Magyarország külső adósságállománya az elmúlt évtizedekben – egy-két év átmeneti csökkenésétől eltekintve – folyamatosan növekedett.
Az adósságállomány dollárban kifejezett alakulását a folyó fizetési mérleg egyenlege, a működőtőke beáramlása, valamint a dollár többi valutához viszonyított árfolyam-alakulását tükröző árfolyam-különbözetek befolyásolják. Az ország külső adósságállományát évtizedekig szinte teljes egészében az MNB kezelte és számolta el mérlegében. Nettó adósságállománya például 1990 végén meghaladta a gazdaságét. Ezután viszont fokozatosan csökkent, és ez az arány 1995 végén már alig volt több 50 százaléknál.
Az adósságállomány forintértéke – a hazai fizetőeszköz leértékelődése miatt – még gyorsabban nőtt. Az állam a jegybank leértékelési veszteségét egy úgynevezett nulla kamatozású, lejárat nélküli adósságnövekedéssel kompenzálta. A nullás hitelek aránya a GDP-hez képest az 1990. évi egynegyeddel szemben az elmúlt év végére 37 százalékra nőtt.
A devizaadósság csökkenése a megelőző években felhalmozott nullás adósság arányos részét közgazdaságilag lejárttá tette, egyúttal kumulálódó veszteségforrást jelentett a jegybank mérlegében. Ezért a jegybanktörvény 1993. évi módosítása a felhalmozott nem kamatozó adósság évenkénti értékpapírosításának összegét az MNB nettó devizatartozásai csökkenésének mértékében, de legalább az előző évi állomány 5 százalékában szabta meg.
