Helyenként szenvedélyes vitákat követően kerülhetett sor e héten – lapzártánkkal egy időben – a jegybanktörvény módosítására. A többi pénzügyi törvényhez hasonlóan szintén január elsejétől hatályos változások többek között – az Európai Unió maastrichti elveihez igazodva – megtiltják a Magyar Nemzeti Banknak, hogy a központi költségvetést közvetlenül finanszírozza. Ugyanakkor a jegybank felhatalmazást kap, hogy az állam megbízott ügynökeként devizában felvegyen hiteleket, illetve megszervezze a büdzsé külföldi értékpapír-kibocsátásait.
A január elsejétől életbe lépő változások tovább szűkítik a Magyar Nemzeti Bank (MNB) tevékenységi körét, annak érdekében, hogy az kizárólag jegybanki – azaz a jegybanktörvényben megfogalmazott alapfeladatának megfelelő – funkciókat lásson el. A profiltisztítást célozza a Közép-európai Nemzetközi Bankban (CIB) meglévő jegybanki tulajdoni hányad értékesítése. Bár volt olyan javaslat, hogy határidőt szabjanak az eladásra, ez azonban tárgytalanná vált, mert elkezdődött a CIB-részesedés eladásának előkészítése. Viszont a módosított törvénybe bekerül, hogy a devizakülföldinek minősülő jegybanki érdekeltségek eladásáról szóló döntés közgyűlési hatáskör, tehát a tulajdonos képviseletében eljáró pénzügyminiszter dönt majd az értékesítésről.
A törvény legfontosabb része újraszabályozza az MNB és az államkassza finanszírozási kapcsolatát. Rendeződik például az eddig az MNB-nél elkönyvelt nem kamatozó, úgynevezett nullás államadósság – egyebek mellett lapunk hasábjain (Figyelő, 1996/16., 36., 37., 41., 47., 49., 50. szám) is hevesen vitatott – kezelésének kérdése.
– A rendezés eredményeként a forint árfolyamváltozásából adódó adósságváltozás végre az azt megillető helyen: közvetlenül a költségvetés mérlegében jelenik meg – tájékoztatta a Figyelőt Bodnár Zoltán, az MNB alelnöke. A törvénymódosítás értelmében 1997 januárjától a költségvetésnek a jegybankkal szemben fennálló forinttartozása devizatartozássá alakul át.
A tizenöt neves közgazdász által a Magyar Nemzetben megjelentetett nyílt levélre reagálva az MNB igazgatósága – hasonló formában – közölte: a jegybanknál lévő költségvetési adósság átalakítása lényegében nem növeli a költségvetés összesített (az MNB eredménypozícióját is magában foglaló) hiányát. Az átalakítás következtében azonban megváltozik a költségvetés bevételi és kiadási szerkezete. A központi büdzsé kamatkiadásai valóban megnövekednek, ezt azonban – vélik a Szabadság téren – ellensúlyozza az MNB eredményének javulása, melynek köszönhetően 1997-ben az MNB nyereséges lesz, s azt befizeti a költségvetésbe.
Vita tárgya volt az MNB feltőkésítése is. A módosított törvény szerint ugyanis a jegybank saját tőkéje nem lehet kevesebb, mint a mérleg fordulónapján forgalomban lévő bankjegy- és érmeállomány, valamint a hitelintézeteknek a bankok bankjánál bármely jogcímen elhelyezett forintbetéteinek összegeként meghatározott monetáris bázis 5 százaléka. Mivel ez a saját tőke jelenleg nem áll a jegybank rendelkezésére, ennek egyszeri feltöltése a költségvetésre jelentős többletterhet ró – igaz, nem azonnal, hanem középtávon. Az átmeneti rendelkezés szerint az MNB feltőkésítésének határideje 2000. december 31. Amíg az MNB saját tőkéje nem éri el a megkívánt értéket, a költségvetésnek csak akkor kell fizetnie, ha a tárgyévben megképzett jegybanki eredménytartalék negatív.
Újabb lényeges változásként jövőre teljesen megszűnik a költségvetés közvetlen jegybanki finanszírozása. A még az év végéig hatályos jegybanktörvény szerint – a már említett államadósságon kívül – egy átmeneti időszakot követően, 1995-től az MNB költségvetési hitel- és állampapír-állománya (nem beleszámítva a határidős műveletekben az MNB birtokába jutott állampapírokat) legfeljebb a költségvetés bevételi főösszegének 3 százalékáig növekedhetett.
Miközben az új szabályok nem korlátozzák a jegybank másodlagos piaci műveleteit, egyidejűleg megtiltják az elsődleges állampapír-kibocsátásokból való vásárlásokat. Ezzel a magyar előírások összhangba kerülnek az Európai Unió Maastrichti Szerződésének azon szakaszával, amely nem a költségvetés jegybanki finanszírozását tiltja. – Ennélfogva nem vásárolhat az MNB abból a célból állampapírokat, hogy ezáltal megkerülje a közvetlen finanszírozás korlátját – hangsúlyozza Bodnár Zoltán -, a másodlagos piaci mozgástér alapvetően a monetáris politika céljainak (jelesül a pénzmennyiség szabályozása) teljesítése okán biztosított.
Továbbra sem szűnik meg viszont az a lehetőség, hogy az MNB az államkasszának – átmeneti fizetési nehézségeire, éven belül és legfeljebb 15 napra – likviditási hitelt nyújtson. A törvény a költségvetés jelenlegi helyzetével indokolja az egész évre tervezett költségvetési bevétel legfeljebb 2 százalékában megszabott felső korlát megtartását. – E korlát azonban ma sincs kihasználva – jegyzi meg az alelnök. Egyébként is tervbe vették, hogy ha nem is a közeljövőben, de néhány éven belül a likviditási hitelcsapot is elzárják.
A jövőben a kincstár közvetlenül vehet fel hitelt vagy bocsáthat ki értékpapírt külföldön, még ha ezt – a hatályos devizatörvény szerint – be is kell jelentenie a devizahatóságnak, vagyis az MNB-nek. A módosított jegybanktörvény szerint azonban az említett ügyletekben – a kormányhitelek és a nemzetközi fejlesztési intézmények (mint például az IMF, a Világbank, az EBRD) által nyújtott hitelek kivételével – az MNB az állam megbízottjaként jár el. – A paragrafusok szerint a jegybank és az állam ettől a szabálytól eltérhet, vagyis elvileg egy magáncég (bank vagy bróker) is lehet a megbízott, még ha ennek igazság szerint nem is nagy a valószínűsége – véli Bodnár Zoltán. Nehéz elképzelni ugyanis, hogy az állam parlagon hagyná az MNB-nek a külföldi hitelfelvételeknél, értékpapír-kibocsátásoknál az elmúlt évtizedekben megszerzett rutinját, piaci kapcsolatait s elismertségét.
Szó érte viszont a jegybanknak a törvénymódosítással növelni szándékozott függetlenségét. Ám az MNB igazgatósága szerint a nagyobb önállóság nem szűkíti a mindenkori kormányzat gazdaságpolitikai mozgásterét. “A fiskális és monetáris politikai funkciók elkülönítése tiszta helyzetet teremt, mert számonkérhetővé válik, hogy a jegybank teljesíti-e feladatát” – olvasható többek között a tizenötöknek címzett válaszlevélben. A törvény értelmében egyébként a Magyar Nemzeti Bank továbbra is köteles támogatni a kormány gazdaságpolitikáját.
Arra a felvetésre pedig, hogy “a pénzpolitikát számonkérés nélkül az MNB alakítja”, a jegybanknál azt válaszolják: korántsem működnek felügyelet nélkül. A rendszeresen ülésező felügyelőbizottságban a parlamenti pártok és az állami tulajdonost képviselő pénzügyminiszter megbízottjai betekinthetnek az MNB banküzemi működésének valamennyi részletébe. Emellett az Országgyűlés bármikor beszámoltathatja a jegybankot, amely minden évben beterjeszti a honatyák elé a monetáris politikai irányelveket és éves beszámolóját.
A jegybanki döntéshozatalt egyébként az elfogadott képviselői módosító indítványok közül jóformán csak Hidas Rezsőé (MSZP) befolyásolhatná, amely szerint a Jegybanktanácsban a külső tagok száma azonos lesz a belsőkével. – Valójában azonban az MNB legfőbb monetáris politikai irányító szervének többségben lévő belső tagjai eddig egyszer sem szavazták le a külső tagokat – állítja Bodnár Zoltán. Alkalmasint a Jegybanktanács hatásköre kibővül az árfolyam-politikával, még ha abban nem is lesz változás, hogy “az árfolyamok megállapításának, illetve befolyásolásának rendjét a kormány az MNB-vel egyetértésben állapítja meg”.
Növekszik a jegybank függetlensége azáltal is, hogy az elnöknek januártól immár törvényi felhatalmazása lesz javaslatot tenni a miniszterelnöknek az MNB legfeljebb öt alelnökének kinevezésére. Lényeges változás, hogy az alelnökök megbízatásának ideje az eddigi 3 évvel szemben január elsejétől egységesen 6 év lesz (lásd külön írásunkat), vagyis ugyanannyi, amennyi az elnöké.
