Továbbra is alanyi jog marad a kamarai tagság az ügyvédek számára, a tagság megszerzéséhez azonban az eddiginél szigorúbb követelményeknek kell majd megfelelniük. Ezzel kapcsolatban az új törvény etikai normákat említ, ám az nem világos, hogy pontosan milyen szempontok szerint bírálják majd el az efféle ügyeket. A kamara elutasító határozata mindenesetre bírósági úton megtámadható.
A törvény rendezni kívánja az elmúlt időben megtépázott tekintélyű kirendelt védők helyzetét. Felmerült, hogy az ilyen jellegű feladatokat a jövőben közvédők lássák el, de ezt a javaslatot végül elvetették a törvényhozók. Erre a sorsa jutott az az indítvány is, amely szerint büntetőügyekben csak a kirendelt védők névjegyzékén szereplő ügyvédek láthatták volna el a védelmet – a “szabad ügyvédválasztás szelleme” és a vidéki kollégák ellenállása meghiúsította ezt a javaslatot. A kamarák mindenesetre kötelesek lesznek a kirendelések teljesítése érdekében pihenő és munkaszüneti napokon ügyvédi ügyeletet biztosítani. Kényes pontja az ügynek, hogy az alacsony – tárgyalási óránként pár száz forintos – kirendelt védői díjak emelésére idén sem került sor.
A kamarából kizártak a törvény alapján tíz évig nem lehetnek ismét tagok. A “parkolópályáról” azonban gondoskodtak a törvényalkotók, amikor megalkották az alkalmazott ügyvédi státuszt. Ezek az ügyvédek konkrét esetekre köthetnek szerződést az ügyvédi irodákkal, de nem tagjai a kamaráknak.
Az országban már évek óta tevékenykedő külföldi jogi irodák tevékenysége megkívánta e kör helyzetének rendezését. A kamara külön jegyzékben tartja majd nyilván az előírásoknak megfelelt tanácsadókat, akik ugyanakkor nem válnak magyar kamarai taggá, szemben a külföldi állampolgárságú ügyvédekkel, akik a törvény július elsejei hatálybalépésétől elnyerhetik e státuszt, amennyiben erről a magyar állam kétoldalú nemzetközi szerződésben állapodik meg.
Az ügyvédjelöltek gyakornoki ideje egy évvel nő: a szakvizsgát követően három évig tart majd a bojtárkodás.
