A nemzeti olajtársaság közel van ahhoz, hogy elveszítse a belföldi gáz-nagykereskedelmi piacon őrzött monopolhelyzetét. Magyar állami és üzleti körök nem csupán tűrik, hanem támogatják is egy orosz vállalatbirodalom térnyerését – anélkül, hogy bárki meghatározta volna a piac liberalizálásának feltételeit. A pozícióharc eldurvult, ismét napirendre került a cég vezérkarának lefejezése.
Monopóliumként importálja Magyarországra a földgázt a Magyar Olajipari Rt. (Mol Rt.), s adja tovább az ipari felhasználóknak (erőműveknek, önálló és nagy kapacitású cégeknek), valamint a regionális gázszolgáltatóknak. A gázszolgáltatásról szóló törvény értelmében az a cég folytathat kül- és nagykereskedelmi tevékenységet a gázzal, amelynek távvezetékrendszere és tárolói vannak. Ennek a feltételnek jelenleg csak a Mol Rt. felel meg Magyarországon.
Több tényező árulkodik azonban arról, hogy a magyar olajcég piaci helyzete a gázértékesítés terén a törvények megkerülésével, agresszív orosz akciók és tétova magyar állami magatartás miatt megrendülhet.
Panrusgaz Rt. (Prg Rt.) – ez a neve annak a cégnek, amelynek törekvései a Mol Rt. érdekeit keresztezik. A Prg-t 1994 őszén alakította az orosz gáz-külkereskedelmi óriás, a Gazexport; annak egyik leányvállalata, az Interprokom; a Mol Rt.; a Mineralimpex Rt.; valamint a már akkor orosz-magyar vegyes cég, a DKG-East Kft. A Prg Rt. vezérkarában az orosz társtulajdonosok megbízottainak van döntő befolyásuk. Szindikátusi szerződése szerint a társaság orosz földgáz magyarországi eladására, s gáz ellenében magyar áruk oroszországi szállítására jött létre.
A Prg Rt.-re úgy vetült reflektorfény, hogy március derekán nyilvánosságra került: az oroszok magyar asszisztenciával csorbították a Mol Rt. pozícióit. Dunai Imre ipari és kereskedelmi miniszter 1996. március 1-jén aláírt egy kormányközi bizottsági jegyzőkönyvet, s nem kifogásolta, hogy az orosz fél abban leszögezte: nem ismeri el, hogy a Mol Rt. közvetlenül tárgyaljon a jamburgi szállításokért járó, évi 2 milliárd köbméternyi kedvezményes árú földgáz vásárlásáról az oroszokkal; ez a jog a Prg Rt.-t illeti meg. Ez azért vitatható, mert a 2 milliárd köbméterre kiterjedő opció vagyoni értékű jogként szerepel a Mol Rt. információs memorandumában, s a részvénykibocsátás idején a befektetők kalkuláltak ezzel a tétellel.
Dunai egy hónappal ezelőtti, országgyűlésbeli magyarázkodása idején azzal érvelt, hogy külön levélben kifogásolta az oroszok diktátumát, a Prg Rt. pedig még segítséget is jelent abban, hogy magyar áruszállítással fizethessünk a földgázért. A miniszter elhallgatta annak a február végi tárgyalásnak az eredményét, amelyen a Prg Rt. képviselője, Rahimkulov úr – a Figyelő birtokában lévő dokumentum tanúsága szerint – lesöpörte a Mol Rt. álláspontját, s bejelentette: a jövőben nem kívánnak tárgyalni a magyar áruszállításról, csak az orosz gáz eladása a fontos. A Mol Rt.-nek mint a kereskedő cég egyik alapítójának véleménye cseppet sem befolyásolta az oroszok álláspontját. Ekkoriban már a zsebükben volt egy, az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumtól kapott ígéret: a Prg Rt. távvezetéket építhet Magyarországon.
Ez azonban csak a bánya- és koncessziós törvény módosításával vagy újabb államközi szerződés megkötésével, közös beruházásként lehetséges. Erről azonban szó sem esett a tranzitvezeték megvalósíthatósági tanulmányának múlt heti, kétoldalú egyeztetésén.
A Figyelő értesülése szerint a napokban találkoztak a Prg Rt. főtulajdonosai, a Mol Rt. és a Gazexport képviselői. Úgy álltak fel a tárgyalóasztal mellől, hogy a megvalósíthatósági tanulmány – úgymond “technikai” – részleteit július elsejéig átdolgozzák.
Az már bizonyos, hogy a több mint 500 millió dollár értékű beruházásból 200 kilométeres szakasz Magyarország területén haladna át. A Szlovákiából valószínűleg Ivánkánál átlépő vezeték talán Lentinél hagyja majd el hazánkat, és Szlovénián át jut Olaszországba. Meglehet azonban, hogy Nyitra lesz a vezeték belépőhelye, és még az sem kizárt, hogy az Graz felé veszi az irányt, s onnan fordul délre. Ez utóbbi azért lenne lényeges, mert ha az osztrák szállítóvezeték is bekapcsolódhatna, az egyet jelentene a nyugati vezetékrendszerhez illeszkedéssel. Ez pedig az októberben munkába álló, Győr és az ausztriai Sopronkertes (Baumgarten) között épülő úgynevezett H.A.G. vezeték mellett már a második csatlakozási pont lehetőségét kínálná. A nyugati leágazás tervét az oroszok nem támogatják.
A maximálisan évi 20 milliárd köbméter szállítására tervezett tranzitvezetéken át – 10-15 éves távlatban – legfeljebb évi 3 milliárd köbméter lenne a magyar “levételi” igény. Az oroszok azt állítják, hogy olasz, horvát, szlovén vevőik lehetnek még, azonban egyetlen konkrét üzleti tervet sem sikerült még felmutatniuk erről.
Aprócska akadály, hogy a bányatörvény pontosan szabályozza Magyarországon a szállítóvezeték építését.
Alanyi jogon ez a lehetőség a többségi állami tulajdonban lévő céget, a mai állapotoknak megfelelően a Mol Rt.-t (és nem vegyes vállalatát) illeti. Ha a Mol nem él ezzel a lehetőséggel, koncessziós pályázatot kell kiírni. Elméletileg persze kiírható zárt pályázat is, amelyre kizárólag a Gazexportot vagy a Panrusgázt hívják meg, ez azonban nyilvánvalóan nemzetközi botrányt okozna. Elvileg mód nyílik a bányatörvény és a koncessziós törvény egyidejű módosítására is annak érdekében, hogy a koncessziós pályáztatás mellőzésével a szaktárca minisztere megadhassa a jogot a kérelmezőnek. Létesítési engedélyt csak ennek a jogosítványnak a tisztázása után adhat a Magyar Bányászati Hivatal, illetve a területileg illetékes bányakapitányság. A Magyar Energia Hivatal kizárólag az ellátás biztonsága felett őrködik, ebbe az ügybe nincs beleszólási lehetősége.
Az oroszok mindenesetre arról beszélnek, hogy 1998-ra tervezik a tranzitvezeték építésének befejezését és a következő évre, de legkésőbb az ezredfordulóra a tároló létrehozását. Ha pedig ez megvan, a nagykereskedelmi tevékenység végzésének szerintük nemigen lesz akadálya. A tények: a szlovénok nemcsak egyetlen köbméter gázra sem tartanak igényt, de bejelentették, hogy a maguk részéről öt éven belül biztosan nem végeznek a munkálatokkal. Így előfordulhat, hogy a magyar szakasz 3-4 esztendőn át “parkolópályára” kerülhet, hacsak más módon nem hasznosítják.
A törvényi korlátok mintha nem is izgatnák a Prg Rt. orosz képviselőit: makacsul hajtogatják, hogy távvezetéket és tárolót kívánnak építeni a Dunántúlon. A Figyelő által megtekintett dokumentumokból kiderül, hogy a képviselők közül a már említett Rahimkulov, valamint Vjahirjev február végén a Mol Rt. vezetőinek tudtára adta: cégük magyarországi gázkereskedésre készül. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a Mol Rt. elveszítheti a Dunántúlt mint piacot.
A Prg Rt. orosz tulajdonosa azonos azzal a céggel (Gazexport, a nevezetes Gazprom-birodalom tagja), amely a Mol Rt.-nek szállítja a gázt Oroszországból. A Gazexport diktálja azt az árat, amelyen a Mol Rt.-nek ad el, s azt is, amelyen a Mol Rt.-től hódíthatná el a vásárlóit. Nem lehet kétséges, hogy nagykereskedelmi joggal a tarsolyában milyen árpolitikát folytatna az orosz fél.
A Figyelő információi szerint Szokai Imre, az ÁPV Rt. igazgatóságának elnöke a közelmúltban stratégiai elemzést rendelt meg távolabbi rokonától, a Mol Rt. szegedi üzemigazgatóságának vezetőjétől, Valastyán Páltól. Ebben az elemzésben szerepel az a kitétel, hogy a Prg Rt.-vel való együttműködés “stratégiai cél”, ugyanis – a tanulmányban szó szerint: – “meghiúsíthatja” az arab világból érkező szállítmányok fogadására alkalmas vezetékrendszer építését. (Holott éppen ez az irány segíthetne például az orosz vezetékrendszertől való függőség oldásában!) Valastyán személye azért lehet fontos, mert kormányzati forrás szerint az ÁPV Rt. arra készül, hogy a mostani vezérigazgató, az orosz együttműködési tervekkel szemben legalábbis tartózkodó Mándoki Zoltán székébe ültesse. Ezzel a húzással támaszt kapnának az orosz szálat a hírek szerint keményen a kezükben tartó molos igazgatósági tagok, az egykori moszkvai magyar nagykövet, Györke Sándor, továbbá Doleschall Sándor.
A Mol Rt. vezető tisztségeinek betöltéséről sűrűn kelnek szárnyra híresztelések. Két héttel ezelőtt Dunai miniszter a Világgazdaság hasábjain cáfolta ezeket, noha lapunk értesülései szerint épp azokban a napokban maga fordult írásban minisztertársához, hogy mentse fel a cég vezérigazgatóját. A személyek körüli feszültség a múlt heti igazgatósági ülésen tetőzött. Itt Suchman Tamás tárca nélküli miniszter tette világossá, hogy nem bízik meg a Mol vezérkarának egyes tagjaiban, s e körbe tartozónak ítéli az elnök Pál Lászlót is.
A konfliktus alapvető oka az, hogy az orosz kapcsolat erőltetői szerint tudomásul kell venni a moszkvaiak erőfölényét, s még örülni kell az egyébként biztonságos ütemű szállításnak. Ez a lobby szemérmesen hallgat arról, hogy a Gazprom leánycégei a hatályos magyar jogot figyelmen kívül hagyva kívánnak belső piacot szerezni hazánkban, ráadásul a hazai természetes monopólium kárára. Az oroszokkal szemben felhozható érv szerint Magyarország elsőrendű stratégiai érdeke, hogy a gázimport terén ne maradjon kiszolgáltatott helyzetben. Ráadásul az európai integrációs normák is diverzifikált, kiegyensúlyozott energiahordozó-rendszert írnak elő.
Külön fejezet a Mol Rt. eddigi befektetőinek, pontosabban a cég részvényeinek pozíciója. Az esetleges dunántúli piacvesztés, s a jamburgi opciós jog elvesztése nyilván befolyásolják az árfolyamot. Az sem lehet mellékes számukra, hogy az ÁPV Rt. vezetői az elmúlt napokban megbízást adtak a Rotschild tanácsadó cégnek, hogy mérjék fel a Mol Rt. gázkereskedelmi részlegének helyzetét. Ebből akár arra is lehet következtetni, hogy ezt az ágazatot leválasztva privatizálnák tovább. Ez a megoldás ellentmondana annak a privatizációs stratégiának, amelynek ismeretében a Mol Rt. magán- és intézményi befektetői részvényt vásároltak.
