Hosszú idő óta először látott napvilágot olyan kutatás eredménye, amely a magyar mikroszféra integráció-érettségét vizsgálta. A reprezentatív, 1200 vállalatra kiterjedő vizsgálat egyértelműen megállapítja: a magyar mikroszféra nem rendelkezik elég információval az Európai Unióról (EU). Ennek következtében a cégek túlnyomó része nem tud számot adni érdemi felkészülésről, s ismeretlen számára a társulás és a majdani teljes jogú tagság hatása.
Arra a kérdésre, hogy érintett-e a cég az integrációs folyamatban, meglepő módon csupán a megkérdezettek bő egyharmada válaszolt igennel. Ezen a csoporton belül azonban felülreprezentáltak a nagyobb forgalmú és vegyes vállalatok, valamint a magyar állami cégek, szektorok szerinti bontásban pedig a gépipari és az élelmiszer-ipari szervezetek. A szóban forgó vállalatok nagy részét külkereskedelmi tevékenységében már most is érinti az EU-val hatályban lévő társulási szerződés. Ugyanakkor szembeötlően alacsony – kevesebb mint 15 százalék – azok aránya, amelyek a társulási szerződésből fakadó előnyöket ki tudták használni.
Jellemző, hogy különösen a kis- és helyi vállalkozások, valamint a külkereskedelemben nem tevékenykedő cégek válaszoltak nemmel az integrációs érintettségre. Feltűnő, hogy az integráció közvetett hatásait (új szabályozók, versenyfeltételek) a vállalatok egy része vagy nem hajlandó tudomásul venni, vagy egyszerűen nem ismeri fel.
Még siralmasabb kép rajzolódik ki a jövőre vonatkozó válaszok értékeléséből. A cégek alig tizedénél készült konkrét intézkedési vagy cselekvési program az EU-alkalmazkodásra. A magyar magáncégeknél ez az arány csupán 7 százalékos, míg a vegyes vállalatoknál viszonylag magasabb: 23 százalékos.
Az integráció várható következményeiről a válaszadók fele úgy véli, rövid távon vesztesége lesz a vállalatának, de a cég helyzete középtávon stabilizálható. A többiek véleménye egyenlő arányban oszlik meg a között, hogy számukra már kezdettől egyértelműen előnyös, illetve középtávon is hátrányos lesz az integráció.
A teljes jogú tagságra való felkészülésre a vállalatok többsége egy és három év közötti időszakot tart szükségesnek (lásd grafikonunkat). Figyelemre méltó, hogy a leggyorsabb alkalmazkodással a vendéglátás, a szolgáltatás és a pénzügyi szféra számol, jelentős késést prognosztizál viszont az energetikai szektor és különösen a mezőgazdaság.
A vállalatok – bár idáig kevesebb mint egytizedük vett igénybe az EU-integrációval kapcsolatos szolgáltatást – egyértelműen segítségre szorulnak a felkészülésben. Legnagyobb részük az információkat hiányolja (lásd grafikonunkat). A cégek a külkereskedelmi, minőségi, szabványügyi szabályozások közérthető tolmácsolását várják. A kisebb forgalmú vállalatoknál felmerült a tőke iránti igény is, ami a fokozódó versennyel hozható összefüggésbe. A jobb piacrajutási lehetőségeket elsősorban az agrárágazat, a fa- és papíripar, a gépipar, az építőipar és a kereskedelem igényli. A fentiektől különböző konkrét állami segítségről – vásárok, kiállítások szervezése – csak az állami és a szövetkezeti cégek álmodoznak, a vegyes vállalatok elhanyagolhatónak tartják az állami szerepvállalalást.
A fenti tapasztalatok fényében Farkas György, a felmérést vezető munkacsoport vezetője úgy látja: olyan világos integrációs stratégiára van szükség, amely útmutatást ad a magyar mikroszférának az EU-tagságra való felkészülésben.
