Az alpesi ország valutája több okból is a határidős eladásokban gondolkodó, azaz a jegyzések csökkenésében érdekelt befektetők kedvencévé válhat. Az egyik ilyen ok: a devizapiaci elemzők szerint a svájci frank, a tavaly augusztusban megkezdett trendet folytatva, az idén jó eséllyel tovább gyengül majd a forint valutakosarában szereplő dollárhoz és márkához képest. A svájci gazdaság kilátásai ugyanis meglehetősen borúsak. A második világháborús zsidó vagyonok körüli perek alaposan megtépázták a korábban kikezdhetetlennek hitt bankok tekintélyét. A devizapiaci megfigyelők arra számítanak, hogy a pénzintézetek kénytelenek lesznek enyhíteni a hagyományosan szigorú svájci banktitkot, ami viszont megkérdőjelezheti a frank hagyományos menedékvaluta szerepét, és csökkentheti az országba áramló pénz mennyiségét.
A svájci valuta népszerűségének másik okát a BÁT-on üzletelő brókercégek a frank igen alacsony, éves szinten 1,5 százaléknál is kisebb kamatának tulajdonítják. A forinttal szemben végrehajtott határidős eladások ugyanis annál magasabb profittal kecsegtetnek, minél nagyobb a forint és az adott deviza hozama közötti különbség. Ezt pedig az adott deviza kamata és az éves forintleértékelés együttes hatása, valamint az éppen érvényes forintkamatok közötti különbségként kaphatjuk meg. A BÁT-on szereplő devizák közül tehát az eladók számára azok az igazán ígéretesek, amelyek kamata alacsony, s amelyek a dollárhoz és a márkához képest gyengülnek.
E tulajdonságok a japán jen mellett leginkább a svájci frankra érvényesek, s erre az elmúlt tőzsdenapok statisztikái szerint szemlátomást a BÁT-on üzletelő befektetők is rájöttek. A frank 1997. decemberi lejáratára például egy hét alatt több mint 50 ezer kontraktust nyitottak a vételi oldalt adó kereskedelmi bankokkal szemben álló spekulánsok. Az igencsak megélénkült eladási kedv mögött megfontolt kalkuláció áll, mely szerint a jelenlegi dollár/svájci frank és márka/svájci frank keresztárfolyamokkal számolva a valuta decemberi határidős elszámolóára mintegy két forinttal magasabb a csúszóleértékelés alapján azonos határidőre számított jövőbeni árfolyamánál. Ráadásul a piac egy része az év második felében a jelenleg mintegy 1,2 százalékos havi leértékelési ütem csökkentésére számít. Ha például a jegybank júliustól már csak havi 1 százalékkal értékelné le a magyar fizetőeszközt, a frankonként bezsebelhető profit mindjárt 2-ről 4 forintra emelkedne. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy jelenleg egy frank eladásához a BÁT-on mintegy három forintnyi letétet kell a befektetőknek biztosítékként elhelyezniük a brókercégeknél, akkor az optimista forgatókönyv szerint az eladók éves szinten száz százaléknál is magasabb profitot érhetnek el eladási pozícióikon.
Az eladások azonban nem tartoznak a kockázatmentes üzletek közé. A legnagyobb kockázat talán az, hogy a forint devizákkal szembeni árfolyama tartósan felfelé elmozdulhat a 4,5 százalékos lebegtetési sáv aljáról. Ekkor ugyanis a határidős árak is megugranának az elmozdulás mértékével, ez pedig jelentősen csökkentené, esetleg el is tüntethetné a kamatkülönbözettel elérhető profitot. Igaz, ez ellen viszonylag hatásosan védekezhetnek a befektetők, ha svájcifrank-eladási pozícióikkal párhuzamosan egy magas kamatú, erősödő devizából azonos határidőre, azonos forintértékben vételi pozíciót nyitnak. Így ugyanis sávelmozdulás esetén ugyanannyit nyernek a vételi lábon, amennyit az eladási lábon elveszítenek. Manapság a szakértők a viszonylag magasabb kamatozású dollárt vagy a fontot ajánlják társvalutának. A kétlábas variációt választóknak azonban tudniuk kell, hogy ekkor már nemcsak a svájci franknak a forint határidős árfolyamaival szembeni gyengülésére, hanem egyidejűleg a dollár vagy a font erősödésére is fogadnak.
