Rövidesen újabb kisbankok eladását hirdeti meg az ÁPV Rt.: várhatóan egy hónapon belül megjelenik a Corvinbank értékesítésére kiírandó nyílt tender, a Takarékbanknál pedig a szeptember 30-án esedékes rendkívüli közgyűlésen döntenek a privatizációs stratégiáról. Egyelőre csupán a Mezőbank értékesítése húzódik, ám a vagyonkezelő azzal számol, hogy a jövő év elejéig ez a pénzintézet is elkelhet.
Noha egyelőre még az “udvarlási szakasznál” tartanak a három pénzintézet iránt érdeklődő kérők, annyit tudni lehet róluk: a várakozásokkal ellentétben szép számmal vannak közöttük külföldi befektetők. Leginkább a Takarékbankot tekintik vonzó “menyasszonynak”, talán nem véletlenül, hiszen a pénzintézet a mögötte álló takarékszövetkezeti hálózattal erős pozíciókat birtokol – különösen vidéken – a lakosságnak nyújtott pénzügyi szolgáltatások területén. Információnk szerint az esélyesnek számító vevők közül a Bank Austria Girocredit és a német Deutsche Genossenschaftsbank (DG Bank) szakértői veszik tüzetesebben nagyító alá a pénzintézetet.
Az értékesítéshez azonban a jelenlegi tulajdonosoknak a közöttük lévő nézeteltéréseket is el kell simítaniuk. Mint arról korábban lapunk is beszámolt (Figyelő 1996/24. szám), a jelenleg 33 százalékos tulajdoni hányaddal rendelkező takarékszövetkezetek a pénzintézet májusi éves rendes közgyűlésén bejelentették igényüket a bank részvényeinek 51 százalékára, mondván: csak így látják biztosítottnak, hogy a bank megőrzi a jelenlegi csúcsbanki arculatát. Akkoriban az állami tulajdonost képviselő Pénzügyminisztérium is egyetértett ezzel, ám nagy kérdés, hogy a tőkében nem éppen dúskáló szövetkezeti integráció képes-e többségi tulajdon eléréséhez szükséges tőkeemelésre. Kiss Endre, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetség (OTSZ) elnöke is elismeri, hogy a szövetkezeti szektor csak korlátozott szerepvállalásra képes, ám álláspontja szerint ennek ellenére nem lehet kihagyni a 200 milliárd forintos mérlegfőösszegű integrációt a privatizáció előkészítéséből és lebonyolításából. Az általuk korábban előnyben részesített elképzelés szerint a szövetkezetek kárpótlási jegy ellenében még a privatizációs folyamat megindítása előtt az állam tulajdonában álló részvényekből vásárolnának a többségi tulajdon eléréséhez szükséges csomagot, majd a külföldi befektetőkkel közösen vezényelnék le a tőkeemeléses privatizációt. Ennek keretében egy szakmai befektető szerezne (ez lehet a GiroCredit, a DG Bank vagy más, tőkeerős szövetkezeti bank) 25 százalékos tulajdonrészt a Takarékbankban, a fennmaradó részvénycsomagot pedig olyan – általa neutrálisnak nevezett – befektetők szereznék meg, mint például a Hungária Biztosító vagy a társadalombiztosítási önkormányzatok.
Ettől annyiban tér el a bank menedzsmentje által tavasszal készített, és a főtulajdonos ÁPV Rt. által is támogatott értékesítési koncepció, hogy abban a tőkeemelés és a privatizáció szervesen összekapcsolódik. Így sem kizárt persze, hogy a szövetkezeti integráció többségi tulajdonba kerüljön, ám ennek feltételei vannak. Információink szerint a külföldi befektetők például csak abban az esetben fogadják el a kisebbségi pakettet, ha például rendelkezhetnek a menedzsmentjogokkal, azaz ők nevezhetik ki a pénzintézet vezető tisztségviselőit. Mint azt Ábel István, az ÁPV Rt. ügyvezető igazgatója lapunknak elmondta, a privatizációs stratégia kialakításakor szeretnének konszenzusra jutni az érdekeltekkel. Azt ugyan elfogadható igénynek tartja, hogy a szövetkezetek többségi tulajdonba kerüljenek, ám a vagyonkezelő mindenképpen valós értékén (névérték felett) szeretne a birtokában lévő Takarékbank-részvényektől “megszabadulni”.
Az OTSZ – mint Kiss Endre kifejtette – hajlik a megegyezésre, ám három feltételük mindenképpen van. Az első, hogy a szakmai befektető kiválasztásánál vegyék figyelembe a szövetkezeti szektor sajátos szempontjait is, és ne csorbuljon az 1993-ban a kormány által megfogalmazott “vidék bankja” koncepció. A szeptember elején az állami szervezetek elé terjesztett javaslatukban ugyanakkor már elfogadták az egylépcsős privatizációt, ám azt két mozzanatra bontanák. Az elsőben a szövetkezetek a kiválasztott szakmai befektetőkkel közösen emelnék a pénzintézet alaptőkéjét kétmilliárd forintra, majd ezt követően ők javasolnák a kisebbségi tulajdonban lévő külföldi befektetőnek a további két-három milliárd forintos tőkeemelést. Harmadik feltétel a menedzsmentjogok kérdése. Az OTSZ ugyanis csak abban az esetben hajlandó a személyi kérdésekben kompromisszumra, ha helyet kapnak a Takarékbank igazgatóságában. Az ÁPV Rt. a szeptember 30-i közgyűlésre mindenesetre határozott személyi és az alapszabály módosítására vonatkozó elképzelésekkel érkezik (értesüléseink szerint a bank elnökének javasolják majd Lascsik Attilát, az ÁPV Rt. korábbi igazgatóját, ugyanakkor változásokat terveznek a felügyelőbizottság élén is), ám ezt a szövetkezetek egyelőre nem fogadják kitörő örömmel. Egyharmados minősített többségük birtokában pedig ennek hangot is adhatnak a közgyűlésen.
A koncepcionális vitáknál jóval előrébb tart a Corvinbank privatizációja. Információink szerint a napokban elkészült a pénzintézet privatizációs terve, amelyet hamarosan tárgyal az ÁPV Rt. igazgatótanácsa is. Ábel István szerint valószínűleg egy hónapon belül nyílt, egyfordulós pályázat keretében meghirdetik a bank részvényeit. A Corvinbank iránt egyébként meglehetősen komoly érdeklődés nyilvánul meg: a hírek szerint egy hazai mellett számos külföldi befektető jelezte vételi szándékát.
Ennek ellenére túlzás lenne azt gondolni, hogy a pénzintézet felett kiderült az égbolt. A Corvinbanknál az elmúlt évben példátlan mértékű forráskivonás ment végbe, mivel az egyik fő tevékenysége, az elkülönített állami pénzalapok kezelése az államkincstár felállítása miatt “befuccsolt”. Emiatt közel 4 milliárd forintnyi forrás áramlott ki fél év alatt a bankból. Az már a menedzsment talpraesettségét bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére a bank a 3,2 milliárd forintos alaptőkéjét megőrizte, és nem volt külső segítségre szüksége az elvonások teljesítéséhez. Idén azonban újabb csapások fenyegetik a kisbank létét: a napokban parlament elé kerülő hitelintézeti törvény jövőre kizárólag a Magyar Fejlesztési Bank hatáskörébe utalja az állami fejlesztési pénzek elosztását, és ezzel a bank ismét újabb meghatározó üzletágtól eshet el.
Hogy a kedvezőtlen kilátások ellenére mégis érdeklődnek a bank iránt, azt elsősorban a kedvező mutatóinak köszönheti. A Corvinbank 3,2 milliárd forintos jegyzett, és 3,5 milliárd forintos saját tőkével rendelkezik, ugyanakkor tőkemegfelelési mutatója a eléri a 38 százalékot. Mindez azt mutatja, hogy ezen a bázison – egy esetleges profilváltással – könnyen létre lehet hozni egy működőképes kereskedelmi bankot. Az ÁPV Rt. mindenesetre úgy foglalt állást, hogy a profilváltás irányainak meghatározása már az új tulajdonos feladata lesz, amelyet a pályázat elbírálásakor is figyelembe vesznek. Kérdés, hogy a reménybeli vevők képesek lesznek-e jövedelmező üzleteket is hozni a banknak, hiszen értesüléseink szerint a bankra pályázó befektetők között igazán nagy világcég nem található. A hírek szerint ugyanakkor a privatizáció befulladása esetén ugrásra készen áll a Magyar Befektetési és Fejlesztési Bank (MBFB) is, amely szívesen beolvasztaná a Corvinbank működő üzletágait most szerveződő fejlesztési bankjába. Bár az MBFB vezetősége nemrégiben cáfolta, hogy maguk is a pályázók között lennének, ám – egyfajta hídbankként – a hivatalos cáfolat ellenére könnyen ott lehetnek a befutó helyen. Ábel István ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott: elsődleges cél a privatizáció, minden más megoldás csak a tárgyalások elakadása esetén jöhet szóba.
A legtöbb fejtörést változatlanul a “hányatott sorsú” Mezőbank okozza az állam számára. Bár nemrégiben napvilágra került, hogy több hazai és külföldi bank (köztük például az osztrák Raiffeisen Bank, a Postabank, az OTP Bank, illetve az ABN-Amro) érdeklődik a pénzintézet iránt, egyelőre még mindig nincs elfogadott privatizációs stratégia. Jóllehet, a pénzintézet vezetősége – a többi konszolidált bankhoz hasonlóan – már tavasszal elkészítette saját tervét a magánosításra (Figyelő, 1996/13. szám), egyelőre az erre vonatkozó kormánydöntés még várat magára. Ennek oka lehet, hogy előbb a kormány elé kerül az az állami garanciavállalás is, amelyet a pénzintézet work-out cége (Rizikó Kft.) által kibocsátott kötvényre adtak. Bár az ügy részleteit meglehetős homály fedi, annyit tudni lehet: ez a döntés nagyban befolyásolja a pénzintézet privatizációs stratégiáját is. A Mezőbanknál erről nem tudnak. Mint elmondták, a több mint 1300 tételből álló követeléscsomag átadása rendben lezajlott, s a napokban hirdeti meg zártkörű pályázat keretében eladásra a Rizikó az első követeléseket.
A privatizációval kapcsolatban egyelőre többféle alternatíva is “közkézen” forog. Az egyik szerint a bankot nem pályázat keretében értékesítik, miután az egyik hazai lakossági pénzintézet már írásos szándéknyilatkozatot is eljuttatott a Pénzügyminisztériumhoz. Más elképzelések szerint a Mezőbankot – hasonlóan a többi eladásra váró pénzintézethez – pályázaton hirdetik meg. Az értékesítés időpontjáról is megoszlanak a vélemények. A bank vezetősége például azt szeretné, ha a privatizációra a bank közgyűlés által elfogadott mérlegének ismeretében kerülne sor, a jövő év közepén. Más elképzelések – így például az ÁPV Rt.-é – szerint viszont akár már a jövő év elején eladható állapotba kerülhet. Mindez azonban – hangsúlyozza Ábel István -a kormány döntésének függvénye, amelynek előbb formálisan is ki kell mondania a privatizációt.
