Régi vágya teljesült a kisvállalkozóknak akkor, amikor 1995. január elsejétől lehetővé vált számukra, hogy a bonyolult, nagy adminisztrációval járó tételes költségelszámolás helyett az átalányadózás szabályai szerint is adózhatnak. A koalíciós pártok választási ígéretei között szereplő új adózási forma törvénybe iktatása azon ritka kivételek közé tartozott, amelyet a kormányzat teljesített, ráadásul igen gyorsan. Ez lehet az oka annak is, hogy a szabályozás nem sikerült minden tekintetben tökéletesre – állítják elsősorban a költségvetés képviselői. Az igencsak kedvező feltételek mellett történő adóztatás sok munkáltató fantáziáját is mozgásba hozta. Mire a Pénzügyminisztérium vezetői észbe kaptak, már több tízezer munkavállaló alakult át egyéni vállalkozóvá. Ezzel az állami költségvetés kivételével mindenki jól járt: a munkáltató bérköltségei számottevően csökkentek, a volt munkavállalóknak pedig átalányadózóként az általuk korábban fizetett adó töredékét kellett csak átutalniuk az adóhivatalnak.
A paradicsomi állapotnak azonban a pénzügyi tárca gyorsan véget vetett: módosítottak a korábbi laza szabályozáson, s 1995 derekán igencsak megszigorították azokat a feltételeket, amelyek mellett valaki ezen kedvező adózási formát választhatta. Ezúttal megint átestek a ló túlsó oldalára, hiszen a szabályozás szigorúsága miatt már 1996-ban lényegesen megcsappant az átalányadózó egyéni vállalkozók száma. A változás döbbenetes: 1995-ben a vállalkozók 20 százaléka, míg tavaly már csak 6 százaléka választotta az átalányadózást. Januártól tovább szigorítottak a feltételeken: így többek között kikötötték, hogy az átalányadózó vállalkozói igazolványában kizárólag az átalányadó választására jogosító tevékenységek szerepelhetnek. S hogy valóban csak a tisztességes vállalkozók élvezhessék ezen kedvező adózási módot, januártól automatikusan elveszíti az átalányadózásra vonatkozó jogosultságát az, akiről jegyzőkönyvben rögzíti az adóhatóság munkatársa: elfelejtett számlát, nyugtát adni.
A vállalkozók érdekképviseletei a jövő évi adótörvények tervezésekor igyekeznek a pénzügyi tárca szakértőit meggyőzni: lazítsanak a túlságosan szigorúra sikeredett szabályozáson. Állításuk szerint ugyanis a költségvetés is csak jól járhat azzal, ha az egyéni vállalkozók minél szélesebb körben az átalányadózást választják. Bizonyítják mindezt az adóbevallások is: az átalányadózók jóval nagyobb jövedelmet mutattak ki 1995-ben és 1996-ban is, mint a tételes költségelszámolást választók. Két éve például az utóbbiak vállalkozásból származó és bevallott jövedelme alig haladta meg a 150 ezer forintot, addig az átalányadózók több mint 270 ezer forint jövedelemről adtak számot. A helyzet 1996-ban tovább javult, hiszen az átalányadózók jövedelmezősége több mint 35 százalékkal nőtt az előző évhez képest, s bár a tételes költségelszámolást választók egyéni vállalkozásból származó jövedelme is 195 ezer forintra emelkedett, még így is jelentős különbség van a két adózási módot választók által átlagosan bevallott jövedelem között. (Arról persze nem is beszélve, hogy még mindig munkavállalónak lenni a „legjobb”, hiszen tavaly az átlagjövedelmük 450 ezer forint volt.)
Soós Adrienne, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtitkár-helyettese ezzel összefüggésben elmondta: az átalányadózást hosszabb távon lényegesen egyszerűsíteni kell, s a tapasztalatok elemzése után generális változtatásokat szükséges végrehajtani a jelenlegi szabályozáson. A kamara képviselője azonban rövid távon már azzal is elégedett lenne, s ezt szorgalmazza is a pénzügyi tárcánál, hogy januártól újra tegyék lehetővé a kezdő, illetve a munkaviszony mellett is vállalkozóknak ezt az adózási formát. A PM azonban egyelőre ellenáll.
Martonosi István, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Érdekképviseleti Szövetségének (Kisosz) társelnöke kifejtette: úri gesztus a pénzügyi tárca részéről, hogy minden évben meghallgatják javaslataikat, s hosszas tárgyalásokat folytatnak velük. Az azonban már elfogadhatatlan, hogy az idő rövidségére hivatkozva egyetlen ötletüket sem veszik figyelembe a törvényjavaslatok kidolgozásakor. Így történik ez ebben az évben is – hangsúlyozza. A társelnök egyébként azt állítja, hogy a pénzügyi szakapparátus mindenkivel csak elhiteti, hogy jól működik a mostani átalányadó rendszer, hiszen például a kereskedők és a vendéglátók többsége ki van zárva belőle. Véleménye szerint akkor lenne igazi értelme a jóval kevesebb adminisztrációt követelő átalányadózásnak, ha az érintett vállalkozók nemcsak személyi jövedelemadójukat, hanem az általános forgalmi adójukat is ebben a rendszerben fizetnék. A Kisosz ilyen jellegű javaslatát azonban a pénzügyi szakapparátus minden évben elutasítja. A társelnök szerint ezt rosszul teszik, hiszen mert javaslatukkal a költségvetés is jól járna: az átalányadó rendszerben ugyanis minden alany fizet adót, a pénzt nem lehet a költségek mögött elrejteni.
Kevésbé elégedetlen a mai átalányadó rendszerrel Várkonyi Júlia, az Ipartestületek Országos Szövetségének (Iposz) főtanácsosa. E szervezet radikális változtatásokat ugyan nem sürget, de szeretnék elérni, hogy a kezdő vállalkozók is választhassák az átalányadót, s ez a forma a bérmunkára is terjedjen ki, még annak árán is, hogy nagyobb jövedelemhányadot határoz meg a pénzügyi tárca. Mivel ma a kiegészítő tevékenységet végző vállalkozóknak sincs lehetőségük az átalányadózásra, az Iposz szeretné elérni, hogy e szigorú tiltást vegyék ki a törvényből. Várkonyi Júlia azonban elismeri: ennek megvalósulására igen kevés a remény, hiszen egyelőre nem találtak megoldást arra, hogy a visszaéléseket hogyan lehetne megakadályozni.
A jövő évi adótörvény-tervezetek egyeztetése során világosan kiderült egyébként az érdekképviseleti szervek számára, hogy nagyobb horderejű módosításokra nem hajlandó a pénzügyi tárca az átalányadó rendszerben. Ugyanakkor Sághi Zoltán, a minisztérium főcsoportfőnöke ígéretet tett rá, hogy nem zárkóznak el „bizonyos irányú változtatásoktól”. Ám azt nem szeretnék, hogy egy újabb törvénymódosítás az 1995-ben tapasztalt folyamatokhoz hasonló kedvezőtlen tendenciákat indítson el. Éppen ezért megvizsgálták, milyen új tevékenységi körökben lehet alkalmazni az átalányadózást. Elemezték azt is, milyen biztosítékokat kell beépíteni a rendszerbe azért, hogy ne élhessenek vissza az adózási forma nyújtotta előnyökkel a kiegészítő tevékenységet végzők akkor, ha rájuk is kiterjesztik az átalányadózást.
A pénzügyi tárca egyébként most azt javasolja, hogy az építőipari termékjegyzék tevékenységei, valamint a fényképész, videós és a számítógép-javító is kerüljön be az átalányadózói körbe. A jelenlegi elképzelés szerint a bevételhatárokat nem emelnék meg, s az is elképzelhető, hogy a kezdő vállalkozóknak is választhatják jövőre az átalányadózást.
Ez év januárjától néhány szakmában lehetőség van arra, hogy a vállalkozó a személyi jövedelemadóját és az áfáját tételes átalányadóként fizesse meg. A jelenlegi tervek szerint a mostani szakmák mellett a kosárfonó, a késes-köszörűs és a háziszőttes-készítők is választhatnák ezt a formát. Ám mindez csak találgatás, hiszen még nem dőlt el, hogy végül is hogyan módosítják 1998 januárjától az átalányadó rendszert. A kormány például e heti ülésén tárgyal erről a személyi jövedelemadó törvénytervezetének keretében. A javaslat ezt követően kerül az Országgyűlés és az Érdekegyeztető Tanács elé, amiből következik, hogy a vállalkozóknak elvileg lesz még lehetőségük kedvező változásokat elérniük az átalányadózás kapcsán.
