A tavaly dolláralapon is a világ legmagasabb árfolyam-növekedését elkönyvelt magyar tőzsde az új évben február 5-éig további 41 százalékos árfolyam-emelkedést ért el, majd innen alig több mint egy hónap alatt 14 százalékot visszaesve elérte lokális minimumát. Ha ezután a tőzsde egész évben stagnálna, már az is 40 százalék fölötti hozamot jelentene a jelenleg 21 százalék körüli állampapírhozamokkal szemben.
Milyenek lehetnek egy ilyen évkezdet után a realitásokat sem nélkülöző várakozások?
Felmérhetjük a piac várakozásait, ha a tőzsdén szereplő cégek eredménynövekedésére tíz nemzetközi befektetési bank által adott prognózisokból átlagot számítunk. Az első, ami szembetűnik: a várakozások jelentősen eltérnek egymástól. Az egyazon cégre prognosztizált (idei) eredménnyel számolt egy részvényre jutó nyereség (EPS) legmagasabb és legalacsonyabb értéke között átlagosan 42 százaléknyi a különbség. Külön is említésre méltó, hogy a közeli kibocsátás miatt a figyelem középpontjában álló és szinte minden nagy nemzetközi befektetési bank által újból górcső alá vett Mol esetében ez a különbség 83 százalékos.
Az ábrán jól látható, hogy 1997. január 1. és április 15. között a tőzsdei társaságok többségénél a részvények árfolyam-emelkedése magasabb volt, mint a tíz befektetési bank által egész évre prognosztizált egy részvényre jutó nyereség (EPS) átlagos növekedése. Ennek eredménye az, hogy az ábrán látható vonal fölötti cégek esetében a P/E mutató (árfolyam/ EPS) akkor is növekedne, ha a jelenlegi árba már az egész évi EPS-növekedés beépült volna. (A változatlan a P/E mutatónak a vonal felel meg, ott az árfolyam emelkedése megegyezik az EPS növekedésével.) A társaságok túlnyomó többségét a vonal fölött találjuk; ez egyértelműen megerősíti azt a korábbi megállapítást, mely szerint az ez évi árfolyam-emelkedés nem vezethető vissza csak a társaságok fundamentális alapon vizsgált javulására; az árrobbanás, azaz az átlagos P/E-szint emelkedése mögött a piac általános felértékelődése húzódik meg. Az 1997-es évi ágazati hangsúlyeltolódást mutatja, hogy az emelkedés mértéke az előző évben kiemelkedő árfolyam-növekedést elért gyógyszergyári papíroknál volt a legalacsonyabb a prognosztizált EPS-növekedéshez képest, vagyis a piac eddig nem látta indokoltnak ezen ágazat P/E mutatójának olyan mértékű emelését, mint a többi ágazat esetében. Ezért találjuk mind a két nagy gyógyszercég nevét a vonal alatti mezőben.
A Mol sajátos helyzetét a pozíciómátrixban részben az magyarázza, hogy az 1996-os év végi eredmény a várakozásokat (átlagosan 65 százalékkal) felülmúlta; ehhez képest az 1997-re várt eredménynövekedés már lényegesen alacsonyabb. Ha egyéb tényezőket figyelmen kívül hagyunk, a jövőbeli kilátásokat illetően a mátrix jobb alsó részében lévő társaságok vannak a legkedvezőbb helyzetben, hiszen esetükben alacsony P/E párosul a várhatóan magas EPS-növekedéssel. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy az éppen ebben a tartományban lévő banki és vegyipari cégek papírjai az ágazati sajátosságok miatt a piaci átlagnál mindig is alacsonyabb P/E mutatóval forogtak.
Az árfolyam további alakulása szempontjából kardinális kérdés, hogy az eddigi emelkedésből mennyit tulajdonítunk az általános piaci P/E-szint növekedésének, illetve milyen arányban épült be az árakba már az év elején az év végéig prognosztizált eredménynövekedés.
A tíz nemzetközi befektetési bank várakozásai derűlátóak. A bemutatott tizenkét cég közül csupán néggyel kapcsolatban fordul elő “eladni” (SELL) javaslat, de ezeknél is mindenhol kisebb arányban, mint a mások által javasolt “vásárolni” (BUY) ajánlás. Azoknál a társaságoknál, ahol egyáltalán nem volt “eladni” javaslat, csupán egy esetben egyezett meg a “venni” és a “tartani” ajánlások száma, illetve egy esetben volt több “tartani”, mint “venni”. Az összes többi esetben a vételt javasló ajánlatok voltak túlsúlyban. Az összes ajánlás 62 százaléka “venni”, 31 százaléka “tartani” volt, és csupán 7 százaléknyi arányban tanácsolták a részvények eladását.
A fentiek alapján, a piac főszereplőinek pozitív várakozását látva joggal bízhatunk benne, hogy a részvénybefektetés az év elejének elmúltával is jó hozamot kínáló megtakarítási forma marad.
