Idén kitettek magukért a szőlőtőkék: meghálálták a kincset érő augusztusi, szeptemberi napsütést. Talán a sopronit leszámítva alig akad olyan tájék, amelyről ne ígérkezne a tavalyinál bővebb termés. A 20 borvidék előzetes adatai alapján, a 131 ezer hektárról leszüretelendő mintegy 700 ezer tonna szőlőből – a tavalyi 4,1 millió hektónyi után – 4,5 millió hektoliteres bortermés várható. Pedig már az elmúlt évben erjesztett bor is több lett a kelleténél. A csaknem 30 literes átlagos magyar borfogyasztás alapján a belső piacon évente 3 millió hektoliternyi nedűt vásárolnak meg. A kivitel évjárattól függően átlagosan 1,2-1,5 millió hektoliter. (A borágazat árbevétele megközelíti az 50 milliárd forintot, ebből az export 20 milliárdra rúg.) Ezen ágazati mérleg alapján nem igazán érthető a felesleg kialakulása, különösen akkor, ha azt is hozzátesszük: a tavalyelőtti esztendő meglehetősen rossz évjáratnak számított. 1995-ben ugyanis – a csonka adatszolgáltatásból és az elnagyolt összesítésekből becsülve – Magyarországon csupán 2,8-3 millió hektoliter bort érleltek. Aligha volt tehát számottevő áthúzódó óborkészlet.
Tavalyelőtt csaknem egymillió hektoliter bor hiányzott a hazai piacról – állítja Kiss László, a Hungarovin Borgazdasági és Kereskedelmi Rt. vezérigazgatója. Ezért a nagy borgazdaságok, így a Hungarovin vezetői is azt javasolták az agrártárcának, hogy kedvezményes importtal pótolja a hiányt. (A Hungarovin – igaz csak pezsgőalapbornak – vásárolt is külföldről.) Politikai megfontolásokból azonban a kormány másképpen döntött: arra hivatkozott, hogy a hazai szőlősgazdák rosszul járnának, hiszen az olcsó importbor letörné az árakat.
A szomjúságot azonban csillapítani kell – az asztali borok vásárlói igényelték az olcsó tömegitalt -, elkezdett hát felfutni a hamisítás. Kezdetben csak a borok vízzel, cukorral történő “nyújtása” vált egyre gyakoribbá; később megjelent a seprőbor, a csiger. Végül pedig már tömegméretekben, szintetikus – legalábbis hidegutas – eljárással, 8-10 nap alatt gyártották a borízű szeszes lőrét. S a valódi bornál akár 30 százalékkal olcsóbb (“nagykereskedelmi” áron literenként 40-50 forintos) mesterséges italok gyorsan fogytak.
Ezek a “problémás” – ellenőrizetlen, nem az elnevezésnek megfelelő, illetve hamisított – borok a tavaly hordóban maradt 1-1,5 millió hektoliteres készlet fő okozói – véli Kiss László. Azt azonban csak sejteni lehet, hogy pontosan mekkora is a nem kívánt többlet. Csak a mostani szürettől lép életbe ugyanis a szigorú nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség. A szaktárca augusztusra elrendelt ugyan egy országos pinceleltárt, ennek eredményét azonban még nem hozták nyilvánosságra.
A vezérigazgató szerint a bőség és a közepesnél jobb minőség – amelyet már a leszüretelt korai fajták is bizonyítanak – rányomja a bélyegét a szőlő és a bor felvásárlására is. A Hungarovin például az idén mintegy 80 ezer hektoliter saját bor érlelését és 140 ezer hektoliter felvásárlását tervezi. Bajba kerülhetnek azonban azok a gazdák, akik a termésre nem kötöttek előszerződést, hiszen a felvásárlási árakat a piac és a kínálat alakítja. Kiss László számításai szerint – a termés minőségétől, fajtájától függően – átlagosan 10-20 százalékkal lesz alacsonyabb az idei felvásárlási ár a tavalyinál. Igaz, a kurrensebb fajtájú kék szőlőnek, illetve vörösbornak nem, vagy alig változik az ára, ám a fehér szőlőért és a fehérborért várhatóan jóval kevesebbet adnak. (A fehér szőlő átlagára becsülhetően 25-35 forint lesz kilogrammonként, a kék szőlőé pedig 35-45 forint.)
A szüreti bőség a fizetés módjára is hat. A Hungarovin a korábbi azonnali (átvételkori) fizetés helyett idén inkább megosztottan fizet a szőlőért és a borért. A fehér szőlőért 70-30 százalékos arányban fizetnek idén, illetve jövő márciusig, míg a kéket még az idén teljesen kifizetik. A bornál 50-50 százalékos fizetési konstrukciót fontolgatnak a társaságnál, mivel ebben a szezonban nem számítanak a belpiac jelentős élénkülésére. Sőt, Kiss László szerint – ha a hamisítás elleni fellépés eredményre vezet, és “rendbe teszik” a borpiacot – a jelenlegi egy főre jutó fogyasztás még csökkenhet is, úgy 25-30 liter közé. Az olcsó szeszesitalok kedvelői ugyanis – akárcsak a kannásborkorszak előtti időkben – visszaszoknak a sörre.
Az idei szezon a kötelező származási bizonyítvány bevezetésével vízválasztó a bor előállításában és forgalmazásában. Életbe léptek ugyanis azok a szigorító intézkedések, amelyekkel a pancsolást, a hamisítást és az illegális kereskedelmet akarja visszaszorítani a kormány. A hegyközségek mostantól szinte minden liter bort regisztrálnak, s szőlőtelepítést, valamint speciális borkezelési eljárásokat csak a hegybíró tudtával és beleegyezésével végezhetnek majd a gazdák. Fontos, hogy a borvidékekről származó italok kereskedelméhez és szállításhoz is származási bizonyítvány – és egyes esetekben a hegyközség engedélye – szükséges.
A későbbiekben a jogszabályokat – egyre nagyobb minőségi követelményeket támasztva – tovább szigorítják. Ezzel kapcsolatban már meg is kezdődött a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló törvény vitája, s két év után módosítják a hegyközségi törvényt is. E tervezetek szerint már nemcsak az 1500 négyzetméternél nagyobb, hanem az 500 négyzetméteres szőlő is árutermelőnek minősülne. Tervezik azt is, hogy csak a hegyközségi információs rendszer adatai alapján azonosítható bort lehessen forgalomba hozni. Ha pedig az ellenőrzés során a hatóság azt tapasztalja, hogy súlyosan megsértették a hegyközségi rendtartásban foglaltakat, bezárathatja majd a vétkes borászatot, illetve kereskedelmi egységet – kocsmát, vendéglőt. A hegyközség egyes esetekben ügydöntő szakhatóságként is eljárhat majd.
Kiss László úgy látja: az eddigi “bortörvény” (valójában miniszteri rendelet) is elegendő védelmet adott volna a borgazdaságnak a hamisítás ellen, ha betartották volna. Ebben egyébként az ellenőrzésre hárulna a legnagyobb szerep. Segítene a rendteremtésben az is, ha a vám- és pénzügyőrség ismét visszakapná a jogot a borászat és a borforgalmazás felügyeletére.
A Hungarovin vezetője szerint óvatosnak kell lenni az új bortörvény megalkotásakor. Ha például a jogszabály megtiltaná a minőségi boroknál a 15 százalékos házasítást, akkor az megnehezítené a termés értékesítését. A tiltás szakmailag sem lenne indokolt, hiszen a kialakult házasítási arányok az ültetvények fajtaszerkezetéhez igazodnak. Ráadásul az egyoldalú extraminőség kedvezményezésével komoly jövedelemtől esne el a borászat derékhada, amelynek területeire és üzemeire pedig igencsak ráférne a fejlesztés és a korszerűsítés – a készülődés az uniós csatlakozás utáni könyörtelen borversenyre.
A széles belföldi vevőkör és a nagy cégek üzleti érdekeit az sem szolgálja, hogy az új bortörvény kizárólag a különleges minőségű italok előállítására ösztönöz. A hazai termésnek csupán kisebb hányada alkalmas erre, amelyet ugyanakkor csak szűk réteg képes megfizetni. Hiba lenne tehát lemondani a nagyobb mennyiséget alkotó minőségi borok előállításáról, forgalmazásáról. A Hungarovin is érlel különleges minőségű borokat az ínyenc vevőkörnek. Ám emellett az elérhető árú borokkal is ki kell szolgálni a vevőket.
Egyébként a szükséges 2000-2500 hektár helyett tavaly az egész országban csak 1000 hektár szőlőt telepítettek; igaz, ennek hektáronkénti költsége borvidéktől függően már 2,5-3 millió forint. A telepítésre az agrártárca ugyan támogatást is ad, ám a szubvenció jótékony hatását rontja az idei kínálati szőlőpiac. Az átlagos színvonalon termelő szőlészek zömének le kell mondani a fejlesztésről, telepítésről, fajtaváltásról, mert nem érnek el akkora jövedelmet, amely ehhez elegendő lenne. Ha a tendencia nem változik, szerencsétlen módon éppen az uniós csatlakozásra fog több tízezer hektárral lecsökkenni a hazai szőlőültetvény.
Ilyen előzmények után radikális változást nem ígér a külpiacon az idei szezon: továbbra is erős konkurenciával kell megbirkóznia a magyar szállítóknak. A nyugat-európai térségben – az Európai Unió (EU) nagy belső borszállítói mellett – zömmel csak választékbővítő szerepre vállalkozhatnak a magyar cégek.
A hazai élbolyba tartozó Hungarovin 220 ezer hektoliteres éves termelésének egyharmadát, mintegy 70 ezer hektolitert exportál. A cég a szőlő egyharmadát maga termeszti (az etyeki és tokaji borvidéken), a fennmaradó részt pedig – zömmel nem szőlő, hanem bor formájában – a többi magyar borvidékről vásárolja. Az előállított ital 60 százaléka pezsgő, 40 százaléka bor.
Az EU tagországai közül a cég számára az angol, a német és a skandináv piac a legerősebb. A kivitel 15 százaléka a FÁK országaiba irányul. A hagyományos, de alaposan átalakuló közép- és kelet-európai piacokon nagy az üzleti kockázat. A Hungarovin e területen elsősorban a balti államokba szállít; Oroszországban ugyanakkor csupán egy potenciális vevője van. (Az ottani helyzetre jellemző, hogy a Hungarovin nem talált több olyan partnert, amelyik rendezett banki háttérrel és elfogadható garanciával rendelkezne.)
A borgazdaságban is egyre inkább a nagyobb, tőkeerősebb cégek lesznek a meghatározóak; csak ezeknek van komolyabb esélyük arra, hogy erősítsék piaci pozícióikat, s az EU-csatlakozás után is állják a versenyt a francia, olasz, spanyol, portugál és görög termékekkel – mondja Kiss László. Ezért is szerencsésnek minősíthető, hogy a korábbi két rivális, a Balatonboglári Borgazdasági (BB) Rt. és a Hungarovin ugyanazon szakmai befektető, a német Henkell und Söhnlein KG tulajdonba került (lásd külön írásunkat). A versenyképességet és a minőséget azonban évekre meghatározhatja az alapanyagháttér, a termelői-felvásárlói kapcsolat. Az idei szezon pedig újra kemény próbára teszi majd az integrációkban részt vevőket: eldől például, hogy a felvásárlók akarnak-e tisztességes árat adni a termelőknek a szőlőért és borért akkor, amikor a bőség idejét éljük.
