A Figyelő havonta átfogó összeállításokkal mutatja be a magyar gazdaság egy-egy szektorának helyzetét. Mostani elemzésünk arról a gépipari ágazatról készült, amelyet egyrészt piacvesztés, csőd és a kapcsolatok szétesése, másrészt viszont – a belső átalakulás és a külföldi tőke megjelenésével – tartós pozitív változások és fejlődés jellemeznek. A gépipar éves növekedési üteme 1994 és 1996 között 20 százalék felett állandósult, így az ágazat termelése 1995-ben elérte az 1990-es szintet, tavaly pedig már 25 százalékkal meg is haladta azt. Ez év első felében a termelés 25,5 százalékkal, a kivitel pedig 69,1 százalékkal nőtt az előző esztendő azonos időszakához képest. A fellendülés hátterében lényegében az áll, hogy sorra beindultak a multinacionális vállalatok itteni beruházásai. Ezek azonban nem csupán saját termelésükkel lódították meg a gépipar teljesítményét, hanem magukkal „húzták” itteni beszállítóikat is. A szakértők azonban figyelmeztetnek: reális piaci jövőképük csak a piacvezetőknek van, s a magyar gépipar csupán ezek követője lehet. Tudni kell azt is, hogy a kis- és középes vállalatok zöme egyelőre még a kiszolgáltatott piaci kategóriába tartozik. A harmadik vonalból persze mindenki az előkelőbb másodikba, a követői körbe igyekszik. Csakhogy sokan azt sem tudják, mit is követel voltaképpen a második rend.
