Valójában csupán öt ország alkalmas arra, hogy alapító tag legyen a az európai pénzügyi unióban (EMU) – állította a holland pénzügyminiszter a parlamenthez írt levelében. Gerrit Zalm úgy vélte, hogy hazáján kívül csak Luxemburg, Finnország, Írország és Dánia teljesíti garantálható módon a feltételeket (Koppenhága ráadásul úgy, hogy nem is biztosan kíván ott lenni a jövő év eleji indításkor). A többi tíz EU-tagország egyelőre nem üti meg a kívánt szintet. Gerrit Zalm szerint ugyanakkor még túlságosan korai lenne, hogy a holland kormány kialakítsa álláspontját a kezdőkörbe javasolt államokról. Mivel pedig ilyen vitára a kabineten belül nem került sor, tévesek azok az információk, hogy a valutaunió ügyei miatt a pénzügyminiszter lemondással fenyegetőzött volna. Az ügy előzménye, hogy az NRC Handelsblad nevű holland gazdasági szaklap azt állította: Zalm kilátásba helyezte lemondását arra az esetre, ha Olaszországot májusban bevonják a pénzügyi unió jelöltjei közé.
A vitában a pozitív csattanót Róma szolgáltatta a legfrissebb statisztikákkal. Ezek szerint a költségvetés GDP-arányos deficitje az 1996-os 6,7 százalékról 2,7 százalékra süllyedt, mellyel Itália megelőzte Németországot (ahol a berlini konjunktúrakutató, a DIW szerint az 1997-es hiány 3,3 százalék volt). Emellett az olasz infláció az 1996-os 2,6 százalékról 1,5 százalékra mérséklődött, a GDP pedig tavaly 2,1 százalékkal gyarapodott. Egyedül az államadósság okoz gondot, amely a GDP 122 százalékára rúg, azaz több mint a duplája a maastrichti 60 százalékos kritériumnak.
Az euró egyébként vita tárgya azon országokban is, amelyek könnyűszerrel teljesítik a belépés feltételeit; az északi államok politikusai azonban többnyire nem kifelé, hanem egymás között polemizálnak. A napokban például a finn pártok csaptak össze e témában. Finnország a külkereskedelmének 60 százalékát bonyolítja az unióval, s gazdaságstatisztikái minden tekintetben megfelelnek az euró feltételeinek. A csatlakozási szándék egyértelműen mégis csak az elmúlt héten fogalmazódott meg, amikor is a kormánykoalíció öt pártja – rácáfolván az ezzel ellentétes találgatásokra – végül az 1999. január elsejével kezdődő tagság mellett voksolt.
