Elégedetlenek a konjunktúra alakulásával az európai monetáris politika irányítói. Elemzők szerint ennek adta egyértelmű jelét a dán, a brit és a francia jegybank, amikor a Bundesbank mozdulatlansága ellenére az alapkamatok csökkentésére szánták rá magukat az elmúlt hét közepén, követve a svéd és a spanyol nemzeti bank hét eleji hasonló lépését.
A sort csütörtökön a dánok kezdték, itt a passzív repokamatot faragták le 0,1 százalékkal. Az angol jegybank negyed százalékponttal, 5,75 százalékra csökkentette az alapkamatot, majd a franciák 3,6 százalékra rövidítették az irányadó kamatot.
A kamatcsökkentési hullám meglepetést okozott a piacokon, különösen a briteknél volt váratlan a lépés. Az Egyesült Királyság gazdasága ugyanis változatlan dinamizmusról tanúskodik. A fejlődés jóval intenzívebb, mint a kontinens bármely fejlett országában. A GDP várhatóan 2,5 százalékkal bővül ebben az esztendőben, miközben Franciaországban 1,3, Németországban 0,75 százalékra számítanak. A szigetországban enyhül a munkanélküliség, és az utóbbi időben az ingatlanpiac is az élénkülés jegyeit mutatja. Jól állunk az infláció tekintetében is, és megengedhetünk magunknak egy kis lassítást – kommentálta a jegybanki lépést Kenneth Clarke pénzügyminiszter.
A francia jegybanki lazítást – bár a gazdaság helyzete valószínűsítette – még néhány nappal korábban is szinte kizártnak tartották az elemzők. A szoros német-francia monetáris kapcsolat ugyanis e tekintetben alig hagy önálló mozgásteret Párizsnak. A Bundesbank pedig nem mozdult, az egy hónapos repokamat február eleje óta 3,30 százalék a Rajnán túl.
A német jegybank zavarban van. A pénzmennyiség kiáramlását jelző M3 mutatót sehogy sem sikerül megfegyelmezni: a márciusi 12,3 százalék után áprilisban 11,2 százalékot regisztráltak, ami jóval meghaladja a Bundesbank ez évi 4-7 százalékos célkitűzését. Ez a hitelromlás veszélyét hordozza, amely a hosszú távú kamatok növekedésével járhat a piacokon, az pedig tovább drágíthatja az amúgy is bizonytalankodó német gazdaság finanszírozását. A statisztikák pedig semmi jót nem jeleztek az első negyedévre. A GDP, amely a 0,5 százalékos visszaesést jósló előrejelzésekre rácáfolva, a múlt év utolsó negyedévében stagnált, 1996 első három hónapjában megadta magát, és fél százalékkal csökkent. A szakértők jó része pesszimista, és úgy véli, hogy a hanyatlás folytatódik.
Günter Rexrodt gazdasági miniszter is elismerte, hogy középtávon csak akkor van remény a kedvező fordulatra, ha a márka normál szinten stabilizálódik, azaz megszűnik a túlértékeltsége, és a kényes szektorokban a munkabéreket sikerül moderálni. Gondolatait néhány elemző vitatja, így a Sedeis nemzetközi gazdaságkutató intézet német szakértője szerint a márka már nem veszélyezteti a német termékek versenyképességét. Jackes Plassard úgy vélekedett: a németek túloznak, és a hiba a termelékenységben keresendő. Egy dolgot azonban senki sem kritizál: a Buba mozdulatlanságát, mondván, a kamatok jelen szintje semmiképpen nem zavarja a német gazdaságot.
Eközben a szakszervezetek szervezkednek, és országszerte tiltakozásra buzdítják a munkavállalókat a kormány 50 milliárd márkás kiadáscsökkentő tervei ellen. A demonstrációra június 15-én kerülhet sor, ám a sztrájkhullám máris elkezdődött. A napokban beszüntették a munkát a Bosch, az Alcatel és a Porsche stuttgarti üzemeiben.
A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy az utóbbi 1-2 hónapban a vállalatirányítók magatartása kedvezően változott. A múlt év végén aggasztó méreteket öltött, 1996 utolsó negyedére már 5 milliárd márkás szintre emelkedett készletek felszámolása megszűnt. Áprilisban jelentős fordulattal 4,5 milliárd márkával gazdagították a raktárkészleteket, amihez az ipari termelés 1,4 százalékos bővülése biztosította a forrásokat.
