Egyelőre döntetlenre áll a két magyarországi tőzsde versenyfutása az augusztus óta közzétett bankközi referencia-kamatláb, a Bubor alapján kialakított határidős tőzsdei kontraktusért. Csütörtöktől mind az áru-, mind az értéktőzsdén jegyzik a határidős Bubort.
Alig néhány nappal azután, hogy a Magyar Forex Klub – immáron a Magyar Forex Társaság – éves közgyűlése elégedetten nyugtázta eddigi legfontosabb kezdeményezésének, a Budapesti Bankközi Forint Hitelkamatlábnak másfél hónappal ezelőtti megszületését, a két magyarországi határidős piacon is megjelennek a Bubor-kontraktusok. A Budapesti Árutőzsde (BÁT) és a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) egyeztetése nyomán mindkét börzén e hét csütörtökjétől lehet üzletet kötni az egy, illetve a három hónapos hitelfutamidőre szóló bankközi referenciakamat jövőbeli értékeire. A bevezetés időpontja mellett a BÁT és a BÉT Bubor-kontraktusainak felépítése is megegyező – nem véletlenül.
Az eredeti elképzelés úgy szólt, hogy a határidős Bubor-piacot “felosztják” a két tőzsde között, ebben azonban végül nem sikerült megállapodni. Így egyelőre mindkét tőzsdén mindkét Bubor-futamidőre lehet majd üzletet kötni, hosszabb távon viszont elképzelhető a két piac egyesítése. Ennek formájáról, technikai lehetőségeiről ma még vajmi keveset tudni, s a részletek kidolgozásával legalábbis az új értékpapírtörvény megszületéséig várni kell. A két hazai határidős tőzsde egymás közti viszonyát persze alapvetően a rivalizálás jellemzi, amiben nincs is semmi kivetnivaló.
Az eddigi “versenytermékek”, a deviza-kontraktusok piacain a korábban indult BÁT-nak jóval nagyobb likviditást sikerült felvonultatnia. Kérdés, hogy a hetente akár több tízmilliárd forint értékű árutőzsdei devizaforgalmat indukáló “BÁT-os” kereskedelmi bankok mennyire – és hol – veszik majd ki a részüket a Bubor határidős forgalmából. Az árutőzsde devizapiacát vezető öt market maker cég mögött álló bankok közül négynek: az OTP-nek, az MKB-nek, a K&H-nak és az Inter-Európának van BÉT-tag brókercége, így üzleteiket a konkurens tőzsdén is lebonyolíthatják.
Hogy választásuk melyik tőzsdére esik, azt nem befolyásolják majd az egyes piacokon megfizetendő kereskedési költségek, ugyanis sem a BÁT, sem a BÉT nem számít fel tőzsdedíjat a Bubor-kontraktus után. Némiképp eltér egymástól a két tőzsde kereskedési szisztémája: az értéktőzsdén az eddigi szokásoknak megfelelően árjegyző biztosítja majd a minimális likviditást a Bubor piacán, a BÁT-on viszont egyelőre csak tervezik, hogy lesz market makere e terméknek.
Az igazi kérdés persze az, hogy a kereskedelmi bankok ügyfelei, mindenekelőtt a hitelt felvevő vállalatok mekkora érdeklődést tanúsítanak majd a Bubor iránt. A kontraktus számukra a kölcsönök kamatkockázatának kiküszöbölését ígéri, az ígéret valóra válásához azonban komoly szakismeretre és elszámolási gyakorlatra van szükség. Egyelőre a bankok többsége sem igen dicsekedhet a Bubor-üzletek elszámolásához, a folyamatosan változó értékű nyitott pozíciók árazásához nélkülözhetetlen szoftverekkel. Ennek ellenére sokan jósolnak szép (közel)jövőt az új határidős tőzsdei terméknek, mivel a hitelfelvevő cégek számára a ma elérhető pénzügyi instrumentumok nem nyújtanak elegendő lehetőséget kamatkockázataik csökkentésére. Az értéktőzsdei diszkontkincstárjegy-kontraktus nem a mindenkori pénzpiaci hitelkamatokon nyugszik, mint ahogyan nem a banki hitelkamatok jelentik az árutőzsdén decemberben megszűnő Kamat 90′ kontraktus alapját sem. A nehezen áttekinthető bankközi forward-piac a kisebb cégek számára elérhetetlen, és a tőzsdék várhatóan nagyobb likviditása a parkettre tereli majd az üzletelni vágyókat.
