Egyértelműen megtört az utóbbi napokban az az elmúlt négy hónapban érvényesülő tendencia, miszerint a hat áramszolgáltató társaság – Dédász, Démász, Elmű, Édász, Émász, Titász – részvényeinek árfolyam-emelkedése messze elmaradt a BUX kosarában szereplő részvények drágulásától (Figyelő, 1997/30. szám). Az áramszolgáltatók árfolyamváltozásait leginkább tükröző, a közölt OTC-piaci vételi árfolyamok alapján számított NAX (Napi Áramszolgáltató Index) három héttel ezelőtt még csupán 600 ponton állt, ami az április végi 562 pontos értékhez képest szerény, 6,7 százalékos árfolyam-emelkedést jelentett. Ugyanezen időszak alatt a tőzsdei részvények árfolyamváltozását reprezentáló BUX 5800 ponttól – több mint 28 százalékot emelkedve – egészen 7440 pontig szárnyalt. A két részvénycsoportot összehasonlítva tehát az árampapírok a tőzsdei részvényekhez képest mintegy 20 százalékkal olcsóbbá váltak. Erre valószínűleg rájöhettek a portfoliójukat mindig a viszonylag olcsóbb papírokból összeállító befektetők is, hiszen a NAX az árampapírok iránt megélénkült kereslet hatására robbanásszerű növekedésbe kezdett, és a hét elején már áttörte a 700 pontos határt. Ez a három héttel azelőtti értékhez képest közel 17 százalékos növekedésnek felel meg, messze magasabb tehát a BUX ezen időszak alatti 7 százalékos emelkedésénél.
A NAX robbanásának talán legfontosabb oka a mind erőteljesebb portfolióátrendezés: a hazai befektetők közül egyre nő azoknak a száma, akik nem hisznek a BUX további emelkedésében, s ez a réteg új befektetési célpontot keres magának. A tőzsdén extraprofithoz szokott befektetők számára az évi 20 százalékos állampapírhozam azonban nem igazán vonzó. Így egyáltalán nem meglepő, hogy sokan a tőzsdén kívüli piac, és azon belül is a hosszabb távon kedvező megtérüléssel kecsegtető árampapírok felé fordultak.
Az így megnövekedett kereslet azonban igen alacsony kínálattal találkozott. A gazdasági napilapok hasábjain közzétett nyilvános vételi árakon gyakorlatilag már a múlt héten sem lehetett vásárolni, de még a néhány százalékponttal magasabb eladási árakon is csak minimális, néhány százezer forintos tételt lehetett összegyűjteni. Ráadásul – a vételi szándék erősödését tapasztalva – az egy-két héttel korábban még néhány tízmillió forintos tétellel jelen lévő eladók is azonnal visszahúzódtak. Márpedig a piacon ennél jóval több pénz – óvatos brókervélemények szerint is több százmillió forint – vár elköltésre. A kérdés csak az, hogy végül milyen áron.
Jelenleg komolyabb tételeket talán csak az Émász és a Démász részvényeiből lehetne venni. E két cég esetében ugyanis szakmai befektetők nem – vagy csak csekélyebb mennyiségben – vásároltak a részvényekből, így a települési önkormányzatok kezében szép számban maradtak még eladó tételek. Jelentős eltérés azonban, hogy a Démász új ársávja jelenleg 73 és 76 százalék között mozog, míg az Émász esetében 53 és 57 százalék között van a piac. A különbséget leginkább az eltérő teljesítmények magyarázzák: a Démász idén kétmilliárd forintnyi adózás előtti eredményre számít, míg az Émásznál a szakmai tulajdonos német RWE holding egymilliárd forint körüli veszteséget prognosztizált. Nem véletlen, hogy a Démász piacán a pénzügyi befektetők kisebb-nagyobb intenzitással folyamatosan jelen vannak, míg az Émász-részvények után már hónapok óta nem nyilvánult meg komolyabb kereslet. Brókercégek véleménye szerint egyébként a Démász piacán a következő jelentősebb ellenállási pont 80 százalék környékén lehet; ezen az árszinten a régióban összehangoltan mozgó önkormányzatokban megnövekedne az eladási hajlandóság. Az Émásznál 60 százalék környékére teszik ugyanezt a határt, azzal a különbséggel, hogy a vételi oldal megjelenése itt kétségesebb.
Jóval szerényebb a likviditása viszont a másik négy társaság részvényeinek. A Titász esetében a szakmai befektető vásárlásai az eladó tételek többségét már kiszívták a piacról. A Dédásznál a vételi oldal 72 százalék környékén szóródik, eladó azonban csak 75 százalék felett lenne. E két papír esetében egyébként főként a három jobb gazdálkodási eredményeket felmutató társaság – a Démász, az Édász és az Elmű – favorizálása miatt a pénzügyi befektetők eddig nem igazából mutattak komolyabb aktivitást. Ezen igazából csak az árampapírok tőzsdei bevezetése körüli spekuláció változtathatna érdemben (lásd külön írásunkat).
A két legmagasabb áron forgó cég, az Édász és az Elmű piacán az elmúlt napokban még inkább felborult a kereslet és kínálat egyensúlya. A szakmai befektetők vásárlásai mellett ugyanis hazai és külföldi pénzügyi befektetők is élénken érdeklődtek e részvények iránt. Emiatt ezek drágultak a legerőteljesebben a mostani újabb áramszolgáltatói részvényhossz során. Ugyanakkor a kínálat e két papírból a legkisebb. Az Elműnél a hét elején jellemző 145-150 százalékos árszinten is csak elvétve akadnak eladók; itt már névértéken 10-20 millió forintos csomagok is nagynak számítanak. Az Édász piacán hasonlóan kiélezett harc folyik minden komolyabb tételért: vevők 90, eladók 100 százalék környékén lennének. A tényleges üzletek e két határ között köttetnek – ez a korábbi árakhoz képest mintegy tíz százalékpontos emelkedést jelent. A szakértők azonban az Édász esetében itt is optimisták; szerintük csak hetek kérdése, s az árfolyam áttöri majd a bűvös 100 százalékos határt.
