Elsősorban a kereskedelemben, másodsorban az élelmiszeriparban kívántak tulajdont szerezni azok a főként budapesti, 41-50 év körüli társas vállalkozók, akik E-hitelt vettek fel – derül ki a Promei Modernizációs és Integrációs Projekt Iroda Kht. felméréséből. A szeptember közepi összesítés szerint a hitelfolyósító hitelintézetek jelenleg 14 ezer 445 E-hitelt igénybe vevő ügyfelet tartanak nyilván. Közülük 12 ezer 325-en tulajdonszerzésüket próbálták megkönnyíteni az átlagosan 5,5 éves futamidejű hitelekkel. (A többiek bérleti jog megszerzésére használták ezt a lehetőséget.) Kezdetben az előprivatizáció és a vállalati tulajdonszerzés volt a népszerűbb, majd egyre többen próbálkoztak azzal, hogy beszálljanak a tőzsdén kívüli részvényforgalomba. A legkevesebben – csupán néhány százan – az MRP-be kívántak így bekapcsolódni.
Az E-hitelt igénybe vevők ranglistájának sztárja a fővárosi önkormányzati tulajdonban lévő boltok hálózata volt. Ez a kicsi, de gyorsan megtérülő befektetés jobbára a túlélést jelentette a vállalkozóknak. Létszámukat tekintve a budapestiek egyharmad arányban vettek részt a hitelfelvételben. Ám amennyiben az összegek nagyságát vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy a fővárosiak részarányuknál jóval több pénzt kértek vállalkozásaikhoz. A legkevesebben és a legkisebb összegű hiteleket a munkanélküliséggel küszködő Heves megyében vették fel.
Jellemző, hogy a hitelre jelentkezők több mint háromnegyede egymillió forintnál kevesebbre tartott igényt. (Általánosítható tény, hogy az egyéb vásárlásoknál – tulajdonszerzésnél, tőzsdén kívüli részvények megvételénél – a hiteligénylők csaknem fele vett fel egymilliónál kevesebbet.) Ugyanakkor jó néhány olyan merész vállalkozó akadt, aki ötmilliónál is többet kért.
A visszafizetés türelmi ideje átlagosan egy és egynegyed év. Ennél valamivel kevesebb türelmet kértek a kereskedők, több mint kétszer annyit igényeltek viszont az egészségügyiek. (Ők egyébként a részletfizetésben is kevésbé aktívan vesznek részt.)
Mindent összevetve, a Promei felmérését irányító Holló Margit lapunknak nyilatkozva úgy vélte: az E-hitel arra volt jó, hogy a gazdasági rendszerváltástól legközvetlenebbül érintett középgeneráció vállalkozó kedvű tagjait szerény tulajdonhoz juttassa, ami viszonylag biztos megélhetést nyújtott számukra.
