Gyorsabban növekszik a görög gazdaság, mint ahogy azt az OECD szakértői korábban feltételezték. Egy évvel ezelőtt e szervezet 1996-ra 2,2, 1997-re pedig 2,3 százalékos GDP-növekedést valószínűsített, ezzel szemben a legújabb előrejelzés idénre már 3,0 százalékos, s jövőre is 3,1 százalékos teljesítménybővülést prognosztizál. A növekedés motorja belföldön keresendő. Tavaly – a magánfogyasztás és a beruházások bővüléséből adódóan – a belföldi kereslet 4 százalékkal nőtt: gyorsabb, mint a legutóbbi hat évben bármikor.
Az OECD-tanulmány szerzői szerint a már 1995 óta megfigyelhető fellendülés jó ideig fenn fog maradni, sőt – nem utolsósorban a belföldi ingatlanpiac további erős megújulásának köszönhetően – egyre jelentősebbé válik. Ez a növekedés ráadásul nagyon széles alapokra támaszkodik: a háztartások és a vállalatok magatartását egyaránt nagy konjunkturális bizalom jellemzi – ami hiteles magyarázat az athéni tőzsdeindexnek az év első öt hónapjában mért 70 százalékos emelkedésére.
Persze az éremnek Hellász földjén is két oldala van: a belföldi kereslet élénkülése következtében az import is meglódult, ami – kiegészülve az idegenforgalomból származó bevételek tavalyi csökkenésével – a folyó fizetési mérleg nagy arányú romlásához vezetett. A hiány az 1994-es “csaknem nullszaldó” után 1995-ben elérte a GDP 2,5 százalékát, tavaly pedig már 3,7 százaléknál tartott. Igaz, a helyzetet jelentősen javította a tőkemérleg tavalyi 8,7 milliárd dolláros többlete, így Athén devizatartalékai az 1995. évi 15,7 milliárdról 1996 végére 19,2 milliárd dollárra növekedtek (ez több mint 8 havi importra jelent fedezetet).
További pozitívumnak tekinthető, hogy a közvetlen külföldi tőkebefektetések 20 milliárd dollár körül mozogtak 1996-ban. Ez háromszorosa az összehasonlítható szintű, ugyancsak EU-tag Portugáliába áramlott beruházásoknak. Egyidejűleg azonban a nettó külföldi adósság a GDP-hez viszonyítva magas, 30 százalékos szintre állt be. Tavaly az éves adósságszolgálat (amely 1994-ben átmenetileg 10 százalékra esett vissza) az összexport 13,3 százalékával csúcsot döntött.
Görögország gazdasági mutatóit tekintve továbbra is az Európai Unió (EU) egyik legszegényebb tagországa, amely nagy összegű támogatásban részesül a közösség brüsszeli költségvetéséből, illetve struktúrafejlesztést szolgáló alapjából. Az athéni kormány legfontosabb céljának az európai valutaunióhoz való csatlakozást tartja. Ennek jegyében született az az öt évre szóló (az 1994-től 1994-ig tartó időszakot felölelő) program, amely szerint jövőre az állami költségvetés hiánya nem érheti el a GDP 3 százalékát, az infláció pedig a 3,5 százalékot. Az OECD értékelése szerint e terv rendkívül ambiciózus, s nem hajtható végre további mélyre ható szerkezeti reformok nélkül. E vélemény megalapozottságát a görög állam nagymértékű, még mindig a GDP 110 százalékát kitevő teljes adósságállománya is alátámasztja.
Az ország jelentős lépéseket tett a gazdasági szerkezetváltásban, s az inflációt az 1991. évi 18 százalékról 1996 végére sikerült 7,3 százalékra szorítani – mindezt az OECD elemzői méltányolják, ám szerintük még bőven akad teendő. A párizsi szakértők külön figyelmet szentelnek a társadalombiztosítási rendszer – az állami pénzügyek rendbetételéhez elengedhetetlen – reformjának. Rámutatnak: az öregségi- és rokkantsági nyugdíjra, munkanélküli segélyre és táppénzre fordított összegek ugyan csupán a GDP 23 százalékát teszik ki (amivel Görögország az EU-tagállamok listájának végén helyezkedik el), a költségvetési kiadásokhoz viszonyított 60 százalékos részarányukkal azonban “rekordpozíciót” foglalnak el az unió tagországai sorában.
