A határidőn túli kintlévőségek aránya folyamatosan csökken, bár még mindig elég magas – derül ki az Országos Munkaügyi és Módszertani Központ felméréséből. Egy évvel ezelőtt 60 százalék fölött volt azon gazdálkodó szervezetek aránya, amelyek határidőn túli kintlévőségről számoltak be, míg az idei márciusi adatgyűjtés szerint ez az arány 56 százalékra mérséklődött. A helyzet javulását magyarázza, hogy a vállalatok kezdik megtanulni, miként védjék meg magukat a nem, illetve késve fizetőktől.
Az ilyen partnereket kezdetben a készpénzfizetés megkövetelésével igyekeztek kiszűrni. Ez azonban egyre kevésbé valósítható meg, egyebek mellett azért, mert a beszállítói kapcsolatokon keresztül továbbgyűrűzik a nemzetközi cégek által követett halasztott fizetési gyakorlat. Ráadásul július elsejétől szankcionálják az egymillió forint fölötti készpénzfizetést: ilyenkor már csak a számla 80 százaléka számolható el költségként, s az általános forgalmi adó sem igényelhető vissza (Figyelő, 1997/ 26. szám).
A késedelmes fizetéssel leginkább jellemezhető építőiparban (lásd a grafikont) is visszaszorult mára az 5-8 évvel ezelőtt még általános előlegfizetés. A jelenlegi szokás szerint – számolt be a Figyelőnek Schmidt Tamás, a Középületépítő Rt. gazdasági igazgatója – a nagy beruházók egy hónapnyi munka elvégzése után 30 napos határidővel fizetnek, azaz a generálkivitelezőnek 60 napos átmeneti finanszírozást kell vállalnia. A tavaly 9 milliárd forint árbevételt elért cég érthető módon szeretne hasonló feltételekkel fizetni az alvállalkozóknak, ám azok tőkeereje kisebb, s aligha bírnák ki, ha egy hónapos halasztással jutnának a pénzükhöz.
Hasonló helyzethez kellett alkalmazkodnia a Bakony Művek Rt.-nek, amely mára nagy hazai és külföldi autógyárak beszállítójává vált. A nemzetközi cégek – mondta Sín József gazdasági igazgató – 30-60 napos határidővel fizetnek. Ezen belül kedvezőnek tekinthető a Suzuki gyakorlata, amely mindig a hónap végén egyenlíti ki a számlát, függetlenül attól, hogy melyik nap történt szállítás a just-in-time rendszerben. Jobban elhúzódhat a fizetés az exportnál, például ha a teljesítés helyének nem a veszprémi telephelyet, hanem a külföldi telephelyre való megérkezést tekintik: ilyenkor a 30-60 napra rá kell számolni az úton töltött időt, ami egy oroszországi vevőnél akár 10 napot is jelenthet.
Nagy megrendeléseknél – például bevásárlóközpontok építésénél – a Ferrobeton Rt. is kénytelen elfogadni a fenti fizetési határidőt. A betonelemgyártással és -kereskedéssel foglalkozó cég – amely tavaly 2,3 milliárd forint forgalmat ért el – a halasztott fizetésből származó kamatveszteséget igyekszik az áraiban érvényesíteni. Bandl Attila pénzügyi osztályvezető lapunknak elmondta: a lakossági termékeknél rövidebb, 8-10 napos a fizetési határidő, de nem ritka az azonnali beszedési megbízás és a készpénzátutalás sem. Utóbbi esetben a vevő bemegy a bankba, befizeti a szükséges összeget, amely egy nap múlva megjelenik a szállító számláján, s viheti az árut.
A Westel 900 GSM Mobil Távközlési Rt. szerződéskötéskor ellenőrzi, hogy létező céggel áll-e szemben; ennél többet nem tehet, mert Magyarországon nincs megfelelő adatbázis a hitelképesség-ellenőrzéshez – fejtette ki Bodnár Zsigmond gazdasági igazgató. Meglévő ügyfeleik ellenőrzésére felhasználják viszont az Igazságügyi Minisztérium céginformációs rendszerét, amihez a Westel 900 Internet-szolgáltatása keretében már ügyfeleik is hozzáférhetnek. A telefontársaság a Cégközlöny információi alapján hetente megvizsgálja, nincs-e előfizetőik között olyan, amelyik ellen csőd- vagy felszámolási eljárás indult. Ezen túl kifejlesztettek egy saját csalásfigyelő (fraud-check) rendszert, amely kiszűri a rossz szándékkal szerződő ügyfeleket, de azt is, ha valaki lopott készülékkel próbál csillagászati összegekért telefonálni. A nem fizetőket többször felszólítják, ha kell, behajtót alkalmaznak vagy pert indítanak. Ugyanakkor igyekeznek megtartani azokat az ügyfeleket, akik csak átmeneti pénzzavarba kerültek: velük megállapodnak a törlesztés feltételeiről.
Terjed a céginformációra szakosodott vállalatok szolgáltatásainak igénybevétele is (lásd keretes írásunkat). Állandó céginformációs partnerrel dolgozik például a Bakony Művek, amely aligha tudna saját maga tájékozódni külföldi megrendelői felől.
A kintlévőségek kezelésére azonban még nem alakultak ki a megfelelő intézmények. Nyugati standard szerint – hívta fel a figyelmet Rózsahegyi György, a Pénzügykutató Rt. munkatársa – egy követelés 60 napig a névértékét éri. Ha ez az idő eltelik, s a partner nem fizet, a követelést eladják, azaz faktorálják. Magyarországon nincs meg a faktorálás hagyományos formája – amikor a jó követelésekkel is “üzletelnek” – a szakmát inkább csak a bankoknál és a felszámolóknál található rossz hitelek érdeklik (Figyelő, 1997/40. szám).
A magas kamatszint miatt a cégek akkor is drágán fizetnek a kintlévőségekért, ha azok határidőre beérkeznek. Ezért igyekeznek a lehető legrövidebb időre leszorítani az átmeneti finanszírozást. A Ferrobeton az éves árbevétel egytizedén, a Középületépítő még ennél is alacsonyabb szinten próbálja tartani összes kintlévőségét. A tavaly 3,7 milliárd forintos árbevételt elérő Bakony Műveknél 400-500 millió forint, azaz 10-14 százalék az összes kintlévőség, amelynek ötöde folyik be határidőn túl. Nem minden vállalat képes azonban ilyen arányt elérni, márpedig akkor könnyen likviditási zavarba kerülhet, veszélybe sodorva üzleti partnereit is.
A Westel 900 úgy tapasztalja, hogy hazánkban a fizetési morál nem rosszabb a nemzetközi átlagnál. Ügyfeleik több mint 90 százaléka határidőre fizet, közülük is a cégek megbízhatóbbak, mint a magánszemélyek. A 36,5 milliárd forintos tavalyi árbevételű mobilszolgáltató mérlege 5,4 milliárd forint kintlévőséget tartott számon (ebben természetszerűleg az utólagos számlázás miatt a decemberi forgalom benne van), a határidőn túli kintlévőségek finanszírozására pedig 2,4 milliárd forint céltartalékot képeztek. A fenti számok azt tükrözik – mutatott rá Bodnár Zsigmond -, hogy a Westel 900 kintlévősége az európai iparági átlag alatt van.
A cégek igyekeznek nem üzleti partnereiknek tartozni, inkább az Apehnek vagy a társadalombiztosításnak maradnak adósai (ennek esetleges következményeiről lásd cikkünket a 20. oldalon). Köztes helyzetben vannak az áramszolgáltatók, amelyeknek 90 napig lehet nem fizetni – a törvény szerint ugyanis csak ennek elteltével szabad kikapcsolni az áramot. A jelek szerint azonban a cégek csak átmeneti pénzzavaraikat oldják meg a villanyszámla kifizetésének elhalasztásával. A Budapesti Elektromos Műveknél például – mint Kiss Árpád osztályvezető beszámolt róla – mindössze 80 ezer forintnyi az egy éven túli tartozás a teljesítménydíjas kategóriában (ilyen szerződést az ipari fogyasztókkal kötnek), míg két évvel ezelőtt még 2,3 millió forint volt. Összességében azonban 488 millió forintnyi teljesítménydíjas adósságot tartottak nyilván augusztus végén, ami 149 millió forinttal több a júliusinál.
A fokozatos javulás ellenére valószínűtlen, hogy a határidőn túli kintlévőségek gyorsan leapadnak. Ennek oka Rózsahegyi György szerint a vállalkozások összetételében keresendő. Magyarországon 90 ezer komolyabb (legalább kettős könyvvitelt vezető vagy egyszerűsített mérleget készítő) vállalkozás van, ebből azonban 70 ezernek nincs sok köze a gazdasághoz: alvócégek, fantomcégek vagy kényszervállalkozások. Az utóbbiak felelősek a behajthatatlannak bizonyult mikrotartozásokért (ezek 50 ezer és egymillió forint közötti összegek), amelyek a Pénzügykutató Rt. felmérése szerint tavaly 28-30 milliárd forintot tettek ki. A 30-60 napos halasztott fizetési gyakorlat átvételét nehezítik a magas kamatok is. Nyugaton természetes, hogy az anyaghányadot (akár 40 százalékot) hitelből finanszírozzák, nálunk azonban ez a 20 százaléknál magasabb kereskedelmi hitelkamatok miatt lehetetlen. Ha egy cég mégis erre kényszerül – márpedig a magyar vállalatok alultőkésítettek -, muszáj fokozatosan eladnia az állóeszközeit azért, hogy fizetni tudja a kamatokat; vagyis saját magát számolja fel. A jelenlegi finanszírozási struktúrával tehát az adósságállomány egy része törvényszerűen befagy.
