A törvényben előírt határidőhöz képest több hónapos késéssel részvénytársasággá alakult a Magyar Televízió. A cég üzleti várakozásai borúlátóak. A médiaszektor finanszírozása és a felhalmozott adósság kérdése továbbra is megoldatlan.
Arészvénytársaság megalakult, az augusztusban megválasztott elnök, Peták István megkötötte a szerződését a kuratóriummal, és bemutatta két alelnökét: a gazdasági, pénzügyi és gyártási feladatokért felelős Horváth Lórántot, valamint a műsorpolitikát felügyelő Sárközy Erikát. Ezután, ahogyan az a “nagykönyvben” meg van írva, hivatalosan is átvette a társaság mintegy 20 milliárd forintot kitevő vagyonát. Mindezt úgy, hogy közben tudta: valóságos csődtömeget vesz a nyakába.
Az elnök még a beiktatása előtti napokban is arról beszélt, hogy legszívesebben tiszta lappal kezdene. Egy szakmai fórumon azt hangoztatta, hogy a tévét az átalakulás előtt szanálni kellett volna, de mivel ez nem történt meg, a munkát most kell elvégezni. Szerinte csakis így jöhet létre egy teljesen új alapokon és a médiatörvény előírásainak megfelelően működő intézmény.
Az adósságok ismeretében érthető az elnök vágyakozása az újrakezdés után. Az idén több mint 25 milliárd forintból gazdálkodó MTV-nek ugyanis jelentős tartozásai vannak. Az Antenna Hungáriával szemben már 700 millió forintra rúg a sugárzási díjhátralék, az adóhatóság pedig – a kamatokkal és a bírsággal együtt – 1,4 milliárd forintot követel a cégen. Emellett az ÁPV Rt. másfél milliárd forintot hajthatna be az MTV Rt.-n: a jogelőd ÁV Rt. ugyanis még 1994-ben, a műsorszóró remélt, de elmaradt privatizációjának terhére kiegyenlítette az akkori kifizetetlen sugárzásidíj-számlákat.
A tiszta laphoz, tehát ezeknek a felhalmozott adósságoknak az eltörléséhez persze elképzelhető lenne valamilyen mértékű állami szerepvállalás, de a jelenlegi körülmények között éppen ez az állami segítség tűnik a legreménytelenebbnek.
A Pénzügyminisztérium (PM) eredeti elképzelései például mindent szívesebben vállaltak volna, mint a pénzkiadást. A tárca a költségvetés mentesítése érdekében egyenesen a médiatörvény módosítását szerette volna elérni. Ez a jogszabály ugyanis kimondja, hogy a költségvetésnek jövőre át kell vállalnia a sugárzási díjak költségeit. A PM javaslata szerint ez a rendelkezés csak két év múlva lépett volna életbe, cserébe viszont emelkedhettek volna az előfizetési díjak, és a reklámkorlátozások is fél évvel később léptek volna életbe. Az intézmény adósságait ingatlanjainak elvonásával oldották volna meg.
A széles körű szakmai és politikai tiltakozás hatására a PM elképzeléseit a kormány végül is elvetette, de a jövő évi költségvetés tervezetében sem sokkal barátságosabb megoldást vázolt fel. Eszerint az állam – a törvénynek megfelelően – mégiscsak átvállalná a jövő évi sugárzási díjat, de ennek összegéből rögtön le is vonná a tartozásokat. A számítások szerint az MTV így a végén mindössze 783 millió forinthoz jutna, ami becslések alapján csupán a negyede a valós költségeknek. Nem csoda hát, ha a hírek szerint az MTV kuratóriuma elutasítja ezt a változatot, és mégis inkább a törvénymódosítás, tehát például a reklámkorlátozások későbbi bevezetése mellett van.
A médiaszektor finanszírozása és a felhalmozott adósság kérdése tehát továbbra is megoldatlan. Az Országos Rádió és Televízió Testület vezetői állítólag lázasan dolgoznak egy olyan megoldáson, amely mindkét félnek megfelelne: a költségvetésnek nem kellene beszállnia a boltba, viszont tűrnie kellene, hogy a közhasznú társaságként működő Műsorszolgáltatási Alap állami garanciavállalás mellett amolyan “békekölcsön-kötvényt” bocsásson ki, s a kereskedelmi bankoktól így begyűjtött pénzzel mintegy a hajánál fogva rántanák ki a médiarendszert a válságból. Ez egyelőre csak terv, annyi azonban aligha kétséges: a rendezéshez előbb-utóbb valamilyen állami akrobatamutatványra is szükség lesz.
