A meghatározás szerint a hitelbiztosítási szerződés aláírásakor a biztosító a hitel vissza nem fizetésének kockázatát – illetve annak egy részét – vállalja át a hitelezőtől. A klasszikus hitelbiztosításnál a szerződő fél és a biztosított azonos (azaz a hitelező), tágabb értelemben azonban idesorolják azokat a módozatokat is, amelyeket az adós köt saját kockázatainak mérséklésére. A hitelbiztosításokat általában hat fő csoportra osztják: áruhitel- vagy kereskedelmi hitel-, részletfizetés,- bankhitel-, óvadék-, hűtlen kezelés-, valamint exporthitel-biztosítás. Idetartoznak még a magánszemélyek által köthető olyan kombinált élet- és balesetbiztosítások, amelyek a hitel fedezetéül szolgálhatnak.
A leggyakoribb hitelbiztosítási módozat az áruhitel-biztosítás, amikor a biztosítók az áruszállításból vagy szolgáltatásból származó rövid lejáratú követelések kockázatára vállalnak fedezetet. Ehhez hasonló a részletfizetés-biztosítás is, amely a részletfizetés mellett történő áruszállítás kockázatait mérsékli. Itt azonban a kártérítést csak a ténylegesen kimutatható veszteség arányában fizetik a biztosítók, amelyet az úgynevezett számbavételi összeg segítségével állapítanak meg.
Egyre nagyobb kereslet mutatkozik a különféle banki műveletek biztosítása iránt is. Ilyen igény nemcsak az adós oldalán jelentkezik úgynevezett hitelfedezeti biztosítások formájában, hanem a bankok is szívesen fordulnak a biztosítókhoz védelemért hitelezési kockázataik mérséklésére. Itt keresik ugyanakkor leginkább a hűtlenkezelés-, más néven fidelity-biztosítást is. Ennek lényege, hogy az alkalmazottak szándékos, csalárd cselekménye (például lopás, csalás, sikkasztás) által okozott vagyoni károk után fizet a biztosító kártérítést.
A hitelbiztosítások “kakukktojásának” az úgynevezett óvadék-biztosítás számít, hiszen ebben az esetben a biztosítási szerződést az adós köti, és ő fizeti a biztosítási díjat is. (A kártérítést természetesen így is a hitelező kapja.) Lényeges különbség azonban, hogy az óvadék-biztosítás megkötésekor a biztosító gyakorlatilag magára vállalja az adós kötelezettségeit, és annak fizetésképtelensége esetén készfizető kezesként áll helyt.
A magyar piacon eddig leginkább elterjedt hitelbiztosítási módozatnak az exporthitel-biztosítás számított, elsősorban az 1993-ban állami forrásokból létrehozott Magyar Exporthitel Biztosítónak köszönhetően. A belföldi hitelbiztosítás viszont a Mehib tevékenységi palettáján eddig pusztán azért nem szerepelt, mert ennek lehetőségét az intézményről – és az Eximbankról – szóló törvény nem tartalmazza. – Egyszerűen nevesíteni kellene, azaz beleszerkeszteni az illető jogszabályba – szögezte le a Figyelő kérdésére Nyíri Iván, a két intézmény közös vezérigazgatója.
Az említett törvény immár jó ideje fontolgatott módosításában, pontosabban annak tervezetében (Figyelő, 1996/16. szám) e tevékenység már helyet kap, s ezzel mintegy elgördül előle az utolsó és egyben egyetlen akadály is. Értelmezhetőségéhez ugyanakkor természetesen szükséges a tervezetben szintén szereplő azon változtatást megejteni, mely szerint átalakul a kereskedelmi és politikai kockázatok fogalma. A törvény új formájában, a nemzetközi gyakorlathoz idomulva, már a piacképes, illetve nem piacképes kockázat fogalma jelenik majd meg, így jelezve egyúttal azt is, hogy egy adott ügylet biztosítása állami feladat-e, avagy annak tisztán üzleti alapon kell megtörténnie.
A belföldi hitelbiztosításra – jóllehet a törvény átalakításának konkrét időpontja még mindig nem ismeretes – a Mehib már készül. Konstrukciókat ugyan még nem hozott tető alá, bizonyos szükséges megállapodásokról viszont már gondoskodott. Így például vezető viszontbiztosítójával, a holland NCM-mel, április végén – módosítva eddig szerződését – abban egyezett meg, hogy ha belföldi hitelbiztosításra sor kerül, a holland partner abban is szerepet vállal.
E tevékenységgel egyébként Nyíri Iván szerint a Mehib korántsem lép “illetlenül” piacra. A belföldi hitelbiztosítás nem állami kezességvállalással történne, azt a biztosító saját számlára és rizikójára vállalná. A társaság azonban nem vállalhatja minden korlátozás nélkül a belföldi hitelbiztosítás kockázatát. E tevékenységét a törvény valószínűleg az exporthitel-biztosítás mértékéhez köti, azaz annak bizonyos százalékában limitet szab. A hányad nagyságát még tárgyalják a felek. Az első belföldi biztosítási szerződés megszületésének idejét illetően Nyíri nem kívánt jóslatokba bocsátkozni, ám hangsúlyozta, hogy reményei szerint ez még az idén megtörténhet.
– A Hungária Biztosító (HB) a legnagyobb ipari biztosítóként tízéves fennállása óta folyamatosan jelen van a hitelbiztosítási piacon – tudtuk meg Pocsay Józsefnétől, a társaság főosztályvezetőjétől. Olyannyira, hogy a Mehib elődje (az Exportgarancia Rt.) 1992-es megalakulásáig a költségvetés megbízásából a társaság végezte az export során felmerülő politikai és árfolyamkockázatok biztosítását is, és ezt “saját szakállukra” a kereskedelmi kockázatok elleni biztosításokkal is kiegészítették. A Mehib létrehozását követően ugyan kikerültek az állami költségvetés szárnyai alól, ám fontosabb partnereiknek azóta is kínálják a kereskedelmi kockázatok elleni exportbiztosítási módozatokat, és – igaz, csak szűk körben – egy ideje a belföldi hitelbiztosításokat is. Az idén azonban már tágabb körben és mind a hat főcsoportban előállnak saját termékeikkel, amelyekkel elsősorban a nagyvállalatok különféle vagyonbiztosítási csomagjait egészítik majd ki. Arra a kérdésre, hogy korábban miért nem volt lehetőség szélesebb körben belföldi hitelbiztosításokat kötni, a főosztályvezető elmondta: ezeknél a módozatoknál nagy szerepe van a pénzügyi infrastruktúrának és a csődképességnek.
Vezető vállalati biztosítóként azonban a HB szakemberei is érzékelték, hogy a gazdálkodó szervezetek körében óriási az igény az ilyen típusú biztosítások iránt. Különösen, hogy felméréseik szerint ma a belföldi áruforgalom közel 70 százaléka úgynevezett “nyitva szállítás”, amikor az áru vagy szolgáltatás ellenértékét halasztott fizetéssel (legtöbbször készpénzfizetéssel) egyenlítik ki, úgy, hogy nincs mögötte semmiféle garancia vagy fedezet. Tapasztalataik szerint a “puha áruk piacán”: a fogyasztási cikkek kereskedelmében, a nyersanyagpiacon, a textil-, az élelmiszer- és a gyógyszeriparban elsősorban az áruhitel-biztosítások iránt élénk a kereslet, a részletfizetés-biztosítás pedig különösen az autó- és géplízinggel foglalkozó cégek és a hitelintézetek étvágyát keltheti fel. Ez utóbbiaknak egyébként a HB külön csomagokban is kínál biztosításokat, amelyek összességében 11 kockázattípus ellen (többek közt például hűtlen kezelés, lopás, sikkasztás, számítógépes bűncselekmények, hiteltörlesztés elmaradása) védik a bankokat.
A HB-nál mindenesetre nem tömegterméknek szánják a hitelbiztosításokat: azokat elsősorban a társaság nagyobb vállalati ügyfeleinek kínálják fel, egyedi feltételek alapján. A díjat a forgalom, illetve a kinnlevőség függvényében állapítják meg, az önrészesedés mértéke általában 20-40 százalék között mozog. A szerződés aláírását megelőzően ugyanakkor szigorú kockázatelbírálást végeznek, amelynek során nemcsak az ügyfél, hanem a partnerek kockázatait is felmérik.
Ebben nagy segítségükre lehet az a most alakuló együttműködési megállapodás, amelyet a tavaly piacra lépett német Hermes Hitelbiztosítóval épp a napokban készülnek megkötni. Ez nem is csoda, hiszen mindkét biztosító tulajdonosa Európa vezető biztosítója, a német Allianz Holding AG. Mint Hans-Peter Schöttler, a társaság elnök-vezérigazgatója lapunknak elmondta: a Hermes kezdetben attól a szándéktól vezérelve lépett a magyar piacra, hogy módozataikat a Magyarországra exportáló hazai ügyfeleik partnereinek kínálják, és így helyben csökkentsék az áruszállítás kockázatait. Ugyanakkor megítélésük szerint a magyar vállalatoknak is szükségük van tanácsadásra, amikor a nyugati – elsősorban az OECD-tag – országokkal kereskednek. Ilyen értelemben a Hermes egy sajátos közvetítő funkciót is betölt az egyes országok közötti áruforgalomban, hiszen a kockázatok mérséklése mellett ügyfeleinek információkat képes nyújtani külföldi partnerei kockázatáról, pillanatnyi fizetőképességéről is. A hamburgi székhelyű társaság ma Európa legtöbb országában képviseli magát, kiterjedt számítógépes nyilvántartása több millió cégről tartalmaz naprakész adatokat. Ennek segítségével a biztosító 24-48 órán belül képes hitelképességi döntést hozni Nyugat-Európa vállalatairól. Ezek az információk a német központon keresztül on-line módon elérhetőek a helyi kirendeltségek számára is.
A Hermes exporthitel-biztosításai kizárólag gazdasági kockázatokat biztosítanak, politikai eredetűeket nem. A biztosítási védelem kiterjed a nyugat-európai, a tengerentúli és az ázsiai országokra, illetve a kelet-európai reformországok egy részére (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Románia és a balti államok) is. A társaság biztosítási fedezetet vállal a fizetésképtelenségből eredő követelés-kiesések ellen, és a kártérítést az önrészesedés levonása után 30 napon belül fizeti. Nyugat-európai export esetében az úgynevezett “protracted default” szolgáltatást is kínálják, amikor már a nemfizetés ténye is biztosítási eseménynek minősül, függetlenül a fizetésképtelenségtől. Ebben az esetben a Hermes a számla lejárta után 6 hónappal téríti meg a követeléskiesést.
A magyar piacon eltöltött idő azonban őket is rádöbbentette: a magyar vállalatok körében az exporthitel-biztosítások mellett óriási az igény a belföldi szállítások kockázatainak mérséklésére is. Éppen ezért döntöttek úgy, hogy nyitnak a belföldi szállítások felé, és április óta a nagyobb (1,5-2 millió német márka éves árbevételű) magyar vállalatok számára külön belföldi hitelbiztosítási módozatokat (elsősorban áruhitel-biztosításokat) is terjesztenek. A biztosítási díj megállapítása – hasonlóan a HB gyakorlatához – egyedileg történik, természetesen attól is függően, hogy az ügyfél milyen iparágban, mekkora forgalommal és milyen összetételű vevőkörrel dolgozik. Általában elmondható: a biztosítási díj az éves forgalom 0,1-1 százaléka között van, a Hermesnél átlagosan 0,4-0,5 százalék, amit havonta kell megfizetni.
A HB-val most körvonalazódó együttműködéssel kapcsolatban az elnök-vezérigazgató kifejtette: a HB vállalati ügyfeleit és kiterjedt hazai kapcsolatait, a Hermes pedig információ-bázisát és ügyfélminősítési rendszerét adja majd a “közösbe”. Mindez azonban még a jövő zenéje, hiszen a társaságok csupán kezdeti tapogatózó lépéseiket teszik a belföldi hitelbiztosítások jószerivel érintetlen piacán.
