Merőben új szemléletű az idén megkezdett piacszabályozási reform – állítják a Földművelésügyi Minisztérium (FM) illetékesei. A rendszer átalakítását most az vezérli, hogy a magyar termékek piacrajutási támogatásának szabályozása végre átlépje önnön árnyékát, s rugalmasan igazodjon az élethez. Való igaz, az évtizedes múltra visszatekintő, többször átformált exporttámogatási rendszer meglehetősen merev volt. Az adott esztendőre meghirdetett mértékek és keretek kőbe vésett előírásait menet közben nehéz volt megváltoztatni. Éppen ezért a korábbi regula nem tudott alkalmazkodni az évközi piaci hatásokhoz. A rendszer nem „érzékelte”, hogy az adott piacon a termékek eladásához valóban szükséges-e a támogatás; nem igazodott a szubvenció az egyes országok eltérő kontingenseihez, vámjaihoz és az esetleges kedvezményekhez sem.
Az esetleges termékfeleslegek rugalmas elhelyezésével egyszersmind a belpiac stabilitását is szolgáljuk – állítja Gárdosi Péter, az FM Agrárrendtartási Hivatalának elnökhelyettese. Szerinte az új szabályozás a korábbiaknál erősebben ösztönöz arra, hogy minél több jó minőségű, versenyképes árucikk készüljön. A másik probléma abból adódott, hogy az agrárpiaci támogatásoknak csak 10-20 százalékát fordították a piaci zavarok elhárítására. Ezzel szemben az új rendszerben a támogatások java részét a termelők kapják – ráadásul a WTO-megállapodás szellemében nem exporttámogatás, hanem termelésiköltség-csökkentés formájában. Gárdosi Péter szerint így az áru versenyképesen olcsó maradhat.
Lényegi változás az is, hogy a támogatás az irányárhoz kötődik: ha a piaci ár annál alacsonyabb, akkor a termelő, ellenkező esetben viszont a kereskedő, illetve a felvásárló kapja azt. Az idén a vágósertésre, a vágómarhára, a vágóbaromfira, valamint a tehén- és juhtejre hirdettek meg minőséghez kötött irányárat. A szabályozás új elemei közé tartozik a közösségi marketing, valamint a terméktanácsok informatikai segítése, illetve az állat- és növény-egészségügyi költségek támogatása. A normatív exporttámogatás helyett a pályázatos technika szolgálja a rugalmasságot. Ebben az időszak, a reláció, a mérték, a termékkör év közben is változhat. Ráadásul a minisztérium a nyertesek listáját átadja az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnak (Apeh), s ezzel az ellenőrzés mellett az országot elhagyó árualap regisztrálását is segíti. Mindez ugyanakkor a jelenleginél jóval nagyobb adminisztrációs terhet ró majd az Agrárrendtartási Hivatalra, amely az idén kapta meg az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumtól (IKIM) az exportengedélyezés jogkörét. A papírmunka és a pályáztatás lebonyolítása a hivatal új szervezetére, az Agrárintegrációs Központra (AiK) hárul. A kezdetben 20 fős és 100 millió forintos költségvetésű szervezet várhatóan márciusban kezdi meg a munkát. Az AiK önálló jogi személy lesz, s a pályázatok regisztrálása mellett a letéti díjak kezelése és az exportengedélyek kiadása is hozzá tartozik majd (ezt utóbbit jelenleg még az Agrárrendtartási Hivatal munkatársai végezik).
Az élelmiszer-feldolgozó lobby szerint a fenti változtatások nem szolgálják a honi agrárteljesítmény növelését. Piros László, az Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetségének főtitkára elmondta: a termelés költségcsökkentő támogatása mit sem ér, ha ezáltal nem lesz alacsonyabb a felvásárlási ár, s nem lesz versenyképesebb a végtermék. Mivel tavaly is a korábbinál 10 százalékkal kevesebb élelmiszert adtak el belföldön, az ágazat produktumának növelésére az export az egyetlen lehetőség. E tekintetben viszont az új modell – jóllehet az agrártámogatási keret reálértéken is bővült – kétszeresen is hátrányos helyzetet teremt. A WTO-vita rendezésével sem külső, sem belső nyomás nem irányult arra, hogy a piacrajutási támogatás összegét nominálisan is csökkentsék. Piros László előtt az sem világos, hogy ezen belül a közvetlen exportérdekeltséget növelő keret miért csak akkora, mint amekkorát a módosítás előtti WTO-megállapodásban eredetileg vállalt a magyar kormány. Ezzel ugyanis a kiviteli késztetés számottevően csökken.
A teljes magyar agrárkivitel csaknem négyötödét adó élelmiszer-ipari cégek nevében a főtitkár elmondta: nem megfelelő a kiviteli támogatások pályázatos formája sem. Megszünteti az export kiszámíthatóságát és tervezhetőségét. Így bizonytalan az alapanyag-termelőkkel kötendő szerződések tartalma is, enélkül pedig a bankokkal sem tudnak megállapodni a termeltetés finanszírozásáról.
A szervezet most azt javasolja, hogy a keretet egész évre hirdessék meg, s a hivatal csak az évközi feszültségek kezelésére jelentessen meg eseti pályázatokat. Ugyanakkor a tárca az elmúlt három év átlagából képezzen exporttámogatási „kvótát”, amely az idei exportárualap 90 százalékával lenne egyenlő. A javaslat szerint e kvóta felett a terméktanácsok, illetve az érdekvédelmi szövetségek rendelkeznének, a „versenypályáztatás” pedig csak a fennmaradó 10 százalékra, valamint a belső piaci feszültség exporttal történő feloldására vonatkozna.
