A lenyűgöző gazdasági növekedés és még kedvezőbb foglalkoztatási adatok tükrében már csak némi kamatemelési várakozások szükségesek ahhoz, hogy egy ország nemzeti fizetőeszközének ilyen mértékű felértékelődése se keltsen különösebb félelmet a devizát vásárlók körében, sőt továbbra is szívesen fialtassák szabad forrásaikat ebben a valutában. Amerikában adott a gazdaság szekerének száguldása, a munkanélküliségi mutatók pedig évek óta nem látott mélységekbe estek. A kamatemelési várakozásokról viszont már az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed elnökének kellett gondoskodnia. Ez sem maradt el: múlt keddi nyilatkozata szerint az inflációs félelmek és a gazdaság túlpörgésének veszélye miatt a közeljövőben indokolttá válhat a zöldhasú vezető kamatainak módosítása.
Február közepén ugyan már beleszippanthatott a dollár az 1,7 márka fölötti régió bódító légrétegeibe, de az év eleje óta szinte töretlen lendülettel tartó emelkedést érthetően egy kisebb korrekciós időszak követte. Az 1,67 alá zuhanást kiváltó okok között szerepelt még, hogy a német gazdaság teljesítményéről napvilágot látott legfrissebb adatok eloszlották a márkakamatok csökkentésével kapcsolatos hiedelmeket.
A Fed-elnök nyilatkozatának közzététele után azonban mindössze fél óra alatt mintegy két pfenniggel drágult a dollár a márkához képest, azaz ismét 1,69 fölötti keresztárfolyam jellemezte a devizapiacokat. E hét elején aztán a dollár ismét átlépte az 1,7-es határt, és a piaci szereplők döntő többsége tartósan e fölötti dollár/márka keresztárfolyammal számol az elkövetkező időszakban, sőt többek szerint az 1,8-as határ átlépése sem kizárt az év hátralévő időszakában.
A dollár erősödése láttán érthetően megcsappant viszont a korábban nagy népszerűségnek örvendő “kosáreladások” száma a Budapesti Árutőzsdén (BÁT). A forint valutakosarával azonos arányban nyitott dollár- és márkaeladási pozíciók a kamatkülönbözet által meghatározott határidős árak, illetve a leértékelésből kalkulálható árfolyamok közötti rés lefölözésére irányultak. Amennyiben a pénzügyi kormányzat csökkenti a forint csúszóleértékelésének havi mértékét, várhatóan ismét előtérbe kerülhetnek ezek a típusú ügyletek a BÁT-on. Addig csak az intervenciós sávon belüli nagyobb mértékű emelkedés válthatja ki alkalmanként a befektetőkben a “kosáreladási” kedvet.
Bár lényegegesen kockázatosabb, ennek megfelelően nagyobb nyereséggel is kecsegtet az egyéb alacsony kamatozású valuták eladása. A jóval nagyobb kamatkülönbözetből fakadó nyereség mellett viszont a befektetőknek a nemzetközi árváltozások kedvezőtlen hatásaival is számolniuk kell az intervenciós sávon belüli ingadozás veszélyein kívül. A dollárral szembeni gyengélkedés éppen ezért jött kapóra az eladni szándékozóknak, mivel csökkent a svájci frank, illetve japán jen eladásával járó kockázat. Miután Japánban márciusban zárul a pénzügyi év, az elmúlt két hét során több távol-keleti társaság döntött úgy, hogy realizálja a befektetéseivel a különböző devizákban elért nyereségét, és jenre váltja vissza a tőkéjét. A jen iránti kereslet növekedésével viszont 125-ről 120 közelébe zuhant a dollár árfolyama. A jen erősödését látva a hazai befektetők is kényszerű nyereség-realizálókká avanzsáltak, mondván: változó letétjük feltöltése helyett inkább menteni próbálják, amit a korábbi eladási pozíciójukkal elért eredményből lehet. Amint a dollár/jen keresztárfolyam ismét megközelítette 120-as határt, a spekulánsok elérkezettnek vélték az időt arra, hogy portfóliójukat újra eladási pozíciókkal tarkítsák. A jenpiac kiszámíthatatlanságára utal, hogy a bankokon kívül is jó néhányan hajlandók még mindig vevőként megjelenni, azaz többen zárják eladási pozíciójukat. Ez egyben azt is eredményezi, hogy a bank által közzétett vételi árfolyamok fölött is sikerrel nyithatnak egyesek eladási pozíciókat. A svájci frankot eladók viszont kénytelenek beérni a banki vételi ajánlatokkal.
