Mit hozhat a közös európai valuta megszületése “a zöldhasú” számára? – teszi fel a kérdést a londoni Economist. A közgazdászok eddig általában kevés figyelmet szenteltek annak, hogy mit jelent az euró a külvilág számára. A választ keresők között két “iskola” különböztethető meg.
Az egyik tábor szerint azután, hogy a sziklaszilárd márkát felváltja a puhább euró, a befektetők átnyergelnek a dollárra, ezért annak értéke nőni fog az új európai valutával szemben.
A másik tábor viszont azt állítja, hogy az eurónak mint a dollár riválisának létrehozása után a jegybankok és a befektetők megszabadulnak dollárkészleteik egy részétől, s ezzel lenyomják az amerikai pénznem árfolyamát. A dollárnak a devizatartalékokon belüli részesedése már ma is csak 64 százalék, szemben a hetvenes évek eleji 80 százalékkal. Elképzelhető a további visszaesés: a dollár súlya még mindig jóval nagyobb, mint az Egyesült Államok világgazdasági szerepe.
Az EMU-nak a dollárra gyakorolt hatása az Economist szerint attól függ majd, hogy az európai (és nem európai) jegybankok hogyan módosítják devizakészleteiket. A lap azonban láthatóan a második változat és így az euró erősödése mellett teszi le a voksot. Az EU-tagok összes devizatartaléka ma meghaladja a 370 milliárd dollárt, ami jóval több, mint Amerikáé vagy Japáné. Ha ehhez hozzáadjuk az aranykészleteket (piaci árfolyamon számolva), az EU tartaléka kétszer akkora mint Japáné, és négyszerese Amerikáénak.
A jegybankok két fő ok miatt tartalékolnak. Az első: hogy áthidalhassák a kereskedelmi és kamatfizetési kötelezettségeik teljesítése során felmerülő átmeneti hiányokat, a második: hogy szükség esetén a tartalék felhasználásával erősíthessék saját valutájuk értékét.
Az EMU beindulása után a tartalékolás mindkét szempontból kevésbé lesz fontos a résztvevők számára. Nem lesz már szükségük ilyen hatalmas “páncélzatra”, hogy megvédjék valutájuknak az európai árfolyam-mechanizmuson belüli pozícióját a spekulatív támadásokkal szemben. Emellett a tagországoknak az import sokkal kisebb hányadáért kell majd külföldi valutában fizetniük, mivel az egymás közötti kereskedelmet euróban bonyolítják le, tehát kisebb devizatartalékra lesz szükség.
Ha egyszer mind a 15 EU-tagország csatlakozik az egységes valutához, akkor jelenlegi külkereskedelmük több mint 60 százaléka minősül majd “belföldinek”. Az EMU azonban automatikusan is csökkenteni fogja a részt vevő államok tartalékait, mivel az a rész, amelyet ma más EU-valutákban tartanak, nem számít majd devizának. A francia jegybankban őrzött német márkát például átváltják euróra; Franciaország tartalékai ezzel csökkennek, de ez nem lesz hatással az árfolyamokra.
A valóságban (a J. P. Morgan amerikai bank közgazdászainak realista feltételezése szerint) 1999. januárban csak nyolc ország (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg és Németország) alakítja meg az EMU-t. A kisebb tagság miatt a “külföldi” import kevésbé fog csökkenni. A bank számításai szerint azonban még így is marad mintegy 70 milliárd dollárnyi többlettartalékuk.
Az euró valószínűleg fontosabb szerepet fog játszani a kereskedelmi fizetésekben, mint alkotóelemeinek jelenlegi összege. Ez azzal magyarázható, hogy a nagy exportőrök valutáit aránytalanul nagy mértékben használják a nemzetközi kereskedelemben. A világkereskedelemnek például majdnem 50 százalékát dollárban számlázzák, ami jóval meghaladja Amerika 13 százalékos exportrészesedését. A J. P. Morgan bankház számításai szerint az EMU létrejötte után a világkereskedelem 17 százaléka a nyolc európai országból származik majd. Ha – amint azt a bank feltételezi – az export és a fizetés aránya ugyanolyan lesz, mint az euróé és a márkáé, akkor a nemzetközi export 15 százalékát fogják euróban számlázni a jelenlegi 16 százalék helyett.
Az euró iránti erősödő kereslet három forrását – az európai jegybankok dollártartalék-feleslegét, a nem európai jegybankok diverzifikációját és a kereskedelmi számlázást – összeadva a J. P. Morgan úgy becsüli, hogy az új európai valuta iránti kereslet a következő évtizedben 600 milliárd dollárral emelkedhet, és ezáltal a dollár iránti kereslet ugyanennyivel csökkenhet.
