Az Orosz Föderáció köztársaságaiban látványosan bővül az áruk behozatala: csaknem tízszer olyan gyorsan, mint az oda irányuló magyar export. Áruink kiszorulásának erről a piacról az a legfőbb oka, hogy az értékesítés feltételei és módszerei elavultak. A visszatérés esélyét a stratégiaváltás és a megváltozott oroszországi viszonyokhoz való alkalmazkodás kínálja.
Moszkvát a világ legdrágább városának tartják, ahol minden, magát valamire becsülő cégnek jelen kell lennie. A ragyogásnak és a nyomorúságnak e sajátosan öszvér mikroszférájában ma alig lehet magyar áruval találkozni. Pedig az oroszok évtizedeken át naponta találkoztak boltjaikban a magyar szalámival, konzervekkel és borokkal, Ikarus buszokra szálltak, és a magyar kukorica vetőmagvától várták a jó termést. Ma legfeljebb csak visszaemlékezni tudnak a régi ízekre – és a velük járó elfogadható árakra. Nem véletlen hát, hogy a július 2-6. között Moszkvában megrendezendő magyar nemzeti kiállítás legfőbb törekvése exportkínálatunk bemutatása és, ahogy a szervezők fogalmaznak: “az ország imázsának helyreállítása”.
Az elemzők nem az orosz fogyasztókon verik el a port, nem a föderáció külkereskedelmében keresik a hibát, hiszen szerintük az – mindenféle állítással szemben – nem is omlott össze a kilencvenes években. Ellenkezőleg: az orosz köztársaságok behozatala épp az ottani termelés visszaesése, szerkezetének elavultsága miatt látványosan bővült. Miközben idehaza a politikai hátraarc taktikáját követtük, a gazdasági színpad porondján megjelentek a fejlett világ szereplői, és – bár a korábbinál jóval kisebb erővel és lendülettel – megkapaszkodtak, ott maradtak a kelet-európaiak is. Tavaly 20,1 százalékkal nőtt az Orosz Föderáció behozatala az egy évvel korábbihoz képest. Azokban az árucsoportokban, amelyek a magyar exportlehetőségekkel egybeesnek, gyakran ennél is gyorsabb volt a piac expanziója, esetenként egy év alatt megtöbbszöröződtek az igények. A magyar cégek ezt csak részben tudták kihasználni. Tavaly például hazánk Oroszországba irányuló kivitele csupán két százalékkal haladta meg a megelőző évit. Ennek legfőbb okát a szakemberek elsősorban az elavult értékesítési módszerek alkalmazásában látják.
A sikertelenség oka tehát nem feltétlenül a termékek minőségében keresendő, bár kétségtelen, hogy a verseny e téren is óriási. Ezen a piacon a világon gyártott csaknem valamennyi termék megkapható – állítja például Wojta László, a Metra Kft. ügyvezetője. Mint mondja, kemény piaci feltételek mellett kell ma a föderációban dolgozni. Wojta a rendszerváltás előtt több mint másfél évtizedet töltött a nagy szak-külkereskedelmi vállalatok egyikénél. Tán ezért érdemes megszívlelni tanácsát: aki teheti, térjen vissza az orosz piacra. Ha csak a saját cégére gondol Wojta, a Metra maga gyártotta olaj- és gázipari berendezései kelendőek. A vevők zömét régről jól ismerik, de a cég kereskedői sem nélkülözhetik az alapos piaci- és marketing-munkát. Foglalkoznak még fogyasztási jellegű termékekkel (például PVC-padlóval) és élelmiszerekkel is. Ez a piaci terep még csúszósabb a másiknál. Tapasztalata szerint a legtöbb fejtörést az orosz magáncégek fizetési gondjai okozzák, jóllehet, a Metra régi kapcsolataira ez nem jellemző. Általában véve változónak ítéli az orosz piacot, ahol a piaci szereplők megbízhatósága kétes. Körültekintőnek kell lenni még akkor is, ha az ember kezében ott az aláírásokkal és pecsétekkel szentesített szerződés. Az új partnereknél különösen elkel az óvatosság: érdemes kicsiben kezdeni, és lépésről lépésre haladni – figyelmeztet a Metra ügyvezetője.
Megoszlanak a vélemények, de egyre többen vallják, hogy – ha meg nem is szűnt, de – az utóbbi időben erősen halványult Moszkva központi szerepe a gazdaságban és a kereskedelemben. Tény, hogy ott találhatók a hivatalok, a különböző államok kirendeltségei, követségei, mégis növekvő szerepük van manapság a föderáció más, nagyobb városaiban működő vállalati kereskedelmi képviseleteknek. Valószínűleg ennek köszönheti például a gyógyszereket értékesítő Medimpex Rt., hogy talpon tudott maradni. Lovas László vezérigazgató optimista, bár nem tagadja: a cégnek vannak nehézségei ezen a piacon. Itt ugyanis nemcsak azzal kell számolni, hogy a fizetőképes kereslet ingadozó, hanem azzal is, hogy ebben a szakmában egyre élesebb a verseny, a világ gyógyszergyártó óriásai egymás sarkát tapossák az új ügyfelek megszerzéséért.
Glavnov Konstantin, a HV Kft. bolgár származású ügyvezetője minden nehézség dacára nagyon fontosnak tartja a moszkvai jelenlétet. Mint mondja, az ügyeket még mindig ott lehet csak elintézni. Emiatt és a konkurencia jelenléte miatt “regisztrálva kell lenni” – mondja. A hibridkukorica- és napraforgómagvakat értékesítő cég előnye a fejlett világból jövő versenytársakkal szemben az, hogy a fajtakísérleteket a hetvenes évek derekán kezdte a jogelőd, az Ágker. A föderációbeli partnerekhez fűzi a céget a közös fajtanemesítés és a közös vállalatok alapítása. A HV Kft. sikereinek titka tehát az, hogy a régi kapcsolatokra építve folytatja a munkát.
A július elejére tervezett moszkvai nemzeti kiállításon várhatóan nem jelenik meg több 50-60 magyar vállalatnál. Hogy ez a csapat valóban a kivitel krémjét képviseli-e, nehéz lenne megállapítani. Szerepel köztük az imént említett HV Kft., a hasonló termelési és együttműködési hagyományokkal rendelkező Bakony Művek Rt. vagy a márkanevéről nyilván még a fényes moszkvai boltokban sem feledett szegedi Pick Rt. A régi, jól ismert nevek sorában ott van a Globusé, a Transelektróé, a Graboplasté, és megjelent a Zwack, a Hajdúsági Iparművek és az MGM is. Bizonyára azért, mert tudják: jelen kell lenni a piacon.
Az ipari és kereskedelmi tárca illetékesei ugyancsak tisztában vannak ezzel. A magyar cégek exportjának növelése érdekében ezért különféle, úgynevezett “gazdaságszervezési” akciókat hirdetnek. Ilyen a nemzeti kiállítás is, amelyet a korábbi gazdaságfejlesztési alap “jogutódja”, a költségvetésből az IKM fennhatósága alá került Gazdaságfejlesztési Célelőirányzat jelentős anyagi támogatásával rendeznek. (Nem véletlen, hogy a világ legdrágább városának Krasznaja Presznya nevű vásárközpontjában a magyaroknak a világpiacon kialakult ár egyharmadába kerül egy négyzetméternyi kiállítási terület.) A különféle szervezetekkel, érdekképviseletekkel tárgyaló IKM helyettes államtitkára, Gilyán György biztatónak látja, hogy az év első két hónapjában 20 százalékkal nőtt az oroszországi magyar kivitel, és 3-4 százalékkal csökkent az onnan jövő import. A helyettes államtitkár arra számít, hogy a magyar kivitel az idén 5-10 százalékkal bővülhet.
Rá is férne ez a növekedés kivitelünkre, és a behozatal mérséklődése is jótékony hatással lenne a kapcsolatok kiegyensúlyozódására. Tavaly tudniillik tovább emelkedett a külkereskedelmi forgalom passzívuma. A 822,7 millió dolláros export mellett 1 839,8 millió dollár volt a behozatal – az export mintegy két százalékkal, az import 5,4 százalékkal haladta meg az előző évit, a passzívum pedig 8,3 százalékkal nőtt. A kivitel – a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékektől eltekintve – minden ágazatban csökkent. (A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek exportja 21,3 százalékkal nőtt és a teljes oroszországi export mintegy felét adta.) Vállalataink kevesebb anyagot, félkészterméket, alkatrészt szállítottak, visszaesett az ipari szerelvények, a motor- és a járműalkatrészek, a járművillamossági termékek mennyisége. Csökkent az autóbusz- és futóművek exportja, viszont – hosszú szünet után – ismét szállítottak magyar timföldet az orosz piacra. A gyógyszerexport kisebb volt, mint az előző esztendőben, ám ennek pusztán az volt az oka, hogy a korábbi – az ügyek pénzügyi hátterét biztosító – világbanki tenderek elmaradtak. S egy érdekesség: az előző évihez képest több mint a kétszeresére, 42 millió dollárra nőtt a használt személygépkocsik kivitele.
Számítások szerint 17 termék teszi ki a magyar kivitel 83 százalékát. A behozatal 96 százaléka energiahordozó, anyag és félkésztermék. Az ipari és kereskedelmi tárca exportot előmozdítani kívánó gazdaságszervező akcióinak egyike volt tavaly az, hogy az Orosz Föderáció Fűtőanyag és Energetikai Minisztériumával folytatott megbeszéléseket arról, hogy az energiaszállítások fejében milyen magyar áruk vásárlását lenne érdemes állami és vállalati szinten szorgalmazni.
Az év során számos orosz tagköztársaság és megye írt alá úgynevezett hatáskör-megosztási egyezménycsomagot a szövetségi központtal, amely az addiginál nagyobb önállóságot biztosított az adott körzetnek. A magyar ipari és kereskedelmi tárca erre alapozta regionális kapcsolatépítő munkáját. Ennek megfelelően bővítette piaci szervezetét is: regionális irodái vannak Jekatyerinburgban, Kazányban, Ufában és Rosztovban. Az irodák vonzáskörébe tartozó területeken stabilizálódott az áruforgalom, amelynek mérlege a legtöbb helyen aktívumot mutat. Az Orosz Föderációba irányuló magyar exportból (becsült értékek alapján) tavaly mintegy 19-22 százalékban részesedtek az említett területek.
Az urali és nyugat-szibériai területen lévő Szverdlovszk megyében ez év januárjától él a hatáskör-megosztási egyezmény. A térséget a hadiipar meghatározó súlya jellemzi. Mivel a konverziós program vontatottan halad, a cégek eladósodása és az ebből fakadó körbetartozás egyre általánosabbá válik. Ennek ellenére a körzetet az aktív külkereskedelem, főként a volt kelet-európai szocialista országok felé fordulás jellemzi, bár a legfőbb partnereknek a FÁK tagállamai, a fejlett ipari országok számítanak, és előkelő helyet foglal el Kína is. A magyar kivitel meghatározó tételei a gyógyszerek, a gyógyászati berendezések, a kukorica, a napraforgóolaj, az üdítőitalok és az autóbuszok. A behozatalban a vas- és acéltermékeké, a műtrágyáé, a kőolajé, az alumíniumé, a réz- és ferroötvözeteké volt a vezető szerep.
Szverdlovszk és Cseljabinszk megyével Magyarország meghosszabbította kereskedelmi és gazdasági együttműködési szerződését, Perm és Kurgán megyében ez nem sikerült. A régióban a magyar export növelését és egyáltalán az áruforgalmat kedvezőtlenül érintik a magas fuvardíjak és vámok, a konszignációs raktárak, a magyar üzletek, a vegyes vállalatok hiánya, a merev fizetési és egyéb szállítási feltételek.
Tatársztán és a közép-volgai köztársaságok már 1994-ben “békét” kötöttek az orosz központtal. Ez jótékony hatással volt a kőolaj-kitermelésre és a vegyipar növekedésére. A tatárok tárt karokkal várják a külföldi befektetőket és a fejlesztési hiteleket kínálókat. E téren az amerikaiak és a németek a meghatározóak. A fő külgazdasági kapcsolatot a törökök, irakiak és az egyesült arab emirátusbéliek jelentik. Ezeknél jóval kisebb hangsúlyt kapnak a kelet-európai országok. Ennek ellenére Magyarország a 3-5. helyen áll a tatár és közép-volgai külkereskedelemben. Az áruforgalom egyenlege tavaly erősen negatív volt; ez elsősorban a nagy mennyiségű magyar alap- és nyersanyag-vásárlásoknak a következménye. A kivitel zömét az élelmiszerek, gyógyszerek, vetőmagvak, tenyészállatok, az autóbuszok és alkatrészeik, a kőolaj- és földgázipari berendezések, műszerek adják.
Tavaly Magyarország meghosszabbította együttműködési szerződését Baskortosztánnal és Orenburg megyével. A magyar exportban a mezőgazdasági termékek, élelmiszerek, gyógyszerek és gépek, az importban a kaucsuk, a vegyipari és kőolajtermékek a meghatározóak. Számos vegyes vállalat működik Baskortosztánban. A baskír partnerek számos területen termelési kooperációra tettek javaslatot. Ilyen például a kőolajipari berendezések és mezőgazdasági gépek gyártása, mezőgazdasági feldolgozó üzemek létesítése. Mivel azonban konkrét terveik nincsenek, a kezdeményezést a magyaroktól várják. Az ipari rekonstrukciós munkálatokba a magyar vállalatok a hitelt nyújtó vagy fővállalkozó nyugati cégeken keresztül kapcsolódhatnak be. A térségben a magyar élelmiszereket jónak tartják, ám a fizetési és egyéb feltételeket kifogásolják. Fogyasztási cikkeinket – a ruhákat, cipőket, szőnyegeket – drágállják.
A csecsen háború ellenére a dél-oroszországi és észak-kaukázusi régió gazdasága kiegyensúlyozott. Az ipari termelés csökkenése megállt, a szénbányászat, a gép- és építőipar tavaly még nőtt is. A mezőgazdaság legfőbb gondja, hogy terményeit nem tudja kellő helyen és módon tárolni, feldolgozni. A térség legfőbb külkereskedelmi partnere Németország. A volt KGST-államok közül viszont Magyarország bonyolítja itt le a legnagyobb forgalmat – a magyar export növekedésének köszönhetően. A térségben Magyarországnak Rosztov várossal van gazdasági együttműködési szerződése. Ez az első, úgynevezett nem föderációs jogalannyal aláírt egyezmény. Ez többek között autóbuszok összeszerelését, gyógyszer-konszignációs raktár létrehozását és mezőgazdasági kooperációt irányoz elő. Tavaly egyébként kereskedelmi-gazdasági együttműködési megállapodást kötöttünk Sztavropol és Rosztov megyével, valamint a Kabard-Balkár Köztársasággal. A térségbe elsősorban a nagy forgalmat lebonyolító élelmiszer-kereskedelmi, illetve termelési kooperációra hajlandó cégeket várják. Itt, mint az Orosz Föderáció külkereskedelmi szempontból főbb pontjain, hiányoznak a konszignációs raktárak, a szállítás és fizetés feltételei nem rugalmasak, a magyar cégek közül kevésnek van helyben képviselete, elégtelen a piaci igényeket feltáró és a marketing-munka.
