Valószínűleg elkerülte a hazai befektetők figyelmét, hogy a nyáron még egy fizikusok által szervezett budapesti konferencián is szerepet kapott az opciós termékek tőzsdei kereskedésének témaköre. Az ELTE Bólyai Kollégiumának fóruma ugyanis egyebek mellett éppen a tőzsdei kockázatkezelésre és spekulációra egyaránt használható opciók árazásának kérdésével foglalkozott. E tény pedig csak megerősítheti a hazai “opciós lobby” álláspontját: igazán fejlett tőkepiac ma már elképzelhetetlen efféle szegmens nélkül.
Így aztán nem csoda, hogy a tőzsdei származékos piacok néhány évvel ezelőtti megjelenése után mára mindkét magyar börze az ez irányú továbblépést fontolgatja: a határidős ügyletek bevezetése után szeretnék elindítani a szabványosított opciók forgalmazását is. (A határidős és az opciós termékek közötti különbség a legegyszerűbben úgy határozható meg, hogy míg az előző esetében egy későbbi időpontban érvényes adásvételi szerződés köttetik, addig az utóbbinál csupán egy eladási vagy vételi jogosultság megszerzéséről állapodnak meg az üzletfelek.) Az opciós kereskedés azonban sokkal bonyolultabb elszámolási, kereskedési és árfolyam-számítási eljárásokat igényel, így rendszerint csak a határidős piac néhány évi működése után látnak hozzá a megszervezéséhez. Nos, úgy tűnik, a tőzsdei közvélemény mára elérkezettnek látja ehhez az időt.
A Budapesti Árutőzsde (BÁT) a már bevált határidős ügyletekre épülő opciós termékek forgalmazásában gondolkodik. A részletekről – és talán már a jövő év első hónapjaiban történő bevezetésről – valószínűleg a novemberi közgyűlésükön foglalnak állást a tőzsde tagjai. A BÉT viszont egy saját határidős piacától ugyancsak nem független, ám mégsem kizárólag azon alapuló szabványosított opciós piac elindítását tervezi.
Az értéktőzsdén még szintén találgatják az indítás időpontját, ám az már biztosra vehető, hogy az első bevezetendő termék a határidős BUX-index néhány (vélhetően négy) időpontra, de kizárólag egy éven belüli lejáratára köthető opció lesz. Talán ezzel egy időben – de legfeljebb néhány hónapos késéssel – jelenhetnek majd meg a szabványosított részvényopciók is, melyek a legnagyobb forgalmú papírok valószínűleg ugyancsak négy, egy éven belüli időpontra vonatkozó adásvételi jogát takarják majd. (Nem szabványosított opciókat mellesleg már ma is kötnek a BÉT-en, illetve azon kívül – lásd Figyelő, 1997/37. szám.) Az opciós részvénykereskedelem “mögöttes piaca” tehát nem egy – a határidős tőzsdei forgalomban részt vevő – termék lesz, hanem az adott értékpapír azonnali tőzsdei kereskedése. Ami önmagában nem is jelentene különösebb gondot. Ám az már felvet néhány kérdést, hogy miként kezelendők a megkötött opciós megállapodás futamideje alatt bekövetkező “társasági események”: mondjuk egy esetleges alaptőke-emelés keretében lezajló részvénykibocsátás, vagy akár az adott papír kivezetése a tőzsdéről.
Az mindenesetre nyilvánvalónak tűnik, hogy a részvény-, illetve index-alapú opciós termékek bevezetését örömmel venné a piac, hiszen ezek segítségével mérsékelni lehetne az elmúlt hetek rendkívüli ármozgásaihoz hasonló események kockázatait. Információink szerint egyébként az egyes opciós termékek leírásai már rendelkezésre állnak, hiszen azokat még a munkája végeztével augusztusban leköszönt Száz János professzor által vezetett Opciós Projekt Tanács készítette el.
A szabványosított opciós piac elindítása nem is ezen múlik: a nagy kérdés az, hogy a tőzsde, illetve a Központi Elszámolóház és Értéktár (Keler) keretei között folyó műszaki fejlesztések mikor jutnak olyan fázisba, hogy az opciós forgalom lebonyolítása, illetve elszámolása megfelelő feltételek mellett folyhasson.
A Keler által kiírt – és a Rolfe & Nolan cég által augusztusban megnyert – tender a két tőzsde egységes határidős és opciós elszámolási szoftverének megalkotására vonatkozik, ami immár megvalósítás alatt áll. A BÉT ugyancsak meghívásos pályázaton választotta ki október elején saját leendő “Multi-market Trading System” (MMTS) rendszerének megalkotóját, egy ausztrál-svéd konzorciumot, melynek feladata a teljes értéktőzsdei kereskedés automatizálásának lehetővé tétele. (A már számítógépesített részvénykereskedelemmel ellentétben a BÉT határidős kereskedése – csakúgy, mint a BÁT-é – a tőzsdei életképekről jól ismert nyílt kikiáltásos módszerrel folyik.)
A származékos piaci forgalom elektronizálása az MMTS második fázisához tartozik, így a párhuzamosan futó technikai fejlesztések nyomán várhatóan a jövő év második felében kezdődhet meg az automatizált szabványosított opciós kereskedés a BÉT-en. A tervezett, európai típusú (azaz nem időpontig, hanem időpontra szóló) opciók forgalmát egyébként a határidős piacon már bevett árjegyzői intézmény segíti majd. Az árjegyzők egy-egy származékos termék forgalmazásában játszanak kulcsszerepet: ajánlattételi kötelezettségüknek megfelelően biztosítják, hogy egy minimális tétel erejéig mindig lehessen üzletet kötni.
