Nemcsak a magánszemélyek, hanem a vállalkozások adóterhelését is mérsékelni kívánja a pénzügyi tárca 1997-re. A minisztériumban már körvonalazódott a jövő évi társasági adótörvény. A módosítások között a vállalkozások számára kedvező és kedvezőtlen javaslatok egyaránt szerepelnek.
A társasági adó a rendszerváltás óta a központi költségvetés bevételeinek egyre kisebb hányadát teszi ki: 1989-ben még a nyereségadó alkotta az összes költségvetési bevétel több mint 17 százalékát, tavaly viszont a társasági adóbevételek aránya már alig haladta meg az öt százalékot. A korábbi évekhez viszonyítva ugyan a tavalyi, 90,7 milliárd forint rekordbevételnek számít, azonban még ez sem éri el az 1989-es, illetve az 1990-es 94 milliárdot. Ennek ellenére úgy tűnik: az adópolitika befektetés-ösztönző, tőkekivonást gátló jellegének, az alacsony adókulcsnak Magyarországon is van létjogosultsága. A kiegészítő adó nem szerencsés találmány, de a társasági adókulcs 18 százalékra mérséklését minden vállalkozás üdvözölte, s ha a terveknek megfelelően a kiegészítő adót jövőre osztalékadóvá alakítják, még inkább elégedettek lehetnek.
Kelemen János, a Price Waterhouse adószakértője szerint a kiegészítő adót nem lett volna szabad bevezetni, hiszen az több problémát okozott, mint amenynyi előnye származik ebből a költségvetésnek. Azzal a tervvel viszont egyetért az adószakértő, hogy a kiegészítő adót alakítsák át osztalék típusú adóvá.
A pénzügyi tárcánál most folyik a jövő évi társasági adótörvény kialakítása, s azt rövidesen a kormány is megtárgyalja. Mint Vámosi-Nagy Szabolcstól, az adórendszer átalakításáért felelős miniszteri biztostól megtudtuk: a vállalkozások adóterhelését is mérsékelni kívánják, így a jelenlegi 40 százalékos elvonási szintet – a 18 százalékos számított adó és a 20 százalékos osztalékadó bevezetésével – 34,4 százalékra csökkentik, amennyiben a nyereséget a tulajdonos külföldre viszi vagy a magánszemély személyes fogyasztásra kívánja felhasználni. Ha viszont a nyereség belföldön marad, és azt újra befektetik, akkor csak a 18 százalékos adót kell megfizetni. Ugyanakkor a társasági adótörvény egy, a pénzügyi szakértők által második lépcsős osztaléknak nevezett új fogalmat is bevezetne. Ezt az adót azoknak kellene megfizetniük, akik több osztalékot vesznek ki a cégből, mint a vállalkozás vagyonának és a jegybanki alapkamat kétszeresének (ez jelenleg 52 százalék) a szorzata. A második lépcsős osztalékadó mértéke egyelőre nem dőlt el: az elképzelések szerint vagy 27 százalékos forrásadó lesz, vagy beszámít a magánszemély összevonandó jövedelmébe. S ezzel még nincs vége ez elvonásoknak, hiszen ezen osztalék után még tb-járulékot is kellene fizetni, mondván: közelíteni kell az szja és a tb-járulék alapját.
Kelemen János adószakértő szerint világos a törvény-előkészítők szándéka, azonban ez a “kétlépcsősség” problémákat fog okozni. Cseresné Kovács Zsuzsanna, a Magyar Munkaadói Szövetség vezető szakértője is egyetért a kiegészítő adó osztalékadóvá alakításával. Az MMSZ szakértője egyébként nincs elragadtatva a 18 százalékos adókulcstól, hiszen a magyar vállalatokból az elmúlt években jelentős tőkét vontak ki. Márpedig tőkeszegény vállalkozásokkal nehéz lesz 4-5 százalékos GDP növekedést produkálni, s ezek a cégek nehezen fogják felvenni a versenyt az Európai Unióban.
Kelemen János úgy látja: a 18 százalékos adókulcs megváltoztatására nincs szükség, mivel ez nemzetközileg is alacsonynak számít. Az adószakértő szerint inkább néhány fölösleges, OECD-tagállamhoz nem méltó szigorító szabályt kellene kiiktatni a törvényből: így azt, amely korlátozza az adóalapból elszámolható külföldi tanácsadói díj mértékét. Ezt a szabályt azért vezették be, mert sok kisebb cégből a tulajdonos ilyen módon, és nem osztalékként vette ki a jövedelmét. Kelemen szerint, ha az adóhatóság felkészültebb lenne, a csalókat ki tudná szűrni, így nem kellene a tisztességes multinacionális cégeket is sújtani ezzel a szabállyal. Vámosi-Nagy Szabolcs elmondta: ezt a rendelkezést valóban kiiktatják a törvényből.
Kelemen János szerint lehetne lazítani az amortizációs szabályokon is. A pénzügyi tárca ezt is fontolgatja: így a jövő évtől az amortizációt az idei legkedvezőbb szabály szerint engedik elszámolni, vagyis az értékcsökkenési leírást egységesen 30 százalékban határoznák meg.
A Magyar Munkaadói Szövetség bármilyen adóalap-szélesítést, adóalapkedvezmény-megvonást csak adócsökkentés mellett hajlandó elfogadni. Nem értenek egyet az utóbbi években megfigyelhető tendencia folytatódásával: az adóalap-növelő, illetve az adókedvezmény-szűkítő rendelkezések gomba módra szaporodtak, miközben a vállalkozásból kivont jövedelmek adóterhelése nem csökkent érzékelhetően. Pedig a pénzügyi tárca jövőre azt tervezi, hogy a jelenleg hatályban lévő adókedvezmények mindegyikét megszünteti – az alkotmányosság keretei között. A több évre szóló kedvezmények a “kifutásig” érvényben maradnak, de új kedvezményeket jövőre már nem adnának. Tegyük hozzá: ez egyelőre csak minisztériumi álláspont, amihez még a politikusoknak is lesz egy-két szavuk.
Ugyancsak a pénzügyi tárca tervei között szerepel a költségelszámolás további szigorítása. “Nem lehet tűrni, hogy a saját lakást, s annak költségeit sok vállalkozás irodaként számolja el” – füstölög Vámosi-Nagy Szabolcs. Egyébként pedig az a véleménye: nem az anyagi jogi törvényekben kellene szigorító feltételeket hozni, meghatározva, mi a költség és mi nem, hanem az adóigazgatást kellene megerősíteni. Annak a feltételeit megteremteni, hogy az APEH minden vállalkozást ötévente ellenőrizni tudjon. Meg kellene szüntetni azt a mai gyakorlatot, hogy a bt-k, illetve az egyéni vállalkozók átfogó ellenőrzésére átlagosan csak több mint tízévente tud sort keríteni az adóhatóság.
Egyetért ezzel Pitti Zoltán, az APEH elnöke is, aki szerint jövőre elkerülhetetlen lesz az adóhatóság “mennyiségi” megerősítése, ha az adóbevételek beszedése fontos az államnak. Nem tartható tovább, hogy az APEH létszáma 8 éve nem változott, miközben a vállalkozások száma megtöbbszöröződött.
