Az ázsiai vészhelyzet hatásai már Latin-Amerikában is érződnek: s nem csak közvetlenül a reálgazdaságban, de a nemzetközi tőkepiacokon elérhető pénzek elapadásán keresztül is. Más tényezőkkel együtt ez is hozzájárul ahhoz, hogy a növekedés lassulni fog az 1997-ben elért 5,5 százalékhoz képest. A J. P. Morgan szakemberei szerint 1998-ban a térség GDP-bővülése nem lépi túl a 3 százalékot.
Jelenleg úgy látszik, hogy Chile van a legkiszolgáltatottabb helyzetben, miután exportjának csaknem egyharmadát – tehát a többi latin-amerikai országnál jóval nagyobb hányadát – szállítja az ázsiai térségbe. A kivitel mintegy 40 százaléka réz, amelynek az ára fontonként (körülbelül 45 dkg) 80 dollár cent alá zuhant, s igen meredeken esik egy másik fontos exportcikk, a cellulóz ára is.
Mindezek nyomán Chile folyó fizetési deficitje várhatóan növekszik: az idén elérheti a GDP 5 százalékát is. Ez valószínűleg elfogadhatatlan lesz a jegybank számára, amely a gazdaság lehűtése érdekében már meg is emelte a kamatlábakat. A növekedés üteme a tavalyihoz képest lassulni fog, de minden bizonnyal így is 5 százalék felett marad.
A távol-keleti krízis nyilván a tőkebeáramlásban is megmutatkozik majd: az ázsiai adósságválság miatt csökkenni fog a feltörekvő gazdaságokba áramló tőke. A J. P. Morgan becslése szerint, miközben Ázsia nettó tőkebeáramlása az 1997-es 90 és az 1996-os 150 milliárd dollárról idénre 62 milliárdra zsugorodik, addig Latin-Amerikában a korábbi évekbeli 68, illetve 82 milliárd helyett 65 milliárd dollár beáramlása várható.
Ezek az előrejelzések burkoltan azt feltételezik, hogy Ázsiában nem következik be teljes pénzügyi vészhelyzet. Ha mégis, ebben az esetben a latin-amerikai gazdaságokra az a veszély leselkedik, hogy kiszorulnak a nemzetközi pénzpiacokról, illetve valutáikat – amelyek közül több még mindig a dollárhoz kötött – ázsiai stílusú spekulatív támadások érhetik.
A pénzügyi piac figyelmének középpontjában Brazília áll, ahol a befektetők meglehetős sok hasonlóságot fedezhetnek fel Ázsiával. Ilyen elsősorban a valuta túlértékelt árfolyama. Ráadásul a nagyarányú költségvetési hiány és a folyó fizetési mérleg jelentős deficitje egyensúlyát vesztett gazdaságot jelez.
Az utóbbiakkal kapcsolatos aggodalmakat enyhítették a legutóbbi szigorú takarékossági intézkedések: a kamatláb emelése és az állami kiadások lefaragása. Ám Brazíliára – legalábbis 1998-ban – még így is recesszió vár. Az említett lépések hatására azonban legalábbis a valutaárfolyam miatti idegeskedés alábbhagyott. Elemzők szerint a túlértékeltséget az is enyhíti, hogy az utóbbi hetek leértékelődése jóval gyorsabb az inflációnál.
A spekulatív támadás lehetősége Argentínát is nyugtalanítja. Az ott működő valutatanácsi rendszerre is nyomás fog nehezedni egy brazil pénzügyi válság esetén – és valószínűleg akkor is, ha a hongkongi valutatanács nem tudja magát tartani. De a növekedés még a pénzügyi feszültségek elmaradása esetén is mérséklődni fog a tavalyi 7,6 százalékhoz képest.
Mexikóra sokan úgy tekintenek, mint amely szinte teljesen immunis az ázsiai válság fertőzésével szemben, miután a gazdaság az 1994-95-ös drámai krízis óta – a rugalmas árfolyamnak köszönhetően – sok területen rendkívül versenyképes. Látni kell azonban, hogy Mexikó minden korábbinál jobban függ az Egyesült Államoktól: az export 85 százaléka kerül oda, szemben a hat évvel ezelőtti 70 százalékkal. És mivel devizatartalékai az említett válság óta még nem teljesen álltak helyre, pénzügyeinek sebezhetősége jóval nagyobb, mint a reálgazdaságé. A legtöbb szakértő mégis úgy véli, hogy Mexikó megmenekül a legrosszabbtól; a növekedés 5 százalék körülire csökken ugyan, ám a belföldi fogyasztók ellensúlyozzák majd az Amerikába beözönlő ázsiai export miatti várhatóan kedvezőtlenné váló kiviteli lehetőségeket.
