Az európai kontinensen elsőként hazánkban nyílik mód ingó-jelzálogjog bejegyzésére. A Polgári Törvénykönyv ezt lehetővé tevő módosítását 1996 tavaszán fogadta el a parlament. A honatyák egyúttal önálló, közhiteles nyilvántartási rendszer létrehozásáról is rendelkeztek, 1997. május elsejei határidővel. Bókai Judit, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke a múlt héten jelentette be, hogy a szervezet megrendelésére készült rendszert üzembe helyezték. Így az ország 228 közjegyzője közül 227-nél immár működik az a számítógépes hálózat, amely lehetővé teszi az ingóságokra bejegyzett jelzálogjogok nyilvántartását.
A nyilvántartásban az ingóságokat mintegy fél gépelt oldalnyi terjedelemben írják le, így a konkrét vagyontárgy kiválasztására és azonosítására ez nem mindig alkalmas. Aki azonban ennél többre kíváncsi, az megnézheti a nyilvántartás alapjául szolgáló közjegyzői ok-iratot, amelyben a szükséges részletességgel bemutatják a szóban forgó ingóságot. Bókai Judit figyelmeztetett arra: a nyilvántartás csak a tárolt adatok valódiságára bizonyíték, az ingóság tulajdonosát illetően viszont nem nyújt biztos támaszt.
Az új lehetőség azok számára lehet előnyös, akiknek olyan ingóságuk van, amelyet a zálogjog fennállása alatt is használni akarnak (mert például ebből akarják visszafizetni a zálogszerződéshez kapcsolódó hitelt). A jogintézményt éppen azért vezették be a hatvanas évek Amerikájában, mert ezzel akarták javítani a vállalkozások hitelfelvételi képességét. A hazai bankok mindazonáltal meglehetősen óvatosak a megnyíló hitelfedezeti-lehetőség kihasználásában (Figyelő 1996/48. szám). A most induló nyilvántartási rendszerbe több pénzintézet is szeretne betekintést nyerni – ennek kondícióiról már javában tárgyalnak a kamarával. A nyilvántartás megszületése azonban a hitelnyújtásban egyelőre nem fogja őket befolyásolni, a fedezetek ugyanis ettől nem lesznek sokkal csábítóbbak. Az ingójelzálog tehát valószínűleg megjelenik a banki biztosítékok között, de egyelőre nemigen lesz gyakoribb, mint az április végével megszűnő, kevéssé sikeres banki hitelbiztosíték.
A vagyont terhelő zálogjog pedig továbbra is zsákbamacskának számít. A vonatkozó jogszabályok ugyanis e ponton meglehetősen sok bizonytalanságot hagynak – állítja Molnár Gabriella, az OTP vezető jogtanácsosa. A fő probléma abból adódik, hogy a jelzálogba adott vagyont csak körülírni kell, nevesíteni nem. Ez egyfelől nagy könnyebbség, hiszen nem kell az eszközök esetleges adás-vételénél folyton követni a zálogtárgyak sorsát. Másfelől azonban, ha a vagyonban ingatlan is van, arra a jelzálogot nem kell az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni, mivel a hitelező csak a kielégítés során jelöli meg, hogy mi tartozik az illető vagyonba. Így viszont létezhet olyan ingatlan, amelyet a nyilvántartás szerint nem, valójában viszont terhel jelzálog.
A nyilvántartás beindulása mindazonáltal üdvözlendő, a föld- és ingatlan-nyilvántartáshoz ugyanis követhető példát állít. Emellett – remélik banki jogászok – a szabályozás hiányosságai immár a gyakorlat számára is nyilvánvalóakká válnak.
