Az ezredforduló Magyarországán, ha aranylázról nem is, de némi arany-hőemelkedésről mindenképpen beszélhetünk. A külföldi vállalkozók elsősorban az aranyat és a mellette előforduló rezet, ezüstöt keresik a Zemplénben és a Mátrában. Az élénkülő érdeklődés oka, hogy az érclelőhelyekről reményt keltő új adatok, tudományos elemzések láttak napvilágot.
Ma Magyarországon hatósági engedély birtokában több mint húsz helyen kutatnak színes- és nemesfémércek után, és az illetékesek hamarosan két újabb koncessziót is kiadnak. A Recsk melletti Lahócán becslések szerint az érc legalább 31 tonna aranyfémet tartalmaz – márpedig szakértők szerint 30 tonna fémaranymennyiség fölött már jelentősnek mondható a föld méhében rejlő aranykincs. Nemzetközileg elfogadott mérce az egy tonna földben rejlő nemesfémérc-mennyiség, az úgynevezett ércesedési mutató is. Az Amerikai Egyesült Államoknak vannak olyan területei, ahol ez megközelíti a 67 grammot. Lahócán 2,2 grammot mértek tonnánként, bár feltételezések szerint a térségben a 4 gramm/tonnás mutató sem megy ritkaságszámba. Ez a mérték azonban, mint láttuk, még a tizedét sem éri el a kiugróan magas körzetekének.
Az igazi kérdés persze nem ez, hanem az, hogy gazdaságos lehet-e a kitermelésnek a felszíni vagy mélyműveléses módja, és hogy mindez elviselhető-e az ott lakók illetve a környezet- és tájvédők számára. A tevékenység gazdaságossága a vállalkozók kockázata. A magyar államnak azt kell mérlegelnie: összevethető-e egymással a kitermelt nemesfémércek kitermelése utáni bevétel – a bányajáradék -, valamint a bányászattal szükségszerűen együtt járó környezeti károsodás.
A két világháború között a lahócai állami aranykutatásokat még a pénz aranyfedezetének megteremtése vezérelte. Ma ennek már nincs jelentősége, az arany felkutatását az üzleti szempontok ösztönzik. A külföldi vállalkozók a jelek szerint bizakodóak, hiszen az utóbbi időben egyre többen kérnek kutatási engedélyt.
Kende Jánost, a HunCan ’96 Kft. nevű társaság egyik kanadai tulajdonosát sem csupán a honfiúi érzelmek vonzották újra Magyarországra. Megbízható forrásból származó információkra építve kért – és kapott néhány héten belül – engedélyt a hatóságoktól arra, hogy arany után kutasson Gyöngyösoroszi környékén. Kendét optimizmusán kívül az a történeti tény is hajtja, hogy ezen a vidéken már a múlt században is bányászkodtak, amit egyébként a helybéli földrajzi nevek (Aranyos-bérc, Aranybánya-folyás) is jeleznek. A kanadai vállalkozó négy évre kapott kutatási engedélyt a mintegy 58-60 négyzetkilométer nagyságú terület felderítésére. Magával hozta a québeci természettudományi egyetem geológusát, Robert Thériault-t is. A szakértő nemcsak a táj szépségétől, hanem a beszédes kőzetmintáktól is lelkesülten magyarázza, hogy a föld mélyén igen értékes telérek húzódhatnak. Meggyőződése szerint érdemes pénzt áldozni a terület felkutatására.
Kende nem az egyetlen külföldi érdeklődő. Komoly koncessziós tárgyalások folynak például a brit-ausztrál Rio Tinto Zinc (RTZ) céggel. Kitartónak mutatkozik a szakmában ugyancsak neves angol Samax is, amely Humex néven alapított Magyarországon társaságot. Mindkét vállalkozói csoport a Zemplénben kíván arany után kutatni. Az RTZ a telkibányai, a Humex a füzérradványi lelőhelyet akarja felkutatni. A recski rézbánya tőszomszédságában lévő Lahócán az ausztrál tulajdonú Enargit Kft. már több, reménnyel kecsegtető próbafúrást végzett.
A Magyar Bányászati Hivatalban remélik, hogy az RTZ-vel és a Humexszel az év végéig szerződéskötéssel tudják lezárni a tárgyalásokat, és 1997 elején megkezdődhetnek a kutatások. Füst Antal, a hivatal elnökhelyettese tisztában van vele: e két hely kincseiről rendkívül csekélyek az információk. Azt is tudja azonban, hogy a terület szlovákiai folytatásában már több gazdag lelőhelyet feltártak. Bár sokan – mind mondja, főként a laikusok – kételkednek abban, hogy érdemes Magyarországon arany és más nemesfémérc után kutatni, szerinte az eddigi eredmények igazolják: van mit keresni.
Egyébként az 1993-ban született bányatörvény értelmében bárki kérhet kutatási engedélyt a hivataltól. (A jogszabály módosítására a közelmúltban négy országgyűlési képviselő önálló indítványt nyújtott be. Ebben például a bányatelek jogi fogalmának, illetve a környezetvédelmi hatásvizsgálatok elvégzésének a korábbinál pontosabb értelmezést szorgalmazzák.) Kutatási jogot a vállalkozó akkor szerezhet, ha a különböző szakhatóságok bevonásával a bányakapitányság jóváhagyja a műszaki üzemi tervet. Ebben az engedélyezési eljárásban azonban 18 szakhatóságnak van beleszólási joga – és akkor még a területileg érintett önkormányzatokról nem is beszéltünk. Az engedélyeket a bányakapitányságok adják. Ezekből négy van az országban: Veszprémben, Pécsett, Szolnokon és Miskolcon. Földtani szempontból a szakmai felügyeletet a Magyar Geológiai Szolgálat látja el. Amennyiben a vállalkozó eredményesen befejezi a kutatást, fél éven belül zárójelentést kell készítenie. Ezután újabb fél éve van arra, hogy a bányakapitányságtól bányatelek-megállapítást, majd bányanyitási engedélyt kérjen.
Az államnak már csak azért is érdemes kutatási engedélyeket kiadnia, mert csakis ezek segítségével tudhatja meg, hogy valójában mi van a birtokában. Legutóbb harminc évvel ezelőtt végeztek – szovjet közreműködéssel – légi felméréseket, amelyeket természetesen laboratóriumi vizsgálatok is kiegészítettek. Brezsnyánszky Károly, a Magyar Állami Földtani Intézet igazgatója arra figyelmeztet, hogy e vizsgálatok felett alaposan eljárt az idő, a mai módszerekkel végzett felmérés már “köszönő viszonyban” sincs a korábbi információszerzési lehetőségekkel. A korszerű digitalizált, számítógépes vizsgálati rendszerben alig használhatók a régi eredmények.
Márpedig az információ hatalom. Ehhez a hatalomhoz próbálnak hozzájutni a külföldről idesereglő vállalkozók. Igaz, az információk megszerzésének költségeit is nekik kell fedezniük.
Sajátos magyar helyzet, hogy a hatóságoknak – tudományos megalapozottságú fölmérések híján – számos területen nincs kellő áttekintésük arról, mit is kellene az esetleges bányászat okozta környezetkárosodás során elsősorban megvédeni – véli Tóth Álmos, az Első Magyar Környezetgazdálkodási Szövetség elnöke. Mint mondja, emiatt e környezetállapot-felmérések költségei is gyakran a koncesszorokat terhelik. Úgy tűnik azonban, nekik még így is megéri. Ennek persze az is oka lehet, hogy Nyugat- és Észak-Európában bizonyos ásványkincsekre – nem utolsósorban természetvédelmi szempontok miatt – ma már gyakorlatilag nem adnak kutatási-termelési engedélyeket. Ez pedig azért is elgondolkodtató, mert Magyarország területének mindössze hét százaléka természetvédelmi terület – a megkutatandó érclelőhelyek elsöprő többsége pedig éppen ezeken van.
