Az elmúlt időszak nagy nyertese a nemzetközi devizapiacokon az amúgy hektikus árfolyamváltozásairól híres angol font volt. A brit kormány által előszeretettel hangoztatott antieurós vélemények ráadásul arra engednek következtetni, hogy a határidős és azonnali devizaüzletekben utazó befektetőknek még a közös európai valuta bevezetése után is évekig alkalmuk lesz fontra spekulálni.
Akik az elmúlt három hónapban a font erősödésére fogadtak a devizapiacokon, valószínűleg maguk is meglepődtek, hogy mennyire bejött a számításuk. Szeptember közepe óta ugyanis a brit valuta rég nem látott szárnyalásba kezdett: több mint hat százalékot erősödött a dollárhoz képest. Három hónappal ezelőtt 1 fontért még csak 1 dollárt és 55 centet adtak a piacokon, a hét elején ennél már mintegy 10 centtel többet ért az angol fizetőeszköz. Két héttel ezelőtt 1 dollár 69 centen tetőzött a kurzus, innen azonban – az angol exportőrök versenyképessége miatt aggódó jegybanki nyilatkozatok után – két nap alatt hirtelen 8 centet esett az árfolyam. A kisebbfajta pánik után azonban folytatódott a lassú emelkedés, egészen 1 dollár 65 centig. A jövőt illetően megoszlanak a vélemények: a szakértők többsége erősödésre, kisebb része gyengülésre számít. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a korrekciós fázisnak vége, és valamerre elindul az árfolyam.
A font-dollár kurzus töretlen emelkedését az elemzők több fundamentális tényezővel magyarázzák. Nagyjából szeptember folyamán kezdett világossá válni, hogy az angol gazdaság a korábban hittnél sokkal jobb egészségnek örvend, a GDP 2,5 százalékosra becsült növekedési ütemét a statisztikusok felfelé módosították, a pénzpiacon pedig felerősödtek a kamatemelési várakozások. Nem is alaptalanul, mivel annak ellenére, hogy a lejárattól függően 6,5-7 százalék körül ingadozó font-kamatlábak világviszonylatban meglehetősen magasnak számítanak, a pénzügyi kormányzat október végén háromnegyed százalékkal megemelte az irányadó kamatlábat. Hozzá kell tenni: a piacok ennél drasztikusabb lépést vártak, amire a sokak szerint a választási vereség rémképével küszködő konzervatív kormány csupán politikai okokból nem szánta rá magát. (A gazdaság látványos növekedését még jobban lefékező lépés nem növelte volna a toryk népszerűségét.) Így viszont a font erősödésében vezérszerepet játszó kamatemelési várakozások máig megmaradtak; az elemzők ugyanis úgy vélik, a gazdaság túlfűtöttségén csak egy újabb, még a jövő év májusi választásokig esedékes kamatemelés csillapíthatna.
A fontot erősítő fundamentális tényezők közé sorolják a szakértők a közös európai pénzt, az eurót övező bizonytalanságot is. Mivel a német márka nagy valószínűséggel tagja lesz a monetáris uniónak, a font viszont még jó ideig nem, a tartalékaikat eddig német márkában fialtató kormányok, az euróban nem bízva, új valuta után néznek. Közülük jó páran a magas kamata miatt amúgy is vonzó font felé fordultak, és vásárlásaikkal a brit valuta árfolyamát erősítették.
A font szárnyalásának egyébként érdekes mellékszínpada a Budapesti Árutőzsde (BÁT) határidős devizapiaca. A brit valutát még február közepén vezették be a BÁT-ra, néhány hónapig azonban a font, üzletkötések híján, nem sok vizet zavart a parketten. Csak tavasszal, a kergemarhakór körüli botrány kitörése után jöttek létre az első kötések az angol fizetőeszközre: ekkor “mozdultak be” először a hazai spekulánsok a font gyengülésére játszva. Hamar kiderült azonban, hogy az eladói pozíciókat kiépítők rossz lóra tettek, hiszen a font kis idő múltán erősödni kezdett. A szeptemberi árfolyamrobbanás után azonban a magánbefektetők idejében kapcsoltak, és jó érzékkel átálltak a vételi oldalra. Ezután eladói pozíciót jóformán csak az árfolyamkockázatukat az azonnali devizapiacon lefedező bankok vállaltak. A szerencsés vevők egyébként szeptember óta több száz százalékos profitot zsebelhettek be, a közelebbi lejáratú határidők elszámolóára ugyanis mintegy 7-8, a távolabbiaké pedig 13-15 forintot emelkedett, ami a kockázatokat megsokszorozó határidős piacokon igen jelentős elmozdulásnak számít. Ekkora árfolyammozgással pedig a pozíciók nyitásához szükséges alapletétet a befektetők rossz esetben megtriplázták, de olyan is akadt, aki megötszörözte.
A font BÁT-os szerepe egyébként nemcsak az említett okok miatt növekedett. A befektetők egyre gyakrabban használják a brit valutát két deviza kamatkülönbözetének kiaknázására irányuló üzletekben is. Ekkor a befektető gyakorlatilag ugyanolyan forintértékben, ugyanarra a határidőre vásárol egy magas kamatozású, és elad egy alacsony kamatozású devizát. Magas kamatozású devizaként manapság két okból is előszeretettel választják a fontot. Egyrészt jó esély van a további erősödésére, ami a befektető profitját növelné. Másrészt a fontkamat és a forintleértékelés összege nagyjából megegyezik az aktuális forintkamat értékével, így a befektetőt kamatoldalon nem éri veszteség.
A font dollárral szembeni erősödése már csak azért is figyelemre méltó, mert az elmúlt időszakban a dollár is újabb és újabb ellenállási pontokat tört át a fő európai ellenfélnek tartott német márkával szemben. Az amerikai elnökválasztás lezárultával a piac egyértelműen a “zöldhasú” gyengélkedésére számított. A várakozások többé-kevésbé be is igazolódtak, hiszen a dollár-márka keresztárfolyam látványos zuhanás után tesztelte az 1,49-es értéket. Ezután azonban az elmaradt német kamatcsökkentés és az amerikai gazdaságról érkező jó hírek hatására a dollár újra szárnyalni kezdett. A csúcson 1 márka 57 pfenniget is adtak a devizakereskedők 1 dollárért, majd következett egy 4 pfenniges korrekció lefelé, e hét elején pedig éppen 1,55 körüli keresztárfolyamon születtek az üzletek.
Az elmúlt hetekben a devizapiacokon lezajlott hektikus árfolyamváltozások egyébként azt mutatják, egyértelmű trendek hiányában a szereplők meglehetősen idegesen reagálnak minden egyes hírre és nyilatkozatra. A múlt héten például az amerikai jegybank elnöke sokkolta az amerikai részvények túlértékeltségére utalva a pénz- és tőkepiacokat. Az eredmény: több százalékponttal zuhantak a világ tőzsdeindexei, a dollár-márka keresztárfolyam pedig egyetlen nap alatt 400 bázispontot esett.
