A múlt év őszén az ország északnyugati régiójában nyolcvan intézményt, vállalkozást kerestek fel a gazdasági rendőrség emberei, és azt vizsgálták, honnan származnak az általuk alkalmazott szoftverek? Az “érdeklődés” nyomán több feljelentés született illegális szoftverforgalmazás és -használat miatt, a nyomozás, a kihallgatások még mostanában is tartanak. Nemcsak ez a számítógépes berkekben nagy visszhangot kiváltó és máig meglehetősen nagy titkolózással övezett győr-soproni vizsgálatsorozat, hanem a BSA (Business Software Alliance, a világ nagy szoftvergyártói által létrehozott érdek- és jogvédelmi szervezet) erősödő magyarországi aktivitása is arra késztetheti a vállalatokat, hogy utánanézzenek, mit szabad és mit nem, ha szoftverhasználatról van szó. A “buktatókról” szól cikkünk.
A szoftverek jogtisztaságát a hétköznapi nyelvben egy sajátos színskálával szoktuk jellemezni. “Fekete” az a számítógépprogram, amit jó szomszédunk haveri alapon, ingyen rámásolt számítógépünk merevlemezére és mi vígan használjuk anélkül, hogy egy fillért is fizettünk volna érte. Az, hogy a kalózmásolat használata és másoknak való továbbadása törvénybe ütköző cselekedet, közismert. (A Büntető Törvénykönyv 329/A paragrafusa szerint akár öt évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható.) A hazánkban használt szoftvereknek a BSA becslései szerint 85 százaléka a kalózmásolat. Úgy gondolnánk, hogy ezzel ellentétben “fehér” az a szoftver, amelyet egy boltban jó pénzért, áfástul kifizetve megvásároltunk, erről bizonylatot kaptunk, meg hozzá kézikönyvet, garancialevelet, egyebeket. Csakhogy: lehet, hogy mégsem “fehér”, hanem “szürke” szoftvert vettünk.
Szürke szoftver a ködben
A szoftverek úgynevezett szürkeimportja sajátos jelenség, a laikus szoftvervásárlók számára nehezen vagy egyáltalán nem áttekinthető, kezelhető dolog. Annak megértéséhez, hogy miről is van szó, két egyszerűbb példát említünk.
Egyes szoftvergyártók – például a mérnöki tervező-szoftvereket készítő Autodesk – kikötik, hogy programcsomagjukat mely országban milyen feltételekkel árulhatják a kereskedők. Magyarországon például elvileg nem hozható forgalomba olyan AutoCAD tervezőszoftver, amelynek dobozán a “Use only USA” (Csak az Egyesült Államokban használható) felirat szerepel. Természetesen lehet ilyeneket kapni, vásárolják is őket, mégpedig 20-30 százalékkal drágábban (!), mint a legálisan, magyarországi használatra engedélyezett programverziókat. Az amerikai AutoCAD csomagokat ugyanis a gyártó Autodesk nem látja el hardverkulcsos másolás elleni védelemmel, a magyaroknak szánt példányokat viszont igen! Azért adnak többet a magyar vásárlók az amerikai verzióért, mert abból megvásárolnak egy példányt és könnyen rá tudják másolni a cég összes számítógépére – ami persze szabálytalan cselekedet -, míg a hardverkulcsos védelmű magyar verzió nemigen vagy nehezen másolható. Ha valaki “Use only USA” feliratú dobozt vett, akkor “szürke” szoftvere van, és ez nem felel meg a BSA által közzétett szoftvergazdálkodási előírásoknak. (Meg kell jegyeznünk azért azt is, hogy alapos okkal bírálják sokan az amerikai Autodesk eme kereskedelmi gyakorlatát, felemlegetve a szabadkereskedelmi egyezményeket, meg mindenféle joghézagokat…)
“Szürkeszoftver” lesz annak a számítógépén is, aki úgynevezett OEM programot kap a boltban és nem teljes jogú szoftververziót. OEM-szoftvernek azt nevezik a számítástechnikai szakmában, amikor mondjuk például a Microsoft, a Novell vagy egy másik szoftverház szerződésben megállapodik a nagy PC-gyártókkal és forgalmazókkal arról, hogy igen kedvezményes áron adja nekik a szoftvert, azzal a feltétellel, hogy azok minden egyes PC-jüket jogtiszta programmal ellátva adhassák el. OEM-szoftverhez elvileg tehát csak az jut, aki hardvert – PC-t vagy új alaplapot – vesz. Aki régi számítógépéhez vesz új szoftvert, az nem kaphat OEM-verziót. Miben tér el – az áron kívül – egy “teljes” és egy “OEM” operációs rendszer? A lemezeken lévő szoftvereknek természetesen minden bitje megegyezik, csak annak a doboznak a színe vagy felirata, matricája más, amibe becsomagolják őket, illetve annak a licencszerződésnek a szövege, amit a dobozban talál a vásárló. Ha a vevő nem rendelkezik elég képzettséggel a licencszerződés értelmezéséhez, illetve nem ismeri, hogy melyik szoftver dobozának milyen színűnek kellene lennie, akkor az ügyeskedő szoftverkereskedő cég úgy kifizetteti vele a teljes árat az OEM szoftverért, mint a huzat. Még a Microsoft szakembereivel is előfordult, hogy Írországban rossz szövegű licencszerződést csomagoltak a Magyarországra szállított Windows 95 dobozába, nem kis galibát okozva ezzel önmaguknak is…
Hologrammal a hamisítás ellen
A számítástechnikai szaklapok hirdetéseiben szereplő olcsó szoftverek jó része is “szürke”. Hogy mégis mit tehet a vásárló, ha azt akarja, hogy nem kevés pénzéért tényleg fehér szoftvere legyen? Azontúl, hogy erősen bizakodik a mai igencsak kusza szoftverpiaci viszonyok mielőbbi tisztulásában, próbáljon meg informálódni arról a kereskedőről, akitől szoftvert akar venni. A bevezetőnkben említett BSA erre saját forródrótos tanácsadó szolgálatát ajánlja, ahol is vásárlás előtt felvilágosítást lehet kapni mondjuk arról, hogy valamely szoftvert egy bizonyos kereskedő megfelelő viszonteladói jogosultságok birtokában árul-e vagy sem. A forgalmazó cégnek egyébként felelősséget kell vállalnia az általa eladott áru forrásáért. A szoftverhez a licencszerződést a gyártó adja, és annak az előírások szerint magyar nyelvűnek kell lennie. E szerződések hamisítása ellen különböző módon – például hologramokkal – próbálnak meg védekezni a szoftvergyártók.
A BSA közelmúltban megjelent hirdetései “Ne kockáztassa karrierjét!” felkiáltással a vállalati vezetők felelősségére utalnak, ha cégüknél illegálisan használt programokat fedeznek fel. Vajon milyen mértékben várható el egy vállalati vezérigazgatótól, hogy zavaros honi szoftverpiacunkon eligazodjon? És mit tehet úgymond karrierje védelme érdekében? Jekler Rudolf, a BSA Magyarország főtitkára szerint, ha a vállalatnál papírra kerül néhány alapelv a szoftverekről, akkor a felelősségi körök pontosan meghatározhatók. Rögzíteni kell, hogy ki vásárolhat szoftvert a vállalat részére, ki telepítheti azt a szoftvert a számítógépekre, ki használhatja a programokat és ki ellenőrzi a mindezekre vonatkozó előírások betartását? A BSA javasolja, hogy a kalózmásolatok elleni védekezésül a vállalat minden számítógépet használó alkalmazottjával írasson alá egy nyilatkozatot, miszerint a szoftvereket kizárólag a licenszerződésnek megfelelően használhatják.
Milyen egy házkutatás?
A gazdasági rendőrség a jövőben az ország más részein is készül ahhoz hasonló házkutatásokra, amelyek tavaly ősszel Győr környékén zajlottak. Mire kell számítani, ha váratlanul megjelenik a vállalatnál egy szoftverek ellenőrzésére kiképzett “csapat”? Egyenként végignézik a számítógépeket, hogy azokon milyen programok vannak, erről tételes listát vesznek fel. Aztán kérik a dokumentumokat, azaz a szoftverekhez tartozó licencszerződést, az eredeti, úgynevezett rendszerlemezt és az eredeti kézikönyvet (ilyen az illegális másolatokhoz általában nincs) valamint a vásárlásról szóló számlát. Amennyiben ezeket az adott vállalatnál központilag, mondjuk páncélszekrényben őrzik, akkor fénymásolatot kérnek, és utólag tekintik meg az eredeti dokumentumokat. Ha mindezeket nem tudják előadni, akkor a rendőrségnek joga van akár azonnal elkobozni a számítógépet szoftverestül, mindenestül. A gyakorlatban általában azt a megoldást alkalmazzák, hogy a helyszínen lévő vállalati főnökkel és két hatósági tanúval jegyzőkönyvet vesznek fel a tapasztaltakról és adnak egy-két napos határidőt a dokumentumok előkerítésére. Annak megakadályozására, hogy a szoftverkereskedők ne adjanak visszamenőleges dátummal számlát, ilyenkor előfordulhat, hogy belenéznek a kereskedők könyvelésébe is. A gazdasági rendőrség persze általában nem véletlenszerűen választja ki “áldozatait”, az eleve “gyanús” szoftverforgalmazók hálózatait, vevőit ellenőrzik.
