Évtizedek óta nem látott pozitív folyamatok játszódtak le a gazdaságban az elmúlt másfél-két évben: a mintegy 4 százalékos gazdasági növekedés úgy következett be, hogy eközben javultak az egyensúlyi mutatók is. Valószínűleg ebből is kiindulva a parlamenti pártok 3 és 7 százalék közé teszik a GDP elkövetkező években várható növekedését. A legoptimistább jóslat a Független Kisgazdapárttól (FKgP) és a Fidesz-Magyar Polgári Párttól (Fidesz) származik; az alsó határt a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) képviseli; míg a középmezőnyt a jelenlegi kormánypártok alkotják (lásd összefoglaló táblánkat a 14. oldalon). Az átlaghoz közelít a Magyar Demokrata Fórum (MDF) kalkulációja is, mely szerint megteremthetők annak feltételei, hogy az 1998 és 2002 között összességében a GDP 16-18 százalékkal növekedjék, a beruházások 35-40 százalékos, s a lakossági fogyasztás 12-14 százalékos felfutása mellett.
A gazdaság bővülése érdekében a Magyar Szocialista Párt (MSZP) szerint továbbra is csökkenteni kell az állami újraelosztás mértékét, és mérsékelni kell az államháztartás GDP-hez viszonyított arányát. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy a politika ne akarja túlfűteni a gazdaságot, mert akkor már rövid távon is romolhatna a külső és a belső pénzügyi egyensúly. A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) a megtakarítások és a beruházások növekedését említi a gazdasági fejlődés előfeltételeként. Az FKgP ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy csak a belső kereslet folyamatos emelkedése mellett van lehetőség a gazdaság megújulására, s a harmonikus fejlődéshez ki kell igazítani a fogyasztás korábban deformálódott szerkezetét. A gazdaság importigényességét a kisgazdák azért is akarják csökkenteni, hogy a fogyasztás bővülése ne vezethessen a külkereskedelmi mérleg romlásához.
A KDNP szakítana a monetáris restrikcióval. Csökkentené az államadósságot és annak kamatterheit, utóbbit általános kamatcsökkentésre irányuló pénzügyi politikával. Gyökeresen megreformálná az adórendszert is, fellépne továbbá a kialakult monopóliumok ellen, s elengedhetetlennek tartaná egy átfogó agrárpolitikai koncepció kidolgozását.
A Magyar Demokrata Néppárt (MDNP) nem hisz abban, hogy a GDP növekedése önmagában sokat elárul a helyzetről, de a jövedelemtermelés bővüléséhez alapvetőnek tartja a gazdaság teljesítményének összehangolt növelését szolgáló intézkedéseket. Ezek közül kiemeli a hazai vállalkozások segítését a külföldi piacokra való kijutásban, illetve a beszállítóvá válásban. A Fidesz a növekedés külső feltételének tartja a külföldi tőkebeáramlás 1,5-2,0 milliárd dolláros szintjének fennmaradását. Belső kritériumként megfogalmazza, hogy a gazdaság versenyképessége ne csökkenjen; ennek érdekében mérsékelné az adóterheket és a tb-járulékokat, s visszaszorítaná a feketegazdaságot.
Új munkahelyek
A munkanélküliség csökkentése érdekében valamilyen formában minden parlamenti párt fontosnak tartja a kis- és közepes vállalkozások támogatását. A KDNP például 5 évre mentességet adna a kisvállalkozóknak az első három dolgozó esetében a járulékfizetési kötelezettség alól. A kereszténydemokraták emellett tervezik az infrastruktúra fejlesztését, különös tekintettel az elmaradott régiókra. Munkaalkalmat teremtenének a leromlott középületek felújítása, a közterületek tisztántartása és a közműfejlesztés által, a munkanélkülieknek állampolgári jogon maximum 2 ezer négyzetméter kertet adnának művelésre, s államilag támogatott lakásprogramot valósítanának meg.
Ez utóbbit a kisgazdák is tervezik: számításaik szerint 20 ezerrel több lakás építése 72 ezer új munkahelyet teremtene, s hasonló céllal fejlesztenék az idegenforgalmat is. A munkaidőt csökkentenék, előmozdítanák a részmunkaidős foglalkoztatást, visszaállítanák a korábbi nyugdíjkorhatárt és a gyermekgondozási intézményeket. Az FKgP a tb-járulék 10-15 százalékpontos csökkentésével is javítaná a foglalkoztatást, amely véleményük szerint a gazdasági fellendüléssel bővülne, különösen, ha ez munkaigényes szerkezetben történik. Az efféle termelési és szolgáltatási tevékenységek átlagosnál gyorsabb fejlődése esetén az MDF szerint is felgyorsulna a munkahelyek gyarapodásának üteme. A Fidesz kívánatosnak tartja, hogy a külföldi zöldmezős beruházásokhoz kapcsolódó kedvezmények az ország elmaradott régióira legyenek érvényesek. Az MDNP a képzés és az átképzés fontosságát emeli ki, s részben az adminisztráció csökkentésével, részben a törtmunkaidős és alkalmi bedolgozók alkalmazásának előnyös szabályozásával támogatná a mikrovállalkozásokat. Az SZDSZ arra ösztönözné az önfoglalkoztatásra, illetőleg a feketegazdaságba kényszerült polgárokat, s ezen túlmenően a kisiparosokat is, hogy találják meg helyüket a legális gazdaságban. Az MSZP rámutat: a társasági adókedvezmények új rendszere azt célozza, hogy a növekedés az elmaradottabb régiókra is átterjedjen.
Valóban csökkenthető-e a munkanélküliség a munkaigényes tevékenységek fejlesztésével? Hegedűs Miklós, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója szerint a szakértői számítások azt vetítik előre, hogy évi 5 százalék körüli növekedés esetén sem következik be komolyabb munkahelybővülés. Miközben a gépipar 1997-ben mintegy 50 százalékkal bővült, az itt foglalkoztatottak száma alig változott. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a nem termelő szférában minden párt további megszorításokat, az állam szerepének szűkítését ígéri, akkor kérdés: hol jönnek létre új munkahelyek?
Erősebb forint
Az infláció leszorításának egyik legfőbb eszközét az állandó forintleértékelés megszüntetésében látja a kisgazdapárt. Hasonló nézetet vall a KDNP, amely szerint az egyik legsürgetőbb feladat a Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank (MNB) által közösen kidolgozandó akcióterv a forint árfolyamának stabilizálására a külföldi valutákkal szemben. A KDNP a folyó fizetési mérleg pozitívvá tételét tűzte ki célul. Tíz százalék alá kívánja szorítani a hitelkamatokat, megjegyezve: szükség esetén az Országgyűlés utasíthatja az MNB-t, hogy a monetáris politika eszközeivel is segítse e cél elérését. A KDNP szerint két-három év alatt az infláció 6-8 százalékos szintre szorítható. A kisgazdák a leértékelés megszüntetése mellett kiterjedt adó- és járulékreformmal csökkentenék a közterheket, s megfékeznék a természetes monopóliumok áremeléseit.
Mindezzel összefüggésben szintén rá kell mutatni egy alapvető gazdaságpolitikai bökkenőre: a forintleértékelés és annak mértéke formailag ugyan az MNB feladatköre, de ténylegesen a nemzetközi versenyképesség és a hazai gazdaság teljesítményének alakulásától függ. A leértékelés tehát nem oka, hanem inkább következménye a gazdasági-pénzügyi történéseknek. A forintot – erősítette meg Hegedűs Miklós – valójában a versenytársakénál jóval nagyobb hazai infláció miatt kell leértékelni.
Az MDF szerint nemzetközi tapasztalatok és a magyar adottságok eredőjeként az infláció üteme – kedvezőtlen társadalmi és gazdasági következmények nélkül – évente egyötöddel csökkenthető. E párt szerint egyszámjegyű infláció inkább csak 2001-re várható. A Fidesz által javasolt antiinflációs politika olyan árszerkezettel számol, amely kiszűri az állam által még befolyásolható döntéseknél az indokolatlan költségek áthárítását. Az MDNP arra hívja fel a figyelmet, hogy az infláció a gazdaság egyensúlyhiányának következménye, a magas infláció egyik oka tehát elmúlni látszik. A pénzromlást a további államháztartási reformlépések, a kamatpolitika és az államilag gerjesztett áremelések is jelentősen befolyásolják, ám az uniós csatlakozásból következő jelentős terhek miatt sem prognosztizálható az infláció gyors csökkenése.
Az SZDSZ mindent meg kíván tenni, hogy az árak növekedésének mértéke folyamatosan csökkenjen. Ez a politikai cél azonban nem szabad, hogy fékezze a gazdaság fejlődése szempontjából meghatározó megtakarítások és beruházások növekedését. Ehhez olyan valutaárfolyam-politikára is szükség van, amely a hazai vállalatok export- és importhelyettesítését folyamatosan ösztönzi, tehát amely az infláció fékezése érdekében sem vállalja a forint indokoltnál gyorsabb felértékelődését. Így véleményük szerint gondos politika révén reális lehetőség kínálkozik az infláció mértékének évi 4-5 százalékos mérséklésére.
Az MSZP arra figyelmeztet, hogy az infláció mesterséges mérséklése előbb-utóbb visszaütne. A drágulás fokozatos leszorításának legfontosabb állami eszköze az államháztartási hiány GDP-hez viszonyított arányának 3 százalék alá csökkentése. Ez természetesen nem érhető el egyetlen év alatt. Fontos, hogy a bérmegállapodások figyelembe vegyék az inflációcsökkenésre vonatkozó megbízható prognózisokat, mert így ugyanaz a reálbér-növekedés alacsonyabb infláció mellett is megvalósulhat. Következetes magatartással az infláció 2000-re csökkenhet egy számjegyűre.
Egyik párt sem aggódik amiatt, hogy a privatizáció lezárultával a külföldi tőke elveszíti érdeklődését Magyarország iránt. Az SZDSZ arra emlékeztet, hogy a külföldi tőke eddig is a zöldmezős befektetéseket részesítette előnyben, tehát ha stabilizálják a gazdasági növekedés kedvező feltételeit, a bérek emelkedése pedig nem haladja meg a gazdaság bővülését, akkor nincs mitől tartani. Az MSZP szerint a megszerzett bizalom záloga a meglévő beruházási kedvezményeken túl az eddigi gazdaságpolitika folytatása. A termelőszférában érvényes kedvezmények jótékony hatását még az egyik ellenzéki párt, a KDNP is elismeri, hozzátéve, hogy nálunk az uniós átlagnál sokkal magasabb a külföldi tulajdonban lévő vállalatok hozzájárulása a GDP-hez.
Az MDNP szerint a külföldi tőke érdeklődésében jelentős szerepet kaphat földrajzi elhelyezkedésünk, s emiatt is fontosnak tartja a közlekedési infrastruktúra fejlesztését európai források bevonásával. Az MDF is azt hangsúlyozza, hogy hazánkat a többi volt szocialista országhoz képest nyújtott jó teljesítménye alkalmassá teszi a regionális alközpont szerepére. A Fidesz a kiszámítható jogrendszert, a működőképes piacgazdasági intézményrendszert, a tartós gazdasági növekedést említi vonzó tényezőként, de meghatározónak tartja a beszállítói háttér fejlettségét is. Az FKgP a gazdasági klíma és az infrastrukturális feltételek javításától, valamint az országkockázat csökkentésétől – így a NATO-hoz és Európai Unióhoz való csatlakozástól is – reméli a külföldi tőke érdeklődésének fennmaradását.
A feketegazdaság visszaszorítását egyaránt fontosnak tartják az ellenzéki és a kormánypártok, sőt, még az ennek eléréséhez szükséges eszközöket is hasonlóan ítélik meg. Különböző megfogalmazásokban és hangsúllyal ugyan, de – az FKgP kivételével – valamennyien megemlítik a jogrend, a bűnüldözés, a költségvetési bevételek beszedéséért felelős szervek megerősítését. A kisgazdák azt hangsúlyozzák, hogy mindenekelőtt gazdasági intézkedésekre van szükség, mert eddig a kényszer ötletszerű erősítése nem hozott eredményt, s az anyagi és adminisztratív terhek növelése több területen tovább gerjesztette a feketegazdaságot. Az MDF és a KDNP kivételével a pártok az illegális szféra visszaszorítása érdekében fontosnak tartják az adó- és járulékterhek mérséklését.
Mérsékeltebb közterhek
Adócsökkentést minden párt indokoltnak tart (lásd összefoglaló táblázatunkat), ám ennek formájáról és mértékéről jelentősek a véleménykülönbségek. Az MSZP szerint a tb-járulékot kivéve az adók nem magasak, tehát az előbbit kellene távlatilag csökkenteni, amellett, hogy növelik a járulékbehajtás hatékonyságát. Az SZDSZ a bérekhez kapcsolódó adójellegű terheket ítéli nagyon magasnak. Ezek mérséklése szerinte elkerülhetetlen, de a feladat végrehajtása ellentmondásos. Az intézkedéseknek egyrészt elő kell segíteniük, hogy az állampolgárokat sújtó közterhek elosztása igazságosabb legyen, a közterhek alóli kibúvás lehetősége pedig radikálisan csökkenjen. Másrészt lehetővé kell tenni azt is, hogy a családi gazdaságba visszavonult, jelentős pénzjövedelemmel nem rendelkező állampolgárok csoportját az adó- és járulékfizetési kötelezettségek ne sújtsák.
Az MDF a törvényesség és a rend érvényesítését ötvözné a jogkövető magatartás, az adófizetés ösztönzésével. Az MDNP arra figyelmeztet, hogy minél messzebb van az adóügyintézés a polgártól, annál kevésbé érzi azt magáénak. Ezért helyesnek tartják az adózást lakóterülethez, településhez kötni. Véleményük szerint már régen készen kellene lennie egy olyan számításnak, amely felméri az áfa csökkentésének valós hatását és a személyi jövedelemadó strukturális változtatásának megoldását.
A Fidesz két adónemnél tervez módosítást. Egyrészt a szja- és az áfa-kulcsok csökkentését tartaná kívánatosnak (utóbbi az uniós felkészülés miatt sem elkerülhető), másrészt az szja keretein belül meg kívánja teremteni a családi típusú adózás lehetőségét. Olyan rendszerben gondolkodnak, amely figyelembe veszi a jövedelemre jutó eltartottak számát. A KDNP szintén ragaszkodik a többgyerekes családok adóterheinek könnyítéséhez, kizárva a legmagasabb kategóriába tartozókat.
Az adórendszert illetően részleteiben kidolgozottak az FKgP elképzelései: számításaik szerint az elvonási kulcsok akár 25 százalékos mérséklése sem járna a költségvetési bevételek visszaesésével, sőt azok tömegükben valamelyest emelkednének is, mert a terhek enyhítése megteremtené a kiterjedt feketegazdaság integrálásának alapját. Ennek megfelelően a kisgazdák egy sor adócsökkentést terveznek, s egyúttal megszüntetnék az egészségügyi hozzájárulást, továbbá a szakorvosi és a kórházi térítési díjakat.
A kis- és közepes vállalkozások támogatásában is egység van a pártok között, amennyiben ezt valamennyien fontosnak tartják, a célravezető eszközökről azonban már eltérnek a vélemények. Az SZDSZ felülvizsgálná a ma szétszórt állami támogatások rendszerét, s a kamarákkal együtt kialakítaná a befektetésekkel kapcsolatos adókönnyítések és hitelgaranciák átfogó rendszerét. Az MSZP kiemeli a beszállítói programok és a kockázati tőkéről szóló törvény fontosságát.
A beszállítói programokat a Fidesz is fontosnak tartja, s ez a párt további állami feladatok átadásával megerősítené a kamarákat is. Az FKgP ezzel szemben megszüntetné a kötelező kamarai tagságot. Az MDNP a kis- és középvállalkozások piacképessé tételét a kockázati tőke kínálatának növelésében, a jelzálog intézmények kiterjesztésében látja. A KDNP államilag támogatott tanácsadó irodákat, kereskedőházakat létesítene. Az MDF segítené a hazai vállalatok beszállítói szerepének erősítését. A gazdaságfejlesztési alap, illetve a kockázati tőkealapok forrásainak feltöltése, kedvezményes adó- és hitelkonstrukciók működtetése is szerepel a csomagban.
A realitások talaja
A pártok vázolt elképzeléseivel kapcsolatban két megközelítés is helytálló lehet. Egyfelől, a korábbi két választási év programjait összevetve a mostaniakkal kiderül: a pártok egyre inkább figyelembe veszik a realitásokat, s belátják, hogy nem lehet újat hozni a gazdaságba akkor sem, ha kormányra kerülnek. Másfelől viszont nem minden párt számol azzal, hogy a gazdaságpolitika mozgástere egyre szűkebb lesz, s a majdani kormány meglehetősen keveset tehet a gazdaság érdemi javulásáért, viszont igen sokat ronthat a folyamatokon.
A választópolgárt ma már szerencsére nem lehet könnyen befolyásolni – fogalmazta meg Hegedűs Miklós. Hiszen megtanulták, sorsuk javításában csak magukra számíthatnak. Éppen ezért a világmegváltó pártprogramok helyett a realitásokat figyelembe vevő társadalmi jövőkép felmutatása valószínűleg kedvezőbb fogadtatásra talál a szavazóknál is.
