Az elmúlt hetek tapasztalatai azt mutatják: véget ért a részvényárak év eleje óta tartó “csúcsrajáratása”. Bár kedvezőtlen hírek nem indokolják, az elkövetkező időszakban a néhány hónap alatt megduplázódott árfolyamok kismértékű mérséklődése várható.
Ugyan a dollár erősödése, illetve a kibocsátók negyedéves gyorsjelentéseiben közzétett rekorderedmények szerencsés időzítése még képes volt 2997 pontig feltornázni az index értékét az áremelkedés utolsó felvonásában, az egyes részvényekben rejlő növekedési tartalékok kimerülésével a tőzsdei kereskedést ez idő tájt az árfolyamok korrekciója jellemzi. Izgalmakat várhatóan csak a két hónap múlva nyilvánosságra kerülő féléves adatok hozhatnak, eltekintve az addig a sajtóban közzétett makroadatoktól, amelyek a piac külföldi megítélésében okozhatnak változást.
A BUX határidős kereskedésében is tükröződött az azonnali (promt) piac áresése, sőt a főként lélektani okokra visszavezethető befektetői magatartás következtében igen alacsony, illetve negatív kamattartalmú elszámolóárak alakultak ki az egyes lejáratokra. (A júniusi árak például többször elmaradtak a BUX azonnali értékétől.) A piac fejletlenségéből és – fedezeti ügyletet kötők hiányában – a spekulánsok által mozgatott árakból fakad ez a visszásság, amit csupán a nagy portfólióval rendelkező befektetők megjelenése orvosolhat. Amennyiben az index valamelyik elszámolóára és a promt index közötti kamattartalom kisebb az állampapírok hozamánál, a papírok tulajdonosai a BUX kosarával megegyező összetételű portfólió eladásával és az index adott határidőre történő vételével extraprofitra tehetnek szert. A profit nagysága éppen megegyezik a határidős elszámolóár és az állampapír-hozamokkal kalkulált “elszámolóár” közötti különbséggel, mivel az árfolyamok emelkedése esetén ezt többletként lehet elkönyvelni, áreséses időszakban viszont ezt a különbséget nem kell veszteségként lenyelni. A nagyobb portfólióval rendelkező befektetők rendszeres fedezeti ügyletei viszont garanciát jelenthetnek arra, hogy az elszámolóárakat az állampapír-piaci hozamok határozzák meg. Ha két határidő jegyzése között ekkor is ettől eltérő kamatkülönbözet alakul ki, spread-ügylettel (egy vételi és egy eladási pozíció nyitása egy időben) maguk a spekulánsok egyenlítik ki a különbözetet, megelőzve a fedezeti ügyletet kötőket.
Az eddig vetélytárs nélküli BUX a múlt héttől kezdve kénytelen osztozni a tőzsdei lázmérő tituluson az NX-10-el, miután a New York Broker, majd egyéves előkészítés után, naponta közzéteszi az általa számított index értékét. Alapvető eltérés a két index között az index-kosarakban mutatkozik, mivel az új index nem 23-25, hanem (általában) csak 10 papírt tartalmaz, és nem félévente, hanem kéthavonta történik a felülvizsgálat, sőt egy részvény adott esetben már kéthetes sikeres tőzsdei szereplés esetén is bekerülhet az NX-10 kosarába. A hazai sajátosságok miatt ez a tíz (jelenleg 11) papír is hű tükre lehet a tőzsdei hangulatnak, mivel a parkett forgalmának mintegy 85 százalékát reprezentálja. A kosár rugalmasabb felülvizsgálata viszont lehetővé teszi, hogy a bevezetést követően érthetően a figyelem középpontjába kerülő papírok árváltozása is tükröződjön az index alakulásában. A grafikonból is kitűnik, hogy például a Mol év elején tapasztalt áremelkedése az NX-10 nagyobb mértékű növekedését eredményezte. Miután az NX-10 kosarába csak a tőzsde leglikvidebb papírjai kerülhetnek be, a számítások alapjául szolgáló záróárak manipulálhatósága lényegében kizárt, illetve az illikvid papírok kizárásával nagyobb ennek az indexnek a volatilitása.
