebb cél lett volna a saját cégünk fejlesztését finanszírozni, s akkor most talán előrébb tartanánk.
Az AH Rt.-nél fele részben adottak a távközlési piacra lépés feltételei. Honnan és hogyan szerezhetik meg a hiányzó másik részt?
A társaság műholdas, optikai vezetékes és mikrohullámú rendszerével, illetve az ezt kiegészítő adatszórási technikájával a leggazdaságosabb megoldást tudja kínálni a jövőben ügyfeleinek. E lehetőségek teljes kiépítéséhez, illetve összekapcsolásához még több milliárd forintnyi beruházásra van szükség. Ennek végrehajtásához nélkülözhetetlen az állami szándék, illetve valamely tőkeerős szakmai partner közreműködése.
Elképzelhető-e mindez egy Dunaferr típusú vagyonkezeléssel is?
Egy olyan megoldás, amelynél az AH Rt. vagyonának kezelését – mondjuk az osztalék egy részéért cserébe – a cégvezetésre bíznák, s az szabad kezet kaphatna a döntésekben, nos, a sok közül ez is egy út lehet.
Mitől vár igazi áttörést?
A tavaly nyári kormányhatározat lehetővé tette a cég bekapcsolódását az alternatív távközlésbe, s ez az állam bizalmának kifejezését jelentette, így bízunk az állami szándékok megvalósulásában. Ez lehetővé tenné, hogy a cég a saját lábára állhasson a piacon. A jövő üzlete, mindennapi szükséglete a távközlést az informatikával és a kábeltelevíziózással ötvöző multimédia lesz, amelyben mi otthon vagyunk.
Máté István 47 éves, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán szerzett diplomát. Ezt követően a Posta Rádió és TV műszaki igazgatóságánál helyezkedett el, később a Magyar Posta központjában az elnökhelyettes gazdasági tanácsadója volt. 1985-ben visszatért előző munkahelyére, ahol a közgazdasági osztály vezetésével bízták meg. A postától különvált Magyar Műsorszóró Vállalatnál, illetve annak részvénytársasági utódjánál közgazdasági főosztályvezető lett. Az Antenna Hungáriánál 1995-től megbízott gazdasági vezérigazgató-helyettesként, illetve pénzügyi igazgatóként, 1996 nyarától pedig vezérigazgatóként dolgozik.
