Rekordot rekordra halmozott az amerikai gazdaság az elmúlt néhány évben, a főbb gazdasági mutatók területén. A GDP a fejlődő országokra emlékeztető 3-4 százalékos ütemben nőtt; a munkanélküliség 24 éves mélypontra süllyedt; az infláció szintje fokozatosan csökkent, és a mindenki számára elfogadható 2-3 százalékos éves szintre állt be; s mindeközben a szövetségi költségvetés egyenlege már majdnem szufficites. A világ gazdaságtörténelmében hasonló méretű javulásra még nem volt példa, és a siker legfőbb kovácsának a szakértők az amerikai jegybank szerepét betöltő FED elnökét tartják.
A fent említett négy mutató egyidejű javulása minden eddigi makrogazdasági törvényszerűségnek ellentmond, ugyanis ezek az eddigi nézetek szerint csak egymás rovására nőhettek volna. Persze Greenspan is tisztába van azzal a ténnyel, hogy a végtelenségig nem tartható fenn ez a trend, s talán pont ez a gondolat késztette múlt heti megnyilvánulására. Nyilatkozatának lényege az volt, hogy indokolatlan az amerikai tőzsdeindex ilyen ütemű erősödése, mivel az amerikai vállalatok papírjai már így is túlértékeltek – azaz P/E-mutatójuk magas. A nyilatkozat másik sarkalatos pontja, hogy a munkanélküliség rendkívül alacsony szintje már károsan hat a munkaerő-piaci egyensúlyra és inflációt gerjeszthet. Az alacsony ráta ugyanis egyes területeken munkaerőhiányt okozhat, ami akaratlanul is béremelkedést indukál. A magasabb jövedelemből pedig több jut fogyasztásra, s ez – ha kellő termelékenység-növekedéssel nincs alátámasztva – az infláció növekedéséhez vezet. Az inflációs félelem viszont az amerikai tőzsde legnagyobb ellensége, miután a fogyasztói árak féken tartásának a kamatemelés az egyik leghatékonyabb eszköze. A piac résztvevői persze tudatában vannak mindennek, és annak is, hogy Greenspan nem fog habozni, azaz a veszély legapróbb jelére megemeli a dollár irányadó kamatait.
A kamatemelésről általában elmondható, hogy a bejelentését követően azonnal esnek az árfolyamok (sőt már az emelési várakozások széles körű térnyerése is a részvényárak csökkenéséhez vezet). Az emelés rontja a vállalatok jövőbeni jövedelmének megítélését is, mivel a cégek növekvő jövedelmét a magasabb kockázatmentes jövedelmekkel vetik majd össze. Így a vállalatok árfolyamába beépülő osztalékhozamnak is emelkednie kell, ami csak úgy érhető el, ha növelik az osztalékot, vagy ha csökken az árfolyam. Általában rövid távon ez utóbbi következik be.
A nyilatkozat mindenesetre megtette hatását: a piacon úrrá lett a kamatemeléstől való félelem. Jól szemlélteti ezt, hogy a múlt hét utolsó három kereskedési napján esésnek indult a Dow Jones, a világ tőkepiacainak egyik legfőbb indikátora. Ezzel párhuzamosan a hozamok szempontjából mérvadónak tekinthető 30 éves kincstári kötvények árfolyama is csökkent, azaz növekedtek a hozamok.
A jelenleg 6,30 százalék körül tanyázó hozamokat egyébként a piac egységesen feljebb várja. A FED egyik munkatársa a 7,00-7,25 százalékos hozamokat sem tartja elképzelhetetlennek rövid távon. Az egy százalékpontnyi növekedés a magyar inflációhoz és hozamokhoz szokott befektetőnek nem tűnik jelentősnek, ám ha belegondolunk, hogy a reálhozamok 3-ról 4 százalékra való emelkedése 33 százalékos növekedésnek felel meg, akkor érthető az aggodalom. Persze vannak örök optimisták is, így például Ralph Acampora, a Prudent Securities vezető technikai elemzője, aki kijelentette: Greenspan nyilatkozata fikarcnyit sem módosította elképzelését, miszerint a Dow Jones hamarosan eléri a bűvös 10 ezer pontos értéket. (Technikai értelemben persze igaza van, hisz a trend hosszú távú vonala töretlen. Nem szabad viszont megfeledkezni a fundamentális tényezőkről sem.)
A Greenspan-féle nyilatkozat múlt hét pénteken beteljesedni látszott, amikor is közzétették a szeptemberi termelői árindexet. A 0,5 százaléknyi áremelkedés némiképp sokkolta a piac szereplőit – egyrészt mert a piaci várakozások 0,2 százalékot valószínűsítettek, másrészt ez a legmagasabb érték 1996 decembere óta. Valószínűtlen persze, hogy a FED csupán egyetlen kedvezőtlen adat hatására kamatot emelne, ám ha továbbra is rossz hírek érkeznek a gazdaság állapotáról, elkerülhetetlennek tűnik az irányadó kamatlábak megemelése.
A tőzsdei árfolyamokat befolyásoló másik fontos tényező a főbb keresztárfolyamok alakulása. A spekulánsok által folyamatosan figyelt dollár 7,5 százalékot veszített az értékéből 2 hónap alatt a márkával szemben. A német jegybank vezetői – a számukra már elviselhetetlen 1,89-es szint elérése óta – folyamatosan bizonytalanságban tartották a piacot nyilatkozataikkal, illetve azzal, hogy hetente állapították meg az érvényes kamatszintet. Ennek ellenére sokan úgy gondolták, hogy a Bundesbank nem mer a kamatemelés fegyveréhez nyúlni, nehogy még csírájában elfojtsa az újjáéledő gazdasági növekedést. Az infláció féken tartásához pedig 0,10-0,15 százalékpontos kamatemelést is elegendőnek tartottak. A jegybank illetékesei ezzel szemben 3,00-ról 3,30 százalékra emelték múlt csütörtökön a márka irányadó kamatait, ami a – Greenspan-nyilatkozat miatt eleve borúlátó – részvénypiacok szereplőit további eladásokra ösztönözte.
