Az aratás kezdete előtt egy héttel a gabonapiaci szereplők szinte egyöntetűen 5 millió tonnás (malmi- és takarmány-) búzaterméssel, és ennek megfelelően 2 millió tonnás exporttal kalkuláltak. A bőséges termés és a meglehetősen alacsony – mexikói-öbölbeli paritáson 120- 125 dolláros – árak nyomása alatt a fizikai piaci felvásárlási árak sem alakultak valami fényesen a termelők számára. A vevők 18-19 ezer forintot kínáltak telephelyen a malmi búza tonnájáért. Ez az árszint azonban már történelem, hiszen a vevők a malmi búzáért már 24-25 ezer forintos tonnánkénti árat is megadnának. A tőzsdén az augusztusi határidőre például a malmibúza-jegyzések kedden a vételi nyomás hatására átlépték a 26 ezer forintot, míg az 1998. januári határidő záróára megközelítette a 29,5 ezer forintot.
A robbanásszerű árváltozások mögött egyértelműen a piaci szereplők azon félelme áll, miszerint a korábban számítottnál jóval kevesebb malmi búzát aratnak. A szokatlanul csapadékos júliusi időjárás ugyanis nemcsak az aratást késleltette, de nagyban rontotta a kenyérnek való minőségét is. Feltűnően sok helyütt támadta meg a kalászokat üszöggomba, jelentősen csökkent a sikértartalom, sok a csírázásnak indult szem, és a viharos szél miatti szemveszteség is jelentős. Különösen a Dunántúlról érkeztek rossz hírek a betakarított búza minőségéről. Így a térség nagyobb felvásárlói az alföldi régiókban is megjelentek magasabb – malmi búzára szóló – 23,5-24 ezer forintos felvásárlási ajánlataikkal. Az Alföldön egészen a hét végi újabb esőzésig kedvezőbb volt a kép, Hajdú-Bihar megyében például a mintegy harmincszázalékos betakarítási adatok szerint a learatott búza egyharmada ütötte meg a malmi egyes, egyharmada a malmi kettes kategória minőségét, a harmadik harmad pedig takarmánybúza volt. Mivel belföldi étkezési célra a malomiparnak – az átmenő készleteket is ideértve – mintegy 1,2-1,4 millió tonna búzára van szüksége, az elkövetkező időszak tőzsdei árait döntően az határozza meg, hogy megtermett-e ez a mennyiség. A mértékadó piaci szereplők többsége a kedvezőtlen időjárás ellenére is legalább 4,5 millió tonnára becsüli a teljes búzatermést. Ezt alapul véve a magtárakba kerülő kenyérnek való mintegy 30 százalékának kell malmi minőségűnek lennie ahhoz, hogy ne legyen hiány.
A helyzetet tovább árnyalja, hogy a malmi búzával rendelkező árutulajdonosok sem sietnek az eladással, inkább élnek a 70 százalékos közraktári tárolásra járó állami kamattámogatással, és visszatartják terményüket. Mindez arra utal, hogy a BÁT-ra fizikai áruval is rendelkező szereplők még egy jó darabig nem lépnek be.
A szokatlanul sok júliusi csapadék az exportőröknek sem jött jól, minőségi problémák miatt ugyanis veszélybe került a korábban megkötött, mennyiségében mintegy 500-600 ezer tonnára becsült exportszerződések teljesítése. A kivitelre szánt úgynevezett euróbúza minőségi paraméterei ugyan elmaradnak a malmi búzánál megköveteltekétől, viszont jelentősen meghaladják a takarmánybúzáét. A termelőkkel megkötött szállítási szerződések dacára könnyen elképzelhető, hogy e köztes euró minőség beszerzésével is meggyűlhet az exportőrök baja. Különösen a világpiaci árakból telephelyi paritásra visszaszámolt 19-20 ezer forintos tonnánkénti áron.
A magyar gabonapiacon egyébként a tavalyihoz kísértetiesen hasonló helyzet kezd kialakulni, nevezetesen a jobb minőségű malmi, euróbúza ára a minőségpszihózis miatt jelentősen meghaladja a világpiaci árakat. A BÁT augusztusi határidejének 26 ezer forint körüli tonnánkénti jegyzése például az okmányolási és más költségekkel együtt már 140 dollár feletti dunai fob és 165-170 dolláros adriai vagy fekete tengeri fob-árakat jelent. A világpiacon ennél ma lényegesen, mintegy 25-30 dollárral kevesebbre értékelik a kenyérgabonát. Így tehát a magyar malmi búzánál a jelenlegi árszintek mellett esély sincs az exportra, a fizikai piacon az árakat teljes egészében a hazai kereslet-kínálati viszonyok alakítják majd.
Merőben más a helyzet a takarmánybúzánál, ahol a szakértők egyöntetű véleménye szerint a közeljövőben komoly értékesítési gondok és további áresés várható. A minőség romlásával ugyanis nem csak az étkezési búza meny-nyisége csökkent, hanem a takarmánybúza mennyisége is növekedett. Mindez akkor, amikor a szokásosnál 105 ezerrel alacsonyabb a kocaállomány, ami a számítások szerint 600-700 ezer tonnával csökkenti az állattenyésztés takarmányfelhasználását. Ráadásul egész Európában hasonló a helyzet, több a gyengébb és kevesebb a jobb minőségű búza, így a külpiaci kilátások sem túl kedvezőek. Ukrajnától például Izrael a közelmúltban vásárolt 90-95 dolláros áron takarmánybúzát nagyobb tételben fekete-tengeri fob paritáson. Pedig a hazai takarmánybúza-felesleg egyetlen levezetési módja éppen a kivitel lehetne, igaz a BÁT 17-18 ezer forint körüli takarmánybúza-jegyzései az exporthoz még mindig magasak. Az azonos határidőre szóló malmi- és a takarmánybúza-jegyzések közötti 8–9 ezer forintos különbség pedig már egyenesen a Guiness-rekordok könyvébe illő.
