A hazai kötvénypiacra évek óta a nyomasztó fölényben lévő állami kibocsátások nyomják rá a bélyegüket. A piacra beáramló milliárdok döntő többségét a bombabiztos befektetésnek számító állampapírok szívják fel, miközben az önkormányzati és a vállalati kibocsátású papírok egyelőre alig észrevehető epizódszereplők. Ráadásul a szakértők szerint jó pár évig érdemben nem is változik a helyzet. A vállalati kötvényekben a fénykorában aktív kibocsátónak számító WVM Lízing és Pénzügyi Rt. csődje után rendült meg igazán az e papírokat nagy kedvvel vásárló kisbefektetők bizalma. Ekkor ugyanis több ezer magánbefektetőnek kellett szembesülnie azzal, hogy megtakarításának nagy részét egy biztonságosnak hitt kötvénykibocsátással elvesztette. A piacon korábban főszerepet játszó lízingcégek és pénzügyi szolgáltatók kényszerű vagy önkéntes visszavonulása is a WVM-üggyel kezdődött, amit csak erősített a hitelintézeti törvény januári hatálybalépése, amely a nyilvános kibocsátású kötvények összértékét a kibocsátó társaság saját tőkéjének összegében maximálta.
A szakemberek szerint egyébként a kötvénypiac az elmúlt időszakban érzékelhetően keményedett: komoly garanciák nélkül manapság igencsak nehéz nyilvánosan vállalati kötvényt kibocsátani, és az állampapírokhoz képest ma már legalább 3-4 százalékpontos kamatfelárat várnak el a befektetők. Egy háromszáz millió forintos emisszió a hazai viszonyok között már jó, az egymilliárd forintot meghaladó kibocsátás pedig kiemelkedő eredménynek számít.
Középtávon a kamatszint jelentős csökkenése új életet lehelhet az egyelőre pangó piacba, az elkövetkező egy-két év azonban a szakértők szerint a ma még a bankhiteleket előnyben részesítő nagyméretű és biztos lábakon álló vállalatoké, önkormányzatoké lesz. Már csak azért is, mert a kockázatosabb adósnak számító kisebb, bizonytalanabb kibocsátók dolgát a jelenleg futó mintegy hatvan vállalati kötvényből kettőt (Álomkötvény Faktorház II., Havi Folyószámla kötvény) jegyző Első Hazai Faktorház decemberben megkezdődött felszámolása tovább nehezíti.
