Az Európai Unió (EU) állam- és kormányfői torinói csúcstalálkozójukon vajmi kevés szót ejtettek az általuk megnyitott kormányközi konferencia eredeti céljairól. A tárgyalások középpontjában a brit marhavész és az aggasztó méreteket öltő, mintegy húszmilliós európai munkanélküliség állt.
A maastrichti szerződés felülvizsgálatára hivatott és a tervek szerint 1997 júniusáig tartó konferencia napirendjén hivatalosan három téma szerepel: az Unió intézményrendszerének átalakítása, a közös kül- és védelmi politika lehetőségének megvitatása és az integrációs szervezet “polgárközelivé” tétele. Az EU vezető politikusait azonban a jelek szerint egyelőre jobban foglalkoztatja a kergemarha-kór, amellyel kapcsolatban – a brüsszeli bizottság szokatlanul gyors és kemény, a brit szarvasmarhára teljes importtilalmat elrendelő döntését követően – Torinóban már nem győzték hangsúlyozni, hogy összeurópai problémáról van szó.
A kontinens szarvasmarha-piacai kétségkívül alaposan megsínylik a BSE-kór angliai terjedését. A házigazda Lamberto Dini olasz kormányfő, az EU soros elnöke szerint “pánik és hisztéria” tört ki az európai szarvasmarha-piacon, ezért a szigetországnak gyors segítségre van szüksége. Az összeget hivatalosan nem árulták el, de lapértesülések szerint Brüsszel – néhány esztendőn keresztül – évi 200 millió ecu-t folyósít majd Londonnak.
Major kormányfő ennek dacára továbbra is kategorikusan elzárkózott minden olyan lépéstől, amely az integráció mélyítésének irányába mutat. Az angolok például hallani sem akarnak arról, hogy egységes intézkedéseket léptessenek életbe a csaknem húszmilliós, országokra lebontva átlagosan 11,5 százalékos európai munkanélküliség ellen. Pedig a briteket leszámítva a többi tagállam egyetért abban, hogy a munkahelyteremtés az eddigieknél nagyobb szerepet kapjon az EU gazdaságpolitikájában. Jacques Chirac francia elnök szociális memorandumot terjesztett a partnerek elé, a skandináv országok és Spanyolország (utóbbiban a munkanélküliségi ráta 22 százalékos) pedig azt szeretnék, hogy a szociális kérdések önálló fejezetként szerepeljenek a maastricthi szerződés módosított változatában, az úgynevezett Maastricht II-ben.
A munkanélküliség elleni együttes fellépésnek egyébként éppen a monetáris célok – az Európai Monetáris Unió (EMU) megteremtése, a közös európai pénz, az euro bevezetése – szabhatnak gátat. Április végére mindenesetre összeül az Unió “érdekegyeztető tanácsa” a munkaadók, a munkavállalók és a központi kormányok részvételével, s a madridi “pénzügyi” csúcs után az Európai Tanács soron következő júniusi firenzei ülése elsősorban a munkanélküliséggel foglalkozik majd.
A konferenciára időzítve jelent meg a Le Monde-ban Gary Becker Nobel-díjas chicagói közgazdász írása, aki szerint az európai munkanélküliség legfőbb oka a drága munkaerő, illetve a magas minimálbérek, amelyek arra ösztönzik a cégeket, hogy az alkalmazottakat feketén vagy részmunkaidőben foglalkoztassák. Nem csoda, hogy az utóbbi 20 évben alig nőtt az álláshelyek száma a magánvállalatoknál Európában. Becker amerikai receptje – alacsony minimálbér és olcsó munkaerő – persze csak fenntartásokkal alkalmazható az Unióban, hiszen mi lesz akkor a szociális vívmányokkal?
A társult államokról a konferencián nem sok szó esett, azt leszámítva, hogy a tizenötök megerősítették a madridi kötelezettségvállalást: a kormányközi konferencia befejezését követő 6 hónapon belül megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások Ciprussal, Máltával és a közép-európai országokkal. Ezenkívül ígéretet tettek arra, hogy a kormányközi konferencia alatt havonta tájékoztatják a társult országok külügyminisztereit.
A magyarországi szarvasmarha-állomány nagysága az elmúlt tizenöt év mélypontját közelíti – a marhahústermelés jó, ha a belső szükségletre elegendő, így az esetleg kínálkozó exportlehetőségek kihasználására aligha lesz mód. A fertőzés a szakemberek szerint sem a hazai fogyasztókat, sem az állatállományt nem veszélyezteti. Hazánkba ugyanis nem importálnak – a szarvasmarhákkal sem etetnek – állati eredetű húslisztet, amely a fertőzés fő forrása. Az itthoni kérődzőknek hagyományosan csak növényi eredetű takarmányokat adnak. Az állategészségügyi hatóság és az agrártárca vezetői nyilatkozataikban is megerősítették, hogy megtették a szükséges védelmi intézkedéseket. E rendelkezések szigorú végrehajtására azonban nagy szükség lesz – a kísértés ugyanis nagy: a veszélyeztetett területen termelő takarmánygyártó, élelmiszer-ipari cégek bizonyára nagy árleszállítással, engedményekkel próbálnak majd megválni készleteiktől.
