A munkaigényes folyamatokhoz Közép- és Kelet-Európában, a tőkeigényes tevékenységekhez a fejlett nyugati országokban keres telephelyet a német tőke. Hármas célja: piacbiztosítás, költség-megtakarítás, árfolyamvédelem.
Minden, végső soron a foglalkoztatási helyzet javítását célzó politikai szándék ellenére töretlenül élénk a német vállalatok külföldi beruházási aktivitása, illetve termelés-kihelyezése. Sőt, a bonni gazdasági minisztérium adatai szerint a külföldön végrehajtott német beruházások nagysága 1995 első félévében meghaladta a 28 milliárd márkát, ami több mint kétszerese az 1994 első hat havi beruházási volumennek (13,3 milliárd). A befektetett tőke nagyságát tekintve – ugyancsak 1995 első felében, nagyjából azonos, 6,0-6,4 milliárd márka körüli beruházási volumennel, egyenként 21-22 százalékos részesedéssel – a három legfontosabb befektetési célország Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Franciaország volt, őket lényegesen szolidabb, másfél milliárd márka körüli nagyságrenddel Írország, Olaszország és Hollandia követte.
A DIHT, az ipari és kereskedelmi kamarák bonni csúcsszerve közelmúltban nyilvánosságra hozott tanulmánya szerint a német cégek külföldi beruházási aktivitása tartósnak ígérkezik. A kamarai felmérés során a kilencezer megkérdezett nyugatnémet iparvállalat több mint egyharmada válaszolt úgy, hogy 1996-ban szándékszik külföldön beruházni. Ezen belül a külföldön már korábban is beruházó válaszadók 39 százaléka tervezi növelni a külföldön befektetendő tőke nagyságát, 44 százaléka az elmúlt évivel azonos nagyságú beruházási volument tervez, s csak 17 százalékuk számol a külföldön befektetendő tőke nagyságának mérséklésével.
A kamarai felmérés szerint a külföldön végrehajtott német beruházások fő mozgatórugója változatlanul a piaci pozíciók megtartása, illetve bővítése. Exportorientált iparvállalat piaci jelenléte ma már nehezen képzelhető el a fontosabb partnerországokban létrehozott leányvállalatok nélkül. A piacbiztosítás mint beruházási motívum mellett azonban egyre jellemzőbb a munkaigényes tevékenységek külföldre, azaz alacsonyabb költségszínvonalú országba történő telepítése is. Az utóbbi években mind gyakoribb a német vállalatok körében, hogy miközben külföldön, gyakran az alacsony bérű közép- és kelet-európai országokban új munkahelyeket hoznak létre, belföldön csökkentik vagy legfeljebb változatlan szinten tartják a foglalkoztatottak létszámát. A német cégek külföldi beruházási szándékaiban emellett mind markánsabban jelen van az árfolyamváltozások elleni védekezés, a márka felértékelődéséből adódó veszteségek elkerülésének igénye is.
A közép- és kelet-európai országok lényegesen nagyobb szerepet töltenek be a német cégek termelés-kihelyezési törekvéseiben, mint ahogy az a külföldön befektetett tőke országok szerinti megoszlásából következik – olvasható a tanulmányban. Közép- és Kelet-Európában ugyanis általában a munkaigényes, de szolid tőkeigényű termelési folyamatokhoz keresnek telephelyet a német befektetők, miközben a tőkeigényes tevékenységgel összefüggő beruházási aktivitás változatlanul a fejlett nyugati országokra koncentrálódik.
Egyébként a külföldön befektető német vállalatok országon belüli megoszlásában is jelentős különbségek tapasztalhatóak. A külföldi befektetés még ma is leginkább a nagyvállalatok, s ebből következően a sok nagyvállalattal rendelkező tartományok “kiváltsága”, sok közép- és kisvállalatot elrettent ugyanis az ismeretlen terepen való mozgás ezer veszélye, a vállalatalapítással járó számos nehézség. Igaz, az elmúlt időszakban egyre több közepes nagyságú, úgynevezett beszállító-ipari vállalat is arra kényszerült, hogy – alapvetően költségokokból, versenyképessége megőrzése céljából – az ezzel járó kockázatok ellenére a termelés egy-egy részfolyamatát külföldre helyezze.
A kamarai felmérésbe bevont ezer keletnémet iparvállalat között ugyanakkor alig akadt olyan, amely számottevő külföldi piaci jelenlétről, s ennek részeként külföldi beruházási aktivitásról tudott volna beszámolni. Az új tartományok cégei egyelőre rendkívül kis számban hoztak létre külföldi piaci szervezeteket, önálló képviseleteket, aminek az exportorientáltság hiánya mellett a saját tőke szűkössége is oka lehet. A DIHT szakértői mindenesetre felhívják a figyelmet arra, hogy a keletnémet vállalatok külpiaci aktivitásának alacsony foka már középtávon rendkívül hátrányos lehet, mivel a nemzetközi munkamegosztásba történő erőteljesebb bekapcsolódás egyre fontosabb lenne az új tartományok gazdasági fejlődése szempontjából.
