A kormányzótanács novemberi ülése után akár ötven százalékkal is emelkedhet az Európai Beruházási Bank (EIB) által a közép- és kelet-európai országoknak három évre nyújtott, jelenleg egymilliárd ecu-s hitelkeret. A kihelyezések arányát tekintve a régió súlya máris nő, a tavalyi 4,9 százalékkal szemben az idei részesedés eléri a 6,5 százalékot. Szakértők szerint ez az arány jövőre tovább javul.
A közép- és kelet-európai régióból az év eddigi részében csupán két ország érdemesült az Európai Beruházási Bank hitelére. Litvánia 10 millió ecu (1 ecu közel 1,25 dollár) erejéig, a másik szerencsés kiválasztott pedig Magyarország, itt is az M3-as autópálya Gyöngyös és Füzesabony közötti szakaszának építése, amelyre a bank 95 millió ecu-t hagyott jóvá. Mindezt abból a több mint 8 milliárdból, amit az év első felében összesen szétosztott.
Az Európai Unió (EU) házibankja az összeg 95 százalékát EU-beli beruházásoknak juttatta, a legnagyobb szeletet ezen belül is a közlekedés kapta. Az Unión kívüli térségek – az afrikai-karibi-csendes-óceáni (ACP); a földközi-tengeri; a kelet-közép-európai; az ázsiai-latin-amerikai; valamint a dél-afrikai régió – 1996-ban eddig mintegy 400 millió ecu-t kaptak.
Európa keleti fertályán az EIB egy tizenegy tagú csoporttal (Albánia, Bulgária, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia) áll szóba. A hitelek legfőbb célpontja az eddigiek szerint Lengyelország volt – a térségnek szánt összesen 3,92 milliárd ecu értékű kölcsönöknek eddig több mint egynegyede itt kötött ki. A második, 832 millió ecu-vel, Magyarország. A többiek jócskán lemaradva követik e két államot, aminek részben az a magyarázata, hogy ezeknél mintegy két évvel később tűntek fel az EIB látószögében. A lengyel-magyar páros támogatásáról ugyanis a bank kormányzótanácsa már 1989 novemberében határozott: azóta szokásossá vált módján, három évre előre, összesen egymilliárd ecu értékben. Ebből megközelítőleg 60-40 százalékban részesültek, Magyarország 397 milliót kapott az első három évben.
A pénzintézet 1991-ben vonta be a régió újabb országait tevékenységi körébe: Bulgáriának, Csehországnak, Romániának és Szlovákiának ugyancsak három évre 700 milliót szánt. Csehország viszont jól hajrázott, és e hónapig 737 millió ecu hitelt, illetve ennyire szóló ígéretet gyűjtött be. A sorban következő Románia már csak fele ekkora kölcsönről számolhat be, de a legtöbben egyelőre nagyságrenddel kisebb összegeket kaptak.
Mindennek alapját egyébként jórészt egy 1994-ben megkötött megállapodás adja, amely szerint az elkövetkező három évben a térség országai egy 3 milliárd ecu-s hitelkereten belül pályázhatnak. Ennek előzménye az EU miniszteri tanácsának az a kérése, hogy a banknak valóban segítenie kellene a gazdasági átmenetet, valamint a nyugat-európai integrációt e térségben. A keretmegállapodás, amit az EIB kormányzótanácsa 1994 májusában hagyott jóvá, Magyarországon először országgyűlési határozattá, majd idén februárban – még éppen a kifutása előtt – törvénnyé nemesült. (E szerződés hatályán kívül a 11 régióbeli állam közül csak Szlovénia áll, amelyet külön pénzügyi megállapodás köt az EIB-hez. A déli állam a többiek keretétől függetlenül 150 millió ecu-s határig juthat kölcsönhöz az EIB-től, és ebből 120-at már be is kasszírozott.)
A finanszírozás harmadik évének vége felé járva az összegből – szeptember eleji adatok szerint – még néhány százmillió ecu szabadon áll. Ám a következő, az ezredfordulóig terjedő időszak keretét még ez évben fontolóra veszik az EIB-nél. Többek között ez lesz a témája a jórészt a tulajdonos országok pénzügyminisztereiből álló kormányzótanács novemberi ülésének, ahol várhatóan az eddiginél nagyobb összegről döntenek majd. Legalábbis így nyilatkozott nemrégiben Wolfgang Roth, a bank alelnöke, aki szerint a közép-kelet-európai limit akár ötven százalékkal is emelkedhet. Ez évi másfél milliárd ecu-t jelentene a térségnek. A kihelyezett hitelek arányát tekintve a régió súlya máris egyre nő: míg az összes kölcsönből tavaly 4,9 százalékot kapott, idei részesedése eléri a 6,5 százalékot. Ez az arány jövőre, ha másért nem is, a nyugat-európai beruházási kedv némi apadása miatt mindenképpen tovább billen Kelet-Európa javára.
Mindezt az Unió illetékesei már úgymond alátámasztották azzal, hogy a madridi csúcsértekezleten kijelentették: a házibank – mely egyidős az Európa nyugati felén kialakult formációval, és keresztlevele ugyanaz a Római Szerződés, mint az Európai Gazdasági Közösségé – eddigi tevékenysége folytatásával nagyban hozzájárulhat a csatlakozni vágyó országokban az egységes belső piacra való felkészüléshez. Ez pedig az alapokmányában mindenekelőtt az integráció mellett elkötelezett bank esetében kilenc, az unióba való belépési szándékát már hivatalosan is bejelentett “ügyféllel” a tarsolyában, kelet-európai hitelezési szokásainak megerősödését vetíti előre.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az EIB az EU-n belül autonóm intézmény, amely pénzügyileg is független, az unió költségvetéséhez úgymond nincs köze, az számára forrást nem jelent. A bank 62 milliárd ecu-s alaptőkéjét mindazonáltal a 15 tagország adta össze, méretük arányában. Az EIB a tőkepiacokról szerez forrást, olyannyira, hogy a világ egyik legnagyobb nemzetközi hitelfelvevője. Az elmúlt évben például e csatornán keresztül több mint 12 milliárd ecu-höz jutott. Kihelyezéseinél szigorú alapelve, hogy hitelt legfeljebb a költségek ötven százalékáig nyújt.
Magyarországon az MVM volt az első társaság, amely EIB-hitelhez jutott: hálózatfejlesztés címén a villamosipari társaság 1990-ben a magyar állam garanciavállalása mellett 15 millió ecu kölcsönt vett fel. Így történt ez még ugyanebben az évben a Matávval is – hasonló futamidő és türelmi idő (másfél, illetve fél évtized) mellett -, csak éppen e cég esetében 80 millió ecu-t folyósított a pénzintézet. Az első távközlési programot egy második követte, mégpedig két részletben: 1994-ben, majd 1995 novemberében, összesen 150 millió ecu értékben. Ezzel a Matáv az EIB legnagyobb magyarországi hitelfelvevője, kölcsönei meghaladják az összesen ide megítélt hitelek egynegyedét. Az 1990-es hitel egyébként az MVM-nél is egy hosszabb kapcsolat kezdetét jelentette: egy évvel később ugyanis a kelenföldi gázturbina-program nyerte el a bank tetszését és 35 millió ecu-s hitelét, amit aztán 1993-ban még egy, 20 millió ecu-s tétel követett.
Az EIB – a konkrét beruházások részbeni finanszírozása mellett – rögtön az első évben előrukkolt másik kedvenc eszközével, a bank terminológiájában globális kölcsönként szereplő hitelkerettel. Ez főként a kis- és középméretű beruházások megsegítését szolgálja, az illető ország bankjain keresztül. Ilyen szerep elsőként az Inter-Európa Banknak jutott, mely pénzintézet akkor a jegybank által nyújtott garancia mellett 25 millió ecu sorsáról döntött. Alig egy év múlva máris újabb, 80 millió ecu-s hitelkeret nyílt meg, immáron hét bank bábáskodása mellett, 1995-ben pedig további 150 millió ecu-s hitel érkezett az országba. Ebből hat bank: a Creditanstalt, az ING Bank, az Inter-Európa Bank, a Kereskedelmi és Hitelbank, az OTP és a Unicbank folyósít 20 ezer – 12,5 millió ecu közötti összegeket ipari, idegenforgalmi szolgáltatások és infrastrukturális beruházások finanszírozásához.
Időközben pedig sorjázni kezdtek a nagyobb infrastrukturális programok is, mint az útfejlesztést szolgáló hitelek. Ezek részben a kontinenst keresztül-kasul behálózó transzeurópai hálózatok fejlesztését szolgálják, Magyarországon eddig 122 millió ecu értékben. Az EIB-t a jövőben is a közlekedési fejlesztések foglalkoztatják, kiváltképp a délre menő vasút megépítése, s hosszú ideje pedzegeti a budapesti metróépítés lehetőségét is.
