Nem úriember módjára forgatják a kártyalapokat befolyásos parlamenti politikusok. Ülnek a zöldposztós asztalnál, és egyezkednek a leosztásokról. Képtelenek veszíteni.
A legutóbbi játszma csúnya véget ért. A képviselők egynegyedének tüntetésszámba menő távolmaradása mellett szavaztak a Parlamentben az Állami Számvevőszék elnöki tisztségének betöltéséről. A jelölt nem kapta meg a szükséges számú szavazatot, a Számvevőszék bizonytalan ideig továbbra is első számú vezető nélkül kénytelen működni. Túlságosan részletes érvelés nélkül is megáll az állítás: ilyen viszonyok között nem várható tartósan magas színvonalú munka az államháztartás legfontosabb ellenőrző szervezetétől.
Érdemes azonban részletesen taglalni két körülményt: a politikusok magatartását egy politikai körön kívül eső, szakértő személlyel szemben, és a törvényhozók ítéletét a saját munkájukat segítő szervezetről.
Az ÁSZ-elnökválasztás első fordulója után senki sem kért elnézést a leforrázott jelölttől. Egyetlen frakció részéről sem kísérelték megmagyarázni: a jelölésre kialakított különbizottságban az egyes pártok delegáltjai nem gondoskodtak biztos háttérről állásfoglalásaik mögé. A különbizottságban kétharmados arányban támogatták a jelöltet; ez a támogatás egy fabatkát sem ért. A héthavi tárgyalássorozat alatt tett állásfoglalások üres szavak voltak. A kétharmados ajánlás az eredményt tekintve semmit sem jelentett a kormánypárti és az ellenzéki képviselők majd felének. Megalázó a jelölt számára, hogy kétharmados bizottsági biztatás után kellett tapasztalnia: még csak a közelébe sem került a szükséges támogatásnak.
Egyetlen ember érzékenységénél vagy keménységénél azonban fontosabb lehet a köztársaság polgárai számára, hogy a törvényhozás tagjai hogyan gondoskodnak az államgépezet működésének zavartalanságáról. Ebben a tekintetben a képviselők rossz bizonyítványt állítanak ki magukról. Itt említhető az a huzavona is, amely az Alkotmánybíróság létszámának teljessé tétele körül alakult ki – de azúttal maradjunk meg az Állami Számvevőszéknél.
Ez az intézmény közvetve a közvélemény tájékozottságát, közvetlenül a törvényhozók munkáját segíti a közpénzek felhasználásának ellenőrzésével. Civil szemmel nézve kézenfekvőnek látszik, hogy a képviselők számára elsőrendű érdek az Országgyűlés ellenőrző szervezetének olajozott működése. Ehhez képest mélységes csalódás azt tapasztalni, hogy miféle politikai alkudozás bontakozott ki a számvevőszéki elnökválasztásról. Bárkiről is legyen szó a következő jelölési fordulóban, annak ajánlatos lesz latolgatnia a következő tényezőket: jobb lesz ígéreteket tennie meghatározó politikusoknak, jobb lesz virágnyelven megfogalmazni a véleményét, jobb lesz befolyásos körökkel egyeztetni egy-egy kényes vizsgálat elnyújtásáról vagy siettetéséről, már ha valóban ambicionálja, hogy 12 évre elfoglalja a Köztársaság egyik kulcsfontosságú tisztségét.
Ez egy csúnya játszma.
A kártyázó felek legfeljebb kétféle osztást hajlandók elfogadni. Vagy csak egyetlen ász legyen a pakliban – így az természetesen csak egy kézben lehet -, vagy legyen minden lap joker – s akkor mindenki úgy blöfföl, ahogy tud és ahogy nem szégyell; rendes parti úgysem lesz belőle.
