A törvény ugyan szászhúsz éve megvan, mégis csak a közelmúltban sikerült újjáéleszteni a közraktározási tevékenységet. Ez magyarázza, hogy a jelenlegi közraktározási piac szerényebb a kelleténél. A piacvezető Concordia Rt. azonban optimista az üzletág fejlődését illetően.
A közraktározási piac lassan, de biztosan növekszik. 1992-ben 4,5 milliárd forintnyi közraktárjegyet bocsátottak ki. Tavaly, az élelmiszer-gazdaság alig valamivel nagyobb termelése mellett már 22 milliárd forint volt a közraktárjegy-kibocsátás.
A fő közraktározott termék, a kalászos gabona termésének is csupán a hatodát-negyedét helyezik el közraktárban. Elsősorban kereskedők élnek ezzel a lehetőséggel: ők teszik ki az ügyfelek felét, ők adják az érték alapján a forgalom hatvan százalékát. A termeltetők szám szerint a partnerek harmadát, a forgalomnak pedig a húsz százalékát képviselik. A Magyar Közraktározási Szövetség számításai szerint az elmúlt négy évben a termelők részesedése, nyilván az értékesítési lehetőségek miatt is, 30-35 százalékról tíz százalékra csökkent.
A szövetség elnöke, a Concordia Rt. vezérigazgató-helyettese, Rieger László szerint azért nem élnek többen a közraktározás lehetőségével, mert a termelési és banki szakemberek sem ismerik még széles körben az eljárási rendet, a felhasználás módját. Az érvényben lévő évszázados jogszabály általános, a mai viszonyokra nehezen alkalmazható, az új közraktározási törvényt pedig nem tudni, hogy az idén elfogadja-e a parlament (Figyelő 1995/49. szám).
A közraktározási piac főszereplője a 61 százalékban a Földművelésügyi Minisztérium, 39 százalékban – adósság-tőke konverzió eredményeként – a Kereskedelmi és Hitelbank tulajdonában lévő Concordia Közraktár Kereskedelmi Rt. A cég jelenleg a piac 30-35 százalékát uralja; 25-30 százalékkal következik utána az ATI Közraktározási Rt., majd 25 százalékkal a Hungaria Rt. A piac fennmaradó hányadán tíz társaság osztozik.
A Concordiát 1990-ben, a gabonaipari vállalatok átalakulásakor, 1,98 milliárd forint alaptőkével alapítottak meg. A társaság összesen 23 telephelyen csaknem négyszázezer tonna mezőgazdasági termény vagy egyéb áru tárolására képes.
Tavalyelőtt a Concordia még veszteséges volt. Az 1994. évi 330 millió forintos veszteség után, a radikális átszervezés, létszámcsökkentés eredményeként, tavaly már minimális, 27 millió forintos nyereséget ért el. A létszámot a cégvezetés 490-ről 350 főre csökkentette (ez mintegy 30 millió forintos “beruházást” jelentett). A Concordiának azonban még mindig maradt mintegy ötszázmillió forint felhalmozott vesztesége.
A társaság a tervek szerint az idén már eléri a 10 százalékos bevételarányos profitot. 1995-ben mintegy ötmilliárd forint értékű árut tároltak a Concordia közreműködésével, az árbevétel 0,8 milliárd forint volt. Az idén az áruforgalom – idegen készletként – a tervek szerint 8-9 milliárd forint értékű lesz, az árbevétel pedig mintegy egymilliárd forint.
A tárolt áruféleségek zöme mezőgazdasági termény, főleg gabona, de raktároztak dohányt is. A cég konzervek, ipari eredetű anyagok, például a fűrészáruk közraktározására is felkészül.
A részvénytársaság saját, havi raktárkapacitása jelenleg mintegy négyszázezer tonna. A távlati cél: létesítményeinek kihasználtságát három éven belül a közraktározásban példásnak számító 65 százalékosra emelni. A saját raktáraknál már jövőre el akarják érni az 50 százalékot, a nem saját raktárban történő, úgynevezett művi tárolást pedig a jelenleginek a kétszeresére akarják növelni. Ehhez azonban változtatni kell az üzletpolitikán. A Concordia, amely eddig elsősorban a nagykereskedőket szolgálta, nyitni akar a mezőgazdasági termelők felé. A cél, hogy az ügyfelek kétharmada állandó partner legyen. Jelenleg a tevékenység mintegy hetven százalékát 15 cég adja, a fennmaradó harminc százalékon pedig több ezer kistermelő osztozik.
A cég raktárhálózata fokozatosan növekszik, legutóbb Békés megyében vásároltak egy tízezer tonnás tárolót. A jövőben Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében tervez a Concordia Rt. raktározási együttműködést a helyi partnerekkel. Magyarországon a közraktározás 1948 után abban merült ki, hogy az állami tartalékokat az állami közraktárakban tárolták. 1980-tól az Állami Termékgazdálkodási Igazgatóság önálló külkereskedelmi jogot kapott. Ettől kezdve a nyugati partnereknek közraktárjegyeket bocsátott ki.
Jelenleg elsősorban a mezőgazdaság tőkehiányának enyhítésében vár nagy feladat az újjáéledt közraktározásra. A bökkenő azonban az, hogy a jelenlegi jogi szabályozás, illetve a forráshiány miatt a közraktározási társaságok nem tudnak közvetlenül hitelt nyújtani, csak a bankokon keresztül. Ez pedig drágítja a kölcsönt.
Nagyobb védelemre lenne szükségük a hitelnyújtóknak is, hogy kockázatuk csökkenjen. Az esetleges kárigények fedezetére a közraktározási cégek mindössze 50 millió forintos vagyoni letéte kevésnek tűnik. Mai áron számolva ez az összeg alig háromezer tonna búzával egyenértékű, miközben egy közraktár éves forgalma több százezer tonna.
A közraktári konstrukció nagy előnye, hogy az áringadozások okozta nyereségből azok is részesedhetnek, akiknek nincs saját tárolójuk. Az is igaz viszont, hogy Nyugat-Európában, ahol fejlettebb az információs szolgálat és biztonságosabbak az üzletfelek, a közraktározás szerepe fokozatosan csökken.
