Nem túl nagy áldozat üzletemberből újra köztisztviselővé válni?
Nem, annál is kevésbé, mert engem vonz a szervezetépítés. Az ARH és a Concordia után ez lesz a harmadik szervezet, amelynek felállítását, illetve újraszervezését rám bízzák. A korábban 400 millió forintos veszteséggel küszködő Concordia egy év alatt nyereséges lett. Gondolom, az új központ vezetői posztjára eddigi sikereim alapján kértek fel, én ugyanis nem jelentkeztem a kiírt pályázatra.
Január óta dolgozik az intézmény kialakításán, mégis elhúzódott a munkaszerződés aláírása. Mennyivel lett vékonyabb a buksza?
Nem sokkal, s részben kárpótol, hogy az AIK létrehozása érdekes feladatnak, nagy kihívásnak ígérkezik. Hazánk uniós csatlakozásakor e szervezet felügyeli majd, hogy a mezőgazdaságnak nyújtott támogatások miként jutnak el a termelőkhöz.
Ön 1994-ben távozott a rendtartási hivatal éléről. A bírálók szerint azért, mert nem tudott úrrá lenni a piaci zavarokon. Így volt?
Jelentős piaci zavarokra nem emlékszem. Ha ilyenek miatt tettek volna ki, akkor nem bíztak volna meg az állami tulajdonú Concordia rendbetételével. A cégen keresztül az agrárpolitikai célok megvalósításában is közre kellett működni: a közraktár egyben piacformáló szervezet is, például az állami intervenciós beavatkozás eszköze.
Tegyük hozzá, hogy az elmúlt két évben már a K&H Bank is tulajdonosa volt a Concordiának, Ön pedig vezérigazgatóból helyettessé vált. Most nem kerül megint kisebb beosztásba, az ARH elnöke alá?
Nem, mivel a minisztérium rendjében az ARH és az AIK közvetlenül a közgazdasági ügyekkel foglalkozó helyettes államtitkár alá tartozik. A központ országos illetékességű, önálló költségvetéssel gazdálkodó szerv. Természetesen a szakmai munkamegosztásban ez is az ARH-n keresztül kapja majd feladatainak jelentős részét. Egyébként utóbbi hivatal elnökével személyesen igen jó a kapcsolatom, s szakmailag is hasonlóan gondolkodunk.
A központot a hivatal végrehajtó, adminisztrációs szervezeteként alakítják ki. Mint az ARH volt elnökétől kérdezem: nem hiányzott eddig ez az intézmény?
A rendtartási hivatal megszervezésénél valóban hiányosság volt, hogy azon belül gondoltuk az operatív végrehajtást is. A gyakorlat mára bebizonyította, hogy kell egy szervezet, amely az elméleti agárpiaci szabályozást dolgozza ki, és kell egy másik – piacorientált, szigorú végrehajtó-ellenőrző – apparátus, amely ezeket a döntéseket megvalósítja. Az egymásra utaltság persze nagy. Az intervenciós központ ugyanakkor vissza is hat az agrárpolitikára, jelezve a döntések hatását, a támogatási források felhasználásának mértékét.
Elegendő lesz-e az apparátus, a keret? Utóbbit illetően 150-200 millió forintról szól a fáma.
Eredetileg 20 fősre terveztük az induló létszámot, de a feladatok részletesebb feltárása után úgy véljük: legalább 26 emberre van szükség. A minisztériumi szakértők felmérése szerint 1999 végére 200-300 fős stáb kell majd. A pénzügyi keretekről még nem állapodtunk meg véglegesen, de az ígéretek szerint a reális igényeket teljesítik.
Első pillantásra az AIK meglehetősen “könyökvédős”, engedélyező szervezet, amely kevés kalandot ígér. Talán a vezetéséhez sem kell túl sok kreativitás. Nem lesz megerőltető egy “pecsételő” hivatal elnöki foteljában ülni egy olyan embernek, aki aktívan sportol, szereti a kihívásokat?
A működtetés talán egyszerűbb lesz, de a felállítást, a munkatársak kiválasztását igenis kihívásnak érzem az elkövetkezendő három évre. A közraktár rendbehozása sem volt egyszerű, de az mégis “csupán” egy vállalat volt. Itt többről van szó; ez a szervezet az egész agrárgazdaság működésében, eredményességében meghatározó lesz. Olyan intézményt kell létrehozni, amely már a csatlakozás pillanatában integrálható az unióba, és azt követően is megállja majd a helyét. Ráadásul mindezt szélsebesen, mert a kinevezésemtől számított 40 napon belül egy szűk feladatkörben már meg is kell kezdeni a tevékenységet. Engem most ez a rövid határidő izgat a leginkább. Ehhez a jó hónapos “vesszőfutáshoz” nagy szükség lesz a munkatársaim kreativitására, szervezőképességére és természetesen a tárca vezetésének következetes támogatására is.
Rieger László 45 éves, 1971-ben végzett a budapesti Kertészeti Technikumban. Egy évet járt a Keszthelyi Agrártudományi egyetem mosonmagyaróvári karán, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem agrár-közgazdasági szakán végzett 1977-ben. Az állattenyésztés hatékonyságának modellezéséről írt dolgozatával 1981-ben szerezte meg a doktori minősítést. 1996-ban kandidátusi fokozat kapott a Magyar Tudományos Akadémián. Vállalati kitérők után 1980-tól a közgazdasági egyetem agrártanszékének ösztöndíjasa, tanársegéde, adjunktusa, majd 1993-tól címzetes docense lett. Ezzel párhuzamosan – 1985-től 1991-ig a connecticati egyetem agrár-közgazdasági tanszékén volt tudományos ösztöndíjas. 1991-92-ben az agrártárca nemzetközi kereskedelmi főosztályának vezetője, 1993-94-ben az Agrárrendtartási Hivatal elnöke volt. Az ezt követő négy évben a Concordia Közraktár Rt. vezérigazgatójaként, majd vezérigazgató-helyetteseként dolgozott. Ez év február közepétől az Agrárintervenciós Központ elnöke.
