A közel három éve működő BZSR annak idején jelentősen csökkentette a bankközi átutalások lebonyolításához szükséges időt, továbbá kiszámíthatóbbá tette az átutalási forgalmat. Nagy jelentőségű lépés volt ezt követően az országosan egységes, új bankszámlaszám-rendszer bevezetése 1995-ben, amelynek gyakorlati következményeként tavaly már jelentősen – 0,6-0,8 százalékról 0,2 százalékra – csökkent a hibás átutalások aránya, s a fizetési szolgáltatások automatizálása is egyszerűbbé vált.
A mostanság született jegybanki rendelkezés nyomán azonban a BZSR rendszerében semmiféle változtatást, modernizálást nem kell végrehajtani. Azt ugyanis már a tervezésekor úgy alakították ki, hogy a jelenlegi, naponta mintegy 200 ezer tranzakciónak közel a kétszeresét is képes legyen feldolgozni – tudtuk meg Borkuti Endrétől, a társaság főosztályvezetőjétől. A kizárólag hitelintézetek és a Magyar Államkincstár közötti elszámolásforgalmat lebonyolító rendszer – a bankzsíró – az egyik nap 16 órától a feladó intézményektől beérkező információkat legkésőbb másnap reggel 7 órára továbbítja a címzett bankokhoz, s ez a jövőben sem lesz másképp. A rendelkezés szerint azonban a bankközi elszámoló rendszerhez közvetlenül csatlakozó hitelintézetek közötti átutalás során az eddigieknél gyorsabban kell a bankoknak jóváírniuk a hozzájuk érkező befizetéseket. A jogszabály pontosan meghatározza azt a legkésőbbi időpontot is, ameddig a jogosult számlatulajdonosnak a beérkezett pénzösszeghez való hozzáférést biztosítani kell. Amennyiben pedig a hitelintézet az átvett pénzösszeget valamilyen okból – például téves átutalás vagy megszűnt számla miatt – nem tudja a megfelelő számlán jóváírni, úgy azt még aznap, de legkésőbb másnap köteles visszaküldeni a feladónak.
Szintén jelentős változás az eddigiekhez képest, hogy 1999. január elsejétől a jelenlegi három napról két napra zsugorodik a postai pénzforgalmi szolgáltatásra vonatkozó határidő. Szarka Imre, a Magyar Posta Részvénytársaság (Posta) osztályvezetője szerint a készpénz-átutalási megbízások esetében azok mintegy háromnegyedénél már eddig is tartható volt a kétnapos határidő, így ez a jövőben sem okozhat gondot. Hozzátette: gondoskodni kell viszont arról, hogy a még hátralévő 25 százalék is garantáltan és általánosan – ahogy a jogszabály előírja – két nap alatt teljesíthető legyen. Annál is inkább, hiszen a készpénzforgalom végrehajtásában főszerepet játszó Postának az idén október 3-tól bevezetendő csoportos átutalások és csoportos fizetési megbízásokhoz hasonló szolgáltatása már eddig is volt.
Az idei októbertől használatos módozatok – az MNB ajánlása szerint – a rendszeresen nagy tömegű kifizetésekre és bankszámláról való beszedésekre teremtenek lehetőséget a bankközi elszámolásforgalmi rendszeren belül. E fizetési formák lényege ma is ismert a munkabérek folyósítói, a közszolgáltató vállalatok, díjbeszedők, biztosítóintézetek, valamint a lakossági bankszámlával rendelkezők számára. Jelenleg azonban minden bank és minden kifizető, illetőleg díjbeszedő szolgáltató kétoldalú megállapodást köt hasonló fizetések teljesítésére, ami a lakossági szolgáltatásokat nyújtó bankok számának szaporodásával egyre nehézkesebbé válik. Ezentúl a csoportos be- és kifizetések révén nem lesz szükség arra, hogy a Posta minden bankkal külön szerződést kössön a pénzforgalmi elszámolásokról.
A változások nyomán joggal ódzkodhatnak a potenciális vagy már meglévő ügyfelek az új szabványoktól, nyomtatványoktól. A jegybank tájékoztatójában ennek kiküszöbölésére azzal érvel, hogy az életbe lépett új szabályozás messzemenően figyelembe veszi a bankok ügyfeleinek érdekeit, és a fizetési forgalom versenysemleges fejlesztésére irányul. Ennek érdekében a rendelkezés a csoportos átutalási és beszedési megbízásokhoz korszerű, egységes szabvány szerinti formanyomtatványokat vezet be. Ezek segítségével lehetővé válhat a részt vevő vállalkozások és a bankok közötti adatáramlás teljes automatizálása is.
A csoportos átutalás egyébként elsősorban a ma még javarészt készpénzben folyósított munkabérek bankszámlára utalását segítheti elő, de alkalmazható bármely egyéb azonos jogcímű, nagy tételszámú kifizetés esetén is. A csoportos beszedés a lakosságtól rendszeresen pénzt beszedő szervezetek – többek között közüzemi szolgáltatók, biztosítók – munkáját könnyíti meg. A követelés ilyen formában való érvényesítésének azonban feltétele, hogy az ügyfelek bankjukat előzetesen felhatalmazzák számlájuk megterhelésére. A rendelkezés ehhez kapcsolódóan előírja a szolgáltatóknak, hogy a beszedést megelőzően legalább hat nappal küldjék meg a számlát a fogyasztóknak, hogy azok adott esetben letilthassák a követelés kiegyenlítését. Hasonlóan a fizető fél érdekeit védi a teljesítési értékhatár kikötésének lehetősége is.
A derűlátó szakértők azzal számolnak, hogy a csoportos átutalás és beszedés bevezetését követően fokozatosan, de legkésőbb 1998 végéig megszűnnek a kétoldalú kapcsolatokra alapozott fizetési formák. Ahogyan tovább csökken a határidős beszedési megbízás jelentősége is, amely 1998-tól már csak a Magyar Államkincstárnál vezetett számla ellen nyújtható majd be. S vélhetően már a teljes automatizmus jegyében született az az előírás, amely szerint a bankszámla feletti rendelkezési jog gyakorlásához szükséges – eddig egyeduralkodó – aláírás mellett a számlatulajdonos mostantól elektronikus kódolással is helyettesítheti kézjegyét.
A mostani MNB elnöki rendelkezés csak egy újabb fejezete azoknak a modernizációs lépéseknek, amelyeket a bankközi elszámolások korszerűsítése érdekében az utóbbi években megtett a hazai pénzforgalom. Elég csak a nem oly régen bevezetett új pénzforgalmi jelzőszám-rendszerre gondolni, amelyre az átállás annak idején meglehetősen sok technikai gondot okozott, de idővel kétségtelenül hozzájárult a tranzakciók praktikus meggyorsításához. A BZSR működése ma már lényegében megfelelő, s jól láthatóan nem e központi elszámoló intézmény a “hunyó” a problémás átutalások még mindig meglehetősen magas száma miatt. Sokkal inkább a hitelintézetek belső informatikája a felelős egy-egy tranzakció elhúzódásáért.
De ami késik, nem múlik. A hazai hitelintézeti színpad szereplői egyre-másra jelentik be új – zömében a lakosság felé nyitó – szolgáltatásaik elindítását, korszerűsítését, amelyeknél első helyen említik az informatikai fejlesztések jelentőségét. A Magyar Hitel Bankot tavaly decemberben megvásárló holland ABN AMRO Bank már szinte az első “tulajdonosi pillanatában” bejelentette: a fejlesztések között dobogós helyen szerepel az új családtag belső számítástechnikai rendszerének korszerűsítése. A Takarékbank “fejét bekötő” német szövetkezeti DG Bank az első nyilatkozatában a köztudottan kissé szegényes számítástechnikai bázissal bíró takarékszövetkezeti szektor modernizálását helyezte kilátásba. Végül nem maradhat ki a sorból az elmúlt hetek kétségtelenül nagy sikersztorija, a Kereskedelmi és Hitelbank sem, ahol a belga-ír konzorcium által jóváhagyott fejlesztések között előkelő helyen szerepelteti a banki informatika modernizációját.
Az, hogy e modernizációs lépéseket a lakossági üzletág vagy szövetkezetek fejlesztése érdekében hajtják végre, jószerivel teljesen mindegy. Egy biztos: hozzásegítik a magyar bankrendszert a fejlődéshez, ahogyan annak elengedhetetlen részét képezik a most hatályba lépett, a pénzforgalmi elszámolásokat korszerűsítő rendelkezések is.
